Artmagazin 27
Na mi van? tette fel a kérdést a Műcsarnok, ezzel biztatva a közönséggel folytatott aktívabb párbeszédre kortárs művészeinket. Minthogy az e kérdéssel tematizált kiállítássorozat a Reneszánsz Év keretében, illetve inkább keretéből valósult meg, volt egy mű, ami nem hagyta kielégítetlenül a miniszteri elvárásokat sem, és egy olyan álépítkezést mutatott be köztéri munkaként, ami a négyes metró amúgy is kedélyborzoló projektjét hackelte meg. A Képíró utcai Kisterem Galéria előtt megjelent egy OSBlapokkal elkerített rész, körülötte néhány sitthalom, a kerítéselemeken a szokásos tájékoztató feliratok, hogy itt épül a 4-es Metró Kálvin téri megállójához tartozó szellőző, amelynek rácsa – és itt jön a miniszteri elvárás – magát Mátyás királyt formázza. Megbízó: Altajai Parakutató Projektiroda és Menedzsment Kft., építész, tervező: Mellékúttervező Vállalat stb. Mondjuk a kiállított tárgyegyüttesen valóban az egyetlen hagyományos értelemben vett művészies elem a Reneszász Év hundertwasseriánus, a FreyWill zománcékszerekre emlékeztető logója volt, így nem csodálkozhatunk azon, hogy az utca embere, akivel pont a párbeszédet kellett volna folytatni, inkább felidegesítette magát, és csak a boldog keveseknek állt össze, hogy itt most a belvárosban uralkodó állapotokra történik utalás, és az urakat megkapáltató Mátyás király szellemében össze kellene kacsintania járókelőnek, művésznek, galériásnak Demszky Gábor és Hiller István háta mögött. A tipikus utca emberének azonban inkább csak a vörös köd ereszkedett az agyára, és vagy azt kérdezte, miért kell neki ilyen mocsokban élni, vagy nem is kérdezett semmit, csak kiordibált az ablakán, hogy ha itt ilyeneket csinálnak, akkor ő majd ezt a saját módszereivel fogja lebontani, szétverni és elszállítani, hiszen a buzik is kaptak a fejükre nemrég, és az ilyeneket igenis így kell elintézni. A na mi van? kérdésre tehát az a válasz, hogy felmérve a kortárs művészet magyarországi helyzetét, születik egy elég jó, a művészek, közönség, galériák, intézmények közötti kommunikációt élénkítő kiállítástervezet, aminek ugyan abszurd módon a Reneszánsz Év égisze alá kell komolyan, röhögés nélkül valahogy behúzódzkodnia, születik egy olyan mű is, direkt erre az alkalomra (amit Lakner Antal talált ki és épített meg a Téreltérítés Munkacsoportban tevékenykedő BME- és MOME-hallgatók közreműködésével), ami mellett viszont elvileg nem lehetne elmenni igazi, a mindenféle városlakóból közösséget kovácsoló röhögés nélkül, ehelyett viszont feljelentést, önkormányzati bontó-határozatot és a fent már idézett befogadói megnyilatkozást váltva ki, pár nap alatt eltűnik a süllyesztőben, és még csak egy jó kis médiabotrány sem kerekedik belőle. Mondjuk, tényleg mit is várnánk, amikor most nyáron az RTL Klub a Pasik című sorozatát ismétli, és pár év elteltével ismét azon nevethetnek a tévénézők, hogy Bajor Imre elhatározza, festő lesz, de az első kiállítása megnyitóján megjelenő nagy hatalmú (hehe) műkritikus egyedül a Gálvölgyi János által rosszul összerakott IKEA-könyvespolcban tudja felfedezni a művészi értéket, rögtön megveszi egy múzeumnak hatmillióért és világ körüli kiállítás-körutat szervez az új tehetségnek. Így. Tehát ha tényleg cél a kortárs magyar művészet létjogosultságának elismertetése, a művek eljuttatása a nagyközönség ingerküszöbéig, sőt a normális, értő és valóban párbeszéden alapuló ember-kortárs képzőművészet viszony kialakítása, akkor itt még nagy munka vár mindenkire, akinek a közvetítés a feladata. Művészeti írókra, tévésekre, rádiósokra, marketingesekre, valamint a biciklistákra.
