Karizmatikus ruhaköltemények a színpadon
Kansai Yamamoto divattervezőről
A japán divattervező legendás ruhái nemcsak a 70-es, 80-es évek színpompás-bohém légkörében tűntek ki a tömegből, hanem napjaink popsztárjai is előszeretettel viselik egyszerre merész, mégis harmonikus kompozícióit. Kansai Yamamoto idén nyáron, július 21-én hunyt el leukémiában, ennek apropóján összeszedtük, miben volt korszakalkotó munkássága.
A divattervező 1944-ben született Yokohamában, egy szegény család három gyermeke közül a legidősebbként. Apja szabó volt, ő tanította meg varrni. Az egyetemen angol irodalmi tanulmányokkal indult pályája, de 1965-ben otthagyta, hogy a divat felé forduljon, s annál nagyobb hévvel és sikerrel vetette bele magát az új terület új kihívásaiba. Hirtelen jött elismerését az első, jelentős bemutatkozási lehetősége magával is hozta: 1971-ben első japán dizájnerként mutatkozott be a londoni divathéten, s robbant be a szűkebb, szakmai körökbe. Egyúttal a popkultúra szereplői is felfigyeltek rá, hiszen a divathetet követően a King's Road egyik üzletében lehetett rábukkanni egy-egy japán színházi jelmezére, amelyeket úgynevezett kabuki (a négy fő japán színházi műfaj egyike, táncos-énekes dráma, az előadások fő jellemzői a színpompás jelmezek, az erősen festett arcok, valamint a kötött, formalitásokban gazdag színjátszás) előadásokra tervezett. 1973-ban itt fedezte fel alkotásait David Bowie is, aki ekkoriban alkotta meg Ziggy Stardust karakterét, azaz földönkívüli alteregóját, aminek megformálásában nem kis szerepe volt Yamamotónak.
![Yamamoto london2 Yamamoto london2](/files/related_images/Yamamoto_London2.jpg)
![1263848 1263848](/files/related_images/1263848.jpg)
Miután beszerezte pár alkotását, Bowie meghívta Yamamotót New York-ba, hogy dolgozzanak együtt. A vörös hajú énekes figura általában fémesen csillogó szettben, magas talpú csizmában és hatalmas fülbevalókkal lépett fel, mindez megspékelve a tüzesen izzó vörös színnel. Ziggy karakterének több ruhája is Yamamoto munkásságát dicséri: ilyen például az az emblematikus, fényes fekete alapon futó, áramvonalas ezüstszálakkal tagolt kezeslábas (Tokyo Pop, 1973) is, amelyet Bowie az Aladdin Sane turnén viselt. A másik ikonikus Yamamoto–Bowie együttműködés a Space Samurai kezeslábas volt, amelynek viselésekor az énekes arcára a japán zászló színeit festette. Futurisztikus és androgün jelenség volt, ezt a két tulajdonságot csodálta Yamamoto Bowie-ban. „Ő se férfi, se nő. A fantázia aurája veszi körül” – mondta az énekesről a divattervező. Nem csoda, hogy Bowie-t megbabonázták Yamamoto kreációi, hiszen ő volt az első énekes, aki egy pop-rock koncertre úgy tekintett, mint egy színdarabra. Yamamoto alkotásai sokkal inkább szobrok voltak, mint a hagyományos értelemben vett ruhadarabok, ami azt is elősegítette, hogy a koncerteken a színpadoktól távol elhelyezkedő közönség is élvezettel csodálhatta Bowie show-ját.
![Space samurai 800wi Space samurai 800wi](/files/related_images/space_samurai-800wi.jpg)
Yamamoto 70-es évekbeli alkotómunkásságával hamar beírta magát a divattörténetbe: neve egybeforrt az avantgárd dizájnnal. Szobrászi formakialakításával egy új réteget képviselt a divattervezés terén, ahol az élénk színek és minták nem a káoszt kívánták előidézni, hanem a végtelen harmónia és egység megteremtésének eszközei voltak.
Ruhakölteményei azért is voltak különlegesek, mert a tradicionális japán motívumokat ötvözte kontrasztos, élénk színekkel és markáns formákkal. Fellázadt a 70–80-as évekbeli Japánban elfogadott, letisztultságot követő minimalista stílussal, a wabi-sabival. Merész ötleteit olyan témákból merítette, mint a japán munkásosztály mindennapjai, a kabuki színház színpompás világa, a tetoválások formakincsei, a szellemvilág kulturális öröksége vagy a paradicsommadarak különleges tollazata. Idővel az úgynevezett basara divatstílushoz sorolták munkásságát, amelyet elsősorban túlzó extravaganciával és a dendizmussal jellemeznek. Az egyéniség fitogtatásaként is emlegetett stílusról Yamamoto találóan csak annyit mondott: „a basara a DNS-emben van”.
Elsősorban David Bowie divattervezőjeként tartjuk számon, de érdemes kicsit körültekinteni, hiszen amellett, hogy többek között Elton John és Lady Gaga is viselte kreációit, alkotómunkássága kiterjedt a popvilágon túlra is. Nagyszabású divatbemutatói elvetették a klasszikus formát, mondhatni, színdarabok, performanszok voltak, melyeknél a hagyományos „vonulást” felváltotta a tánc, az akrobatika, valamint a japán fesztiválok díszletei. Itt már nem(csak) a ruhák kerültek reflektorfénybe, hanem egy komplex látványvilágot alkotott, ahol a kreációi szerves részét képezték a show-nak. Mindezt a világ legkülönfélébb részein valósította meg, Vietnámtól Indián át Japánig, de volt például 1993-ban a moszkvai Vörös téren is egy „szuper show”-ja (ahogy ő nevezte ezeket az eseményeit), amelyen 120 000-en vettek részt.
![Victoiaandalbertmuseum Victoiaandalbertmuseum](/files/related_images/victoiaandalbertmuseum.jpeg)
Az elmúlt néhány évben a jótékonykodás, a segítségnyújtás vált hivatásává: Japán 2011-es cunamikatasztrófája után fesztivált alapított Nippon Genki néven, hogy visszahozza a jókedvet a mindennapokba, illetve pályakezdő, fiatal dizájnereket mentoráljon. Ez a fesztivál halálát követően is továbbélt, idén is megrendezték – bár a pandémia miatt csak online lehetett követni az eseményeket.
Emblematikus outfitjeivel világhírű dizájner lett, számos divatmárkának – például a Louis Vuitton – tervezett ruhákat és kiegészítőket, sőt még filmszerepet (A kék fény, 2003) is vállalt. Életét és alkotómunkásságát a szüntelen öröm és jókedv, a pozitív szemlélet lengte körül. Betegsége diagnosztizálása után sem szűnt meg ez az optimizmus: tervezett egy színekkel és mintákkal tarkított pizsamát, amit haláláig viselt a kórházban, s amely magán hordozta mindazt az életigenlést, amely egész életét meghatározta.