Artmagazin 30
5 Reflex
6 Körkérdés
9 Rieder Gábor: Krízis, korrekció, kreativitás – nemzetközi műtárgypiaci fejlemények
12 Ez is, az is – Budapest Art Fair 2008
14 Artanzix
16 Topor Tünde: Én sokkal nyíltabb kommunikációhoz vagyok szokva – interjú Rényi Andrással, az ELTE Művészettörténeti Intézetének nemrég kinevezett igazgatójával
22 Kiállításajánló
27 Vécsey Axel: Velence allegóriája – Paolo Veronese mennyezetképe a Szépművészeti Múzeumban
30 Kiállításajánló
36 Winkler Nóra: Átmegyek a falon – beszélgetés Tarr Hajnalkával
40 Földes András: Kísérletek láthatatlan művekkel – Kamen Stoyanov: Felejtsd el, nem engedhetjük meg magunknak
44 Mélyi József: Amit az ipari kamera nem lát – Gyenis Tibor kiállítása a Modemben
48 Sándor Gábor: Egy kiállítás rekonstruálása, avagy a bandzsa Isten
52 Petrányi Zsolt: Az objektív kép nyilván fikció – Kőnig Frigyes művészetének egy aspektusa
57 Hernádi Miklós: Festőélet Magyarországon 3. – Bak Imre
64 Einspach Gábor: 15 év, 150 aukció, több mint 50 000 tétel – beszélgetés Nagyházi Csabával a Nagyházi Galéria és Aukciósház vezetőjével
66 Kovács Ágnes: Magyarok Münchenben 7. Egy idegenné vált magyar: Wagner Sándor
72 Gereben Kata: Ellopták! – interjú Julian Radcliffe-fel, az Art Loss Register alapító elnökével
76 Fáy Miklós: Képekből szavakat – Rényi András: Az értelmezés tébolya
78 Forgács Éva: Együttműködni a képpel – Szilvitzky Margit Folyamatos jelen című könyve kapcsán
84 Jurecskó László: Nagybánya és a délvidéki művészet – Gulyás Gizella könyvéről
86 Gutenberg-galaxis
Magyarok Münchenben 7. – Egy idegenné vált magyar – 170 éve született Wagner Sándor
Elek Artúr, aki Lyka Károly „doppelgengere” volt a magyar művészetkritikában és akinek kitűnő ízlését főként a Nyugatban megjelent írásaiból ismerhetjük, Wagner Sándor születésének századik évfordulójára írott cikkében mélyen elcsodálkozott a nemzet feledékenysége láttán. Nem értette, miért mellőzték Wagnert, aki Székely és Lotz kortársa, Munkácsy, Szinyei és még nagyon sok magyar művész tanára, sőt karrierjének elősegítője volt. „Mert hiszen Wagner – írja 1938-ban –, ha Münchenben élt is, holtáig megmaradt lelkes magyarnak, s pörge kalapban, magyarosan megsodort bajusszal járt a bajor fővárosban, még akkor is, amikor ez a viselet már rég divatját múlta.” (1)
Ellopták! Eltűnt mesterművek galériája – Jonathan Webb könyve
Elrabolt festmények, háborúban eltűnt műkincsek – dollármilliókat érő Picassók, Van Goghok, Cézanne-ok, amelyeket korábban múzeumokban csodálhatott a nagyközönség vagy magántulajdonosuk dédelgetett féltő szeretettel otthonában, majd egyszer csak tolvajok martalékává lettek...
Képekből szavakat
Megkínoz a könyv. Tulajdonképpen azzal is megelégednék, ha tudnám, mivel kínoz. azzal, hogy anNyira nehezen olvasható, hogy annyit harcol a kifejezés pontosságáért, amennyit talán az a pontosság nem is ér meg? Hogy állandóan az idegen szavak szótárát kell lapozgatni hozzá, mit is jelent az, hogy „Braque festői programja egyenesen a tárgyak noémáinak reprezentációjaként jelenik meg”? Vagy a küszködés teszi nehézkessé?