6 Topor Tünde: Gyomlálás a varázsló kertjében – beszélgetés Fertőszögi Péterrel, a nemrég zárult Gulácsy-kiállítástrendező Kogart Ház művészeti vezetőjével
12 Kiállításajánló
16 Földes András: A viccfestészet halott – tudósítás a MUMOK Bad painting – good art kiállításáról
20 Kovács Ágnes: „Az erőpróba” – a müncheni művészeti akadémia 200 éve
26 Muladi Brigitta: A denevérszárnyú kígyó röpte – még egyszer a Lipcse-jelenségről
34 Kürti Emese: Olajból festmény – Art Moszkva 2008
38 Kiállításokról 44 Nagy Edina: Berlini cikcakk – Berlin Biennále 2008
48 Artanzix
50 Lénárt Anna: A vonal teste – Vera Molnar és François Morellet a Vasarely Múzeumban
54 Hernádi Miklós: Festőélet Magyarországon – interjú a 70 éves Hencze Tamással
58 Babucsik Anna: „Azóta sem nyílt olyan szép galéria, mint amilyen a miénk volt...” – interjú Pátzay Vilmával 2. rész
65 Révész Emese: Múzeumban érlelt gyümölcsből édes befőtt – Hajdú Kinga festményei
70 Jótékonyság, mecenatúra
72 Fáy Miklós: Wagner a szemnek
76 Böröczfy Virág: Korszakalkotó tekintetek – a fotográfia legnagyobb mesterei a Szépművészeti Múzeumban
82 Parti Szilvia: Fényrajztól a dobozképig – interjú Barakonyi Zsomborral
90 Gutenberg-galaxis – könyvajánló
"Azóta sem nyílt olyan szép galéria, mint amilyen a miénk volt.."
Nagyházi Csaba után Pátzay Vilmával folytatódott Műkereskedő-portrék című sorozatunk. A vele készült interjú első részében személyes karrierje mellett szó esett a Műgyűjtők Galériája indulásáról, az első aukciókról, amit az addig monopolhelyzetben lévő Bizományival konkurálva indítottak, illetve a Kádár János-hagyaték szenzációszámba menő elárverezéséről.
Guggenheim Vilniusban
A nyakas litván nép évtizedeken keresztül ellenállt az erőszakos oroszosításnak (a balti államok között messze itt a legalacsonyabb az oroszok aránya), most viszont szabad országként önként engedi be fővárosába a nagy szomszédot.
Olajból festmény – Art Moszkva 2008
Fitzgerald híres mondata – „Tele van a hangja pénzzel” – ott lebegett előttem az Art Moszkva idei megnyitóján. Galeristák, művészek, gyűjtők és kritikusok, akik körül drága növendéklányok tömege hömpölygött, lenyűgöző piaci profizmussal bonyolították le az orosz kortárs művészeti élet legfontosabb, kicsit nemzetközi eseményét. És mint minden tökéletes, jól működő szerkezet, amely az ellenállás bármiféle fajtáját bedarálja, megmagyarázhatatlan, bamba jókedvre derítette a kívülállókat, és a maga oldalára állította a korábbi ellenzékieket. Úgy tetszik, megint fordulóponthoz érkezett az orosz művészet, nem minden előzmény nélkül.
Impresszionista műhelytitkok – Kiállításajánló
Egy-két évtizede már tart az őrült impresszionista-láz. A kilencvenes évek milliomos japán műgyűjtői és a múzeumok előtt kígyózó sorok tanúsították a modernizmus francia előfutárainak korábban sosem remélt diadalát. Csak nagy alakú, képes impresszionizmus-albumból már könyvtárakat lehet megtölteni, a napfényes plein air látványfestészet pedig nem kedvez a végtelenségig gombolyítható teoretikus eszmefuttatásoknak – adódik hát a kérdés: maradt még valami az impresszionizmusban?