Artmagazin 43
Amióta létezik önálló magyar művészet, azóta égető kérdésnek számít, hogyan tudnánk bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe, felzárkózni a mindenkori élcsapathoz. A Nyolcakként ismert művészcsoport – saját hagyományok híján – tekintetét Cézanne-ra vetve próbált ledolgozni több évtizedes lemaradást: erről nagyon részletes, a korabeli forrásokat feltáró, szigorú szakmai cikket olvashatnak Gosztonyi Ferenctől, ismerkedve az új terminológiák keletkezésével és módosulásaival. Vajon mik a magyar Vadak? Belőlük lettek-e a Nyolcak, és ha igen, hogyan változott mindeközben a festészet lényegéről vallott felfogásuk?
De vigasztalhat minket a tudat, hogy valaha az amerikai művészet is hasonló problémákkal küzdött – ők azonban egy kontinensnyi pénzzel a függetlenedést választották. Először elvitték magukhoz Európa művészetének legjavát, majd kialakították saját festészetüket, áthelyezve ezzel a világ művészeti központját Párizsból New Yorkba. Erről az izgalmas időszakról és a folyamatban meghatározó szerepet játszó írónőről, Gertrude Steinről is olvashatnak mostani számunkban, annál is inkább, mert a Nyolcak több tagja is az ő párizsi szalonjában ismerkedett először az akkori legvadabb törekvésekkel.
Most is egyre több szó esik arról, főleg a Műcsarnokban lezajlott igazgatóváltás miatt, hogy mi lehet az az üdvözítő út, ami a világhírig vezeti a kortárs magyar művészetet.
Mielőtt azonban beindulna a busongás, érdemes kicsit körülnézni. Hála az NKA-támogatásnak és a Visitors-programnak, egyre nagyobb arányú a magyar galériák részvétele külföldi vásárokon. A Vintage Galéria – első magyarként – bekerült az Art Basel kiállítói közé. A hamburgi Kunsthalléban nemrég nyílt az egyébként már Nam June Paik-díjas Csörgő Attila kiállítása Arkhimédészi pont címmel. Az Aviva-fődíjas Société Réalist Párizsban, a Jeu de Paume-ban szerepel Empire, state, building-projektjével. És noha már vagy négy év óta megvan, azért még szépen csillog az Andreas Fogarasi – Tímár Katalin páros által elnyert Arany Oroszlán is.
TARTALOMJEGYZÉK
4 REFLEX
8 Topor Tünde: JÓ NAPOT KÍVÁNOK, A MŰCSARNOKBÓL ÍRUNK
16 Rieder Gábor: LEGENDÁK ÉS TÉNYEK A TAVASZI TÁRLATRÓL
22 ARTANZIX
24 A LEGJOBB STAND 2010-BEN: KISTEREM
26 Nagy Mercédesz: A MÁNIÁKUS KOMMUNIKÁTOR – Ai Weiwei
32 ARTANZIX
34 Gosztonyi Ferenc: „HA CÉZANNE-NAK IGAZA VAN, AKKOR IGAZAM
VAN NEKEM IS”: A NYOLCAKRÓL
44 Kovács Ágnes: RAFINÁLTAN OSTOBA VAGY AZ IRODALMI MODERNIZMUS ANYJA? – Gertrude Stein és szerepei
50 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
54 Festőélet Magyarországon 12. – GELLÉR B. ISTVÁNNAL BESZÉLGET HERNÁDI MIKLÓS
58 Kincses Károly: HELYIÉRTÉK-PROBLÉMÁK
62 Buzinkay Péter: AZ ELFELEDETT MÁRKA – Szecessziós
és art deco díszműkerámiák a kőbányai Drasche-gyárból
68 Katona Anikó: Lost and found: SZÍNE VAGY VISSZÁJA – Vaszary János megkerült kárpittervei
72 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
74 Dékei Kriszta: A NŐ HELYE
76 GUTENBERG-GALAXIS
78 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
80 GUTENBERG-GALAXIS
81 Winkler Nóra: KONZUM
Az újrafelfedezett Gabriël Metsu
Ma már talán különösen hangzik, de 1749-ben Gabriël Metsu egyik festménye 850 guldenért kelt el azon az árverésen, ahol Vermeer van Delft A hit allegóriájáért mindössze 70 guldent fizettek. Néhány évvel később Vermeer Tejet öntő lányáért ugyan adtak 560 guldent, de Metsu Rajzoló nőt ábrázoló képe ennek majdnem a duplájáért talált gazdára. A két festő népszerűsége közötti különbségről több 17. századi történet is tanúskodik: a leleményes kereskedők Vermeer képeit Metsu műveiként értékesítették! Napjainkra mindez gyökeresen megváltozott.
Kiállításajánló: Kék Lovasok az Albertinában
A közkedvelt müncheni akadémikus festő, Franz von Lenbach toszkán stílusú villájában kialakított Lenbachhaus Városi Galéria átalakítások miatt bezárt 2009-ben. A 20. században számos további szárnnyal gazdagított múzeumot a brit sztárépítész cége, a Foster + Partners szabja át a 21. századi kívánalmaknak megfelelőre.
Kiállításajánló: Bécsi kinetizmus
Zakatoló mozdony a diagonálisok és a mozgást érzékeltető szellemképek között, fénynyalábokkal áttört hajladozó figurák, szögletes lomboknak tűnő tornyok közé zárt szarvas. A Belvedere kiállítást rendezett – a csupa hívószóból álló – Dinamika! Kubizmus / Futurizmus / Kinetizmus címmel az 1919 és 1929 között Bécsben dolgozó absztrakt művészek munkáiból.
The Big Picture
Az absztrakt expresszionizmus története szorosan kapcsolódik New York városához, és azon belül is a Modern Művészeti Múzeumhoz (MOMA).
Empire, state, building
Kokesch Ádám egyik műve már egy svájci gyűjtő páros tulajdonában volt, nem sokkal ezután a Société Réaliste Marka című szobra már egy franciáéban. A következő napon pedig már érkeznek a nemzetközi művészeti színtér legfontosabb szereplői az Art Basel-megnyitóra, hogy később ők is átsétáljanak a Listére, körülnézni a milliós után a10 000 euró alatti árszinten is. A Kisterem bázeli standja idén júniusban az utópia gondolata köré fog szerveződni: Kokesch Ádám és Kaszás Tamás lesznek a kiállítók.
„Ha Cézanne-nak igaza van, akkor igazam van nekem is”: a Nyolcakról
2010. december közepe óta látható Pécsett a Nyolcak: Cézanne és Matisse bűvöletében című kiállítás. A korai magyar modernizmus iránt érdeklődők az Artmagazin előző számában már megismerkedhettek a művészcsoport részletes történetével (2010/6. szám). Az alábbiakban ezúttal mást: a kiállítás és a több mint ötszáz oldalas katalógus inspirálta művészettörténeti megjegyzéseket találhat az olvasó. Döntenem kellett, hogy a rendelkezésre álló terjedelemben a kiállítás és a katalógus eredményeit soroljam-e vagy inkább szóljak hozzá néhány Nyolcak-problémához. Az utóbbit, a talán kevésbé hálás feladatot választottam. Ennek ellenére, mivel gondolatmenetem több ponton érintkezik a katalógus-szerzők mostani vagy korábbi publikációival – hiszen a magyar modernizmushoz kötődő alapkutatások fűződnek a nevükhöz –, a következő oldalak, bizonyos megszorításokkal, a kiállítás és a katalógus „recenziójaként” is olvashatók. Amiről az alábbiakban, még ha csak igen vázlatosan is, de írni szeretnék, az a katalógusban többször visszatérő szókapcsolatot idézve: „a Nyolcak helye”, különösen a Nyolcak sokat emlegetett „klasszicizmusának” a kérdése, illetve annak is csak egyik lehetséges, de szerintem az „egészet” is magyarázó aspektusa.1 A katalógusban sajnos nem olvasható olyan, a Nyolcakat az európai kortársak között elhelyező összefoglaló tanulmány, amely rákérdezne, és legalább hipotézisekkel szolgálna a klasszikus iránti század eleji vonzódás természetére, forrásaira. Pedig a szórványos megjegyzésekből úgy tűnik, hogy ez tartható, tartandó a Nyolcak egyik fő jellegzetességének. Így viszont nem áll össze – ha létezik egyáltalán –: „a” kép.
Legendák és tények a tavaszi tárlatról
A forradalom vérbe fojtása után ’57-ben megrendezték a „legendás” Tavaszi Tárlatot. Hosszú idő után először itt állíthattak ki a szerepléstől eltiltott absztrakt alkotók, Bálint Endrétől Kassák Lajosig. Bár a művészettörténészek szerint a tárlat nem volt túl színvonalas, legendáját az értelmiségi köztudatból nem lehet kitörölni, tavaly még egy regény is született belőle, Spiró György tollából. Hogy válhatott ilyen emlékezetessé egy műcsarnoki kiállítás? Remények és realitások a levéltárak titkainak tükrében.
A mániákus kommunikátor
Jól kereső tehetség, ügyes provokatőr, narcisztikus bohóc. Különböző vélemények a legismertebb kínai képzőművészről, akinek az egész világon számtalan önálló kiállítása volt, saját országában azonban még egyetlenegy sem. Nemcsak képzőművészeti alkotásokat, hanem épületeket és emberjogi akciókat is jegyez. Lételeme a kommunikáció, a publicitás, a láthatóság. Az interneten napjának minden percét megosztja – életvitele a legfontosabb alkotása.
Aszfalt
Ed Templeton 1972-ben született, Los Angeles mellett nőtt fel. Tinédzseréveit a gördeszka és a punk zene határozta meg, nagyon fiatalon lett hivatásos gördeszkás és csak 21 volt, amikor saját streetwear céget alapított. Szenvedélyesen fest és rajzol, Schiele, Balthus, David Hockney voltak rá nagy hatással. Fotózik is, fiatal kora óta, máig analóg géppel és maga hívja elő a képeit, amikkel maga, felesége, barátaik, családjuk életét, gördeszkás turnékat, partikat, edzések sérüléseit dokumentálja. A Cementery of Reason az elmúlt 15 év tobzódása – több mint 1200 fotó, festmények, szobrok alkotta sűrű műtárgyegyüttes.
Beöthy István
„Én a magam részéről, mint absztrakt művész vallom, hogy az absztrakt művészet nem a természettől való elszakadást jelenti, hanem éppen a természet, a valóság lényegének visszaadását. A ritmus például, melyet egyes műveimben igyekszem kifejezni, egyik legfontosabb, legalapvetőbb jellege a természetnek és az élet megnyilvánulásainak.”
Martin Rocks
„Emlékszel?” – kérdezték bizakodó arcú, kisminkelt, csinos nők sorban, mikor a könyv bemutatóján végre odahajolhattak a kopasz, extravagáns szemüvegében, tengerészzakójában ücsörgő Szipálhoz.
Konzumista kiáltvány
A Műcsarnok előállt elméleti füzetsorozata újabb példányával. Norbert Bolz médiateoretikus és kommunikációkutató nem sokat beszél képzőművészetről, annál inkább arról a fogyasztói közegről, ami meghatározza a kortárs alkotók mindennapjait.
Ecce Homo
A magyar festészet történetében nehéz lenne Munkácsynál kultikusabb figurára lelni. Nem véletlen tehát, hogy halála után egyre-másra jelentek meg a róla szóló monográfiák, visszaemlékezések, melyek az asztalosinasból ünnepelt európai festővé váló művészt idézték meg viszonylag könnyedén, lévén maga a művész is rendszeresen és alaposan dokumentálta életét.
Ermitázs
A Grafo kiadó nekilátott lefordítani a neves milánói Electa könyvkiadó a világ nagy múzeumait bemutató sorozatát. Már utcán van az Uffizi és az Ermitázs, hamarosan követi őket a bécsi Kunsthistorisches.