Három évvel ezelőtt kezdte el kutatni a magyar kísérleti textil központjának számító Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyt a 11_11, időközben az acb Research Labbel kiegészülve oral history videóarchívumot hoztak létre.

A Velemi Archívum interjúit hétről hétre publikáljuk, Bajkó Anikó, Lovas Ilona, Galántai György és Droppa Judit visszaemlékezéseit Bán András, Fitz Péter, Gulyás Kati, Kelecsényi Csilla és Steiner Villő követik majd.
Az interjúkat Balázs Kata, Márkus Eszter és Százados László készítették, Balázs Kata szerkesztette őket, a videókat Simon Zsuzsanna vette fel és vágta meg.
A videóarchívumhoz kapcsolódik a 1111 Galériában november 8-ig látható csoportos kiállítás, a Re:TEXT.

DROPPA JUDIT (1948) 1973-ban végezte el az Iparművészeti Főiskolát (Budapest) kötött-, hurkoltanyag-, és modelltervező szakon, miután a Vígszínház jelmeztervező asszisztenseként dolgozott egy évig. A magyar újtextil második generációjának tagja, aki folyamatosan és párhuzamosan foglalkozik a textil dizájn és experimentális ágával. Széles körben állított ki magyarországi és külföldi helyszíneken, köztük háromszor a lausanne-i biennálén. A dizájn területén anyagot és modellkollekciókat egyaránt tervezett hazai és nemzetközi kollekciótervező csoportjaiban. 1974-ben kezdett tanítani. 1999 és 2006 között két ciklusban a MOME rektora volt, 2013 óta a METU tanára. Droppa textilművei a geometrikus absztrakció formanyelvéhez állnak közel, de teljes mértékben a felhasznált anyag tulajdonságaira építenek. A kötött-hurkolt anyagok viselkedését vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy az anyagszerkezet megváltoztatható: feszítés, húzás hatására új struktúrákat, formaképződményeket eredményez. A fémkeretekre feszített anyagokból további keretek, rétegek segítségével finom áttűnésekkel, transzparens részletekkel rendelkező, térbe kilépő textilplasztikákat hozott létre. 

„Velem számomra inkább szellemi műhely volt, hiszen csak szövéshez alkalmas eszközökkel és textifestékekkel rendelkezett, így a más technikákkal dolgozó alkotók ott kész művet jellemzően nem tudtak létrehozni, alkotásaikat otthon tudták befejezni, vagy a Velemben készült rajzok alapján elkészíteni. Én mindenféle kötött anyagot és kereteket vittem magammal, mert a megnyújtott anyagokkal akartam kísérletezni, a textilben rejlő feszültségek érdekeltek. Az első tömörebb csíkos anyagok használatakor ismertem fel, hogy átlátszó anyagokból sokkal izgalmasabb lenne dolgozni, más optikai hatást kölcsönöznének, valamint az addig használt méretet is növelnem kellene. Az egyetlen átlátszó, fekete, rugalmas anyag, amit magammal vittem, a feszítés hatására felfutott, csíkokat alkotva. Ez az egyetlen Velemben befejezett fekete munkám első két darabja. Nem lévén ott több anyagom, a másik kettőt már otthon készítettem el hozzá; ez lett az első transzparens munkám. A maradék anyagba hajtogatott kis fém keretekkel indult el a térformálás, ami ezután hosszan foglalkoztatott,és elterveztem, hogy szélesebb csíkokat színezve fogok optikai, „festői” hatást létrehozni.” (Droppa Judit, 2024)