Együttműködni a képpel - Szilvitzky Margit: Folyamatos jelen
Szilvitzky Margit kiegyensúlyozottan, világosan megírt művészi önéletrajza az 1960-as és 70-es évek egyik magyar kulturális csodájához, a szinte előzmények nélkül kibomlott modern magyar textilművészethez kalauzolja el az olvasót. Az új magyar textil, addig nem lévén reprezentatív nagyművészet, a hivatalos ideológia szélárnyékában bontakozott ki (akár az akkori kerámia), főként a szombathelyi Savaria Múzeum támogatásával 1970-től megrendezett szombathelyi Textil Biennálékon és az évenkénti Velemi Textilműhelyben.
Nagybánya és a délvidéki művészet
Hollósy Simon – Mály József, Réti István – Streitman Antal, Czóbel Béla – Pechán József, Iványi-Grünwald Béla – Farkas Béla, Klein József – Balázs G. Árpád, Eugen Pascu – Ivan Radovic, Zora Petrovic párhuzamok eddig ismeretlenek voltak, és ha sokszor erőltetettnek hangzanak is, mégis valós tartalmakat rejtenek. Egyrészt a művészetben, a művészeti életben betöltött szerepük, másrészt stílusbeli rokonságuk alapján is. Őket néha egy helyen találjuk, személyesen találkoztak, találkozhattak (elsősorban Nagybányán). Néha pedig több száz kilométer, a Nagybánya–Nagybecskerek, Zombor, Verbász, Szabadka, Zenta közötti távolság választotta el őket egymástól.
Szerzetesrendek, kolostorok
Külsőre egy drága karácsonyi díszalbumnak tűnik, megfelelően áhítatosra hangolt tematikával. Pedig a súlyos korpuszba foglalt anyag egyáltalán nem könnyed, a német művészettörténésznő, Kristina Krüger kegyetlen pontossággal veszi sorra a keresztény szerzetesrendek 2000 éves történetét. Nincs esszéhangulat és mellébeszélés, Krüger szigorúan tartja magát a kronológiához, a rendek (ki)alakulásához és a kolostorok építési periódusaihoz.
Bauhaus
A Bauhaus ismét divatos. A „bauhausos” stílust tükröző budai villák fehérre vakolt egyszerű homlokzatukkal, félköríves erkélyeikkel és széles ablakcsíkjaikkal ma már vagyonokat érnek. A német modernista építésziskola neve ismét fogalom, sőt védjegy – többé-kevésbé nagy hatású igazgatójának, Walter Gropiusnak köszönhetően, aki leköszönése után még évtizedekig a píár arculat kialakításán és fenntartásán munkálkodott. Magdalena Droste kicsiny kötete kimerítő alapossággal tárgyalja a legfontosabb 20. századi építésziskola történetét.
Barokk kertek
Vonalzóval nyírt lombok, elegáns minták szerint elrendezett bukszusok, klasszikus rendben szétszaladó allék, szökőkút-medencében végződő sétányok, a távolból beszüremkedő menüettfoszlányok – a barokk abszolutizmus példás módon zabolázta meg a buja természetet. A hagyományőrző francia kastélyparkokban járva csak álmodozunk valami hasonlóról idehaza is. Pedig volt ilyen: a Napkirály sugarai hozzánk is eljutottak, igaz, egy kis késéssel.
Musée d’Orsay
A Taschen kiadó csodálatos művészeti kalauz-sorozata újabb darabbal bővült. A külföldi utazások során nélkülözhetetlenül hasznos könyvecskék a külön Párizs- és a külön Louvre-kalauz mellett most egy Musée d’Orsay-kötettel egészültek ki. A relatíve fiatal d’Orsay nem méltatlanul kap saját 500 oldalt, hiszen az impresszionista festészet fellegváraként a második legnépszerűbb francia múzeum. A megnyitása óta eltelt bő két évtized alatt több mint 50 millió látogató kereste fel.
Festménytörténetek
A harcos esztétikai manifesztumok és a mindent felforgató művészetpolitikai elemzések között nem árt néha egy kis klasszikus. Márpedig az öt évvel ezelőtt elhunyt Daniel Arasse mindenféle szempontból klasszikusnak számít. A párizsi kutató az itáliai reneszánsz bolondja volt – hosszú munkásságának gazdag terméséből válogat a Typotex kiadó kiadványa. Az eredetileg rádió-előadásoknak készült szövegek bevezetnek egy felkészült és alapos tudós töprengéssel teli kutatóműhelyébe.
Kísérletek láthatatlan művekkel – Kamen Sztojanov
A világ és azon belül a mikroelektronika úgy alakult, hogy a műalkotásoka egyre kevesebbszer vehetjük szemügyre testközelből. Inkább interneten, mailen küldött csatolmányként, tévében látunk művészi produkciókat, vagy csak elbeszélésből értesülünk az egészről. De van-e lehetőség a megismerésre ilyen távolságból? Például ha magát a műalkotást már nem is láthatjuk? Ilyen kérdések feszíthették Kamen Sztojanovot, amikor videomunkát készített egy chatprogramon lezajló műtárgyvásárlásról, egy másikat pedig arról az akcióról, amelyben ingyenes műalkotást hirdetett a plázázó tömegeknek.
Krízis, korrekció, kreativitás – Nemzetközi műtárgypiaci fejlemények
Az október óta gyűrűző pénzügyi krízis elérte a műtárgypiacot és sorra szedi áldozatait. Az ArtTactic.com igazgatója szerint a baj előre látható volt: „A műtárgypiac fél évtizednyi példátlan növekedés után visszatért a földre. A legutóbbi londoni kortárs aukciók [Sotheby’s: október 17.; Christie’s: október 19.] igazolták a műtárgypiaci korrekciótól való félelmet. (…) Meglepetés volt? 2007 novemberében a rossz gazdasági kilátásoknak köszönhetően az ArtTactic Műtárgypiaci Bizalom Indikátora 40 százalékot zuhant, komoly változást jelezve a korábbi májusi értékekhez képest. A korrekció 2007 őszén kezdődött, de a kortárs művészeti piac csúcsán zajló rekordárak elfedték az értéklánc alján már érzékelhető gondokat.
Én sokkal nyíltabb kommunikációhoz vagyok hozzászokva... – Interjú Rényi Andrással
Rényi András: 1953-ban született Budapesten. Egyetemi tanulmányait 1972-ben kezdte az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1977-ben diplomázik művészettörténet és esztétika szakon. Ugyanezen évtől az ELTE BTK Esztétika Tanszékén, majd utódintézményében, a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetben dolgozik, előbb munkatársként majd tanársegédként. 1990-től egyetemi adjunktus, 2002 novemberétől egyetemi docens. 1988-ban bölcsészdoktori, 1996-ban PhD-fokozatot szerez. 2005-ben sikeresen habilitál az ELTE-n. 2008. július 1-jétől az ELTE Művészettörténeti Intézetének igazgatója.
Egy kiállítás rekonstruálása, avagy a Bandzsa Isten
Kedves Olvasó! Mindig is érdekelt minket, hogyan birkózik meg egy-egy kortárs mű vagy jelenség értelmezésével a közönség – ha leszámítjuk a szűken vett szakmát, a művészeket vagy a hivatásos értelmezőket. Az eddig közölt laikus szövegek alapján egyelőre még nem tudunk semmilyen következtetést levonni, ha csak azt nem, hogy ezek néha érdekesebbek, üdítőbbek a szakszövegeknél, ami persze pont szokatlan szempontjaikból, lelkes rácsodál- kozásukból, vállalt szubjektivitásukból fakad. Hagyományos képkiállítás esetében is meglepő dolgok születhetnek (lásd előző számunkban Jósvai Péter cikkét Révész László László festményeiről), de mi a helyzet mondjuk egy csoportos koncept-kiállításnál? Ennek illusztrációjául álljon itt Sándor Gábor belgyógyász megnyitószövege, amely a 2008-as év egyik legérdekesebb eseményén hangzott el, Ekaterina Obermair, St.Auby Tamás, Kiss Éva Emese, Caterina Lewis, Loránt Anikó és Nagy Kriszta kiállításának megnyitóján az N & n galériában.