Liksay Csenge Gyopár és Lőrinc Lilla közös kiállítása a különféle betegségeket, károkat okozó energiák teológiai és néphiedelmi gyökereiből indul ki. A tárlat központi eleme Lilith archetípusa, aki a zsidó-keresztény mondakörben Éva ellentéteként jelenik meg: azért űzték el a paradicsomból, mert nem engedelmeskedett Ádámnak, így Éva vált az emberiség ősanyjává. Lilith alakja összetett: magában foglalja a kárt, a betegséget és a gyógyítás titkos tudását, valamint a személyes szabadság keresését és a számkivetettséget. Lilith kapcsolódik a magyar néphiedelmek szépasszonyaihoz (akik egyszerre csábító lelkek és betegséget hozó lények), a gyermekágyi démonokhoz, és a széldémonokhoz is, akik néphiedelmek szerint szélütést okoznak, ha nekirepülnek valakinek. 

Lilith és a szépasszonyok ábrázolása gyakran összekapcsolódik növényekkel, mint például a nagy ezerjófű, ami sokak szerint Mózes égő bokra volt. A nagy ezerjófű körüli olajos illatfelhő meggyulladhat, mint ahogy Lilithet és a szépasszonyokat is gyakran ábrázolják sír mellett lebegő lángként. A szépasszony füve a nadragulya, fonala a levegőben szálló pókfonál, az ökörnyál.

Az utóbbi évtizedben a másik oldala került előtérbe Lilith archetípusának. Éva: a nő mint a gondoskodás letéteményese, eredendően közösségi lény. Mivel már elég sok ideje megy ez a trend, levonhatjuk a következtetést: olyan dolgokkal terhelték meg a művészetet, ami nem a művészek dolga lenne, például kvázi szociális munkával, komplex oktatási feladatokkal. A társadalmi, és vele elválaszthatatlanul a biológiai reprodukcióval foglalkozó, feminista ihletésű munkák talán legfontosabb hozadéka a részvételiség kiterjesztése, ami valahol feminista törekvés: valamilyen közösségi kreativitás felébredése, közös világépítés. Ehelyett lettek kvázi-szekták és a mostanság cancel culture-nek, cancellation-nek nevezett csoportpszichózis: a kihasználás végső szintje, a rituálé, ami lelkesedéssel tölti fel a részvételt. Leleplezi, mire épül a ‘közösség’, ha valójában soha nem volt közös a kreativitás. A feminizmus égisze alatt most olyan, a #metoo-nak dedikált szobrokat emeltek, hogy például a hajában kígyókat hordó Medusa vágja le Perseus fejét. A #metoo egy másik szobrának ördögszarvai vannak, és egy tornádó a szoknyája. Idealisták démonokat szabadítottak a világra.

Aleister Crowley vízióját idézve (The Vision and the Voice) egy kerékről, aminek a közepébe jutni a misztérium: „A keréken lévő ábrák sötétebbek, mint maga a kerék; valójában foltok a tiszta keréken, és ezért, valamint a kerék pörgése miatt nem látom őket. De úgy tűnik, hogy felül a zászlót vivő Bárány van, amilyet néhány keresztény medálon lát az ember, és az egyik alsó ábra egy farkas, a másik pedig egy holló. A zászlós bárány szimbólum sokkal fényesebb, mint a másik kettő. Egyre fényesebbé válik, fényesebbé, mint maga a kerék, és több helyet foglal el, mint korábban. A Bárány beszélni kezd: Én vagyok a legnagyobb megtévesztő, mert tisztaságom és ártatlanságom elcsábítja a tisztákat és ártatlanokat, akik nélkülem a kerék közepébe tudnának jutni. A farkas csak a mohókat és az árulókat ragadja el, a holló csak a mélabúsokat és a becsteleneket. De én vagyok az, akiről meg van írva: megtéveszti a kiválasztottakat. Kezdetben a mindenség Atyja hazug szellemeket hívott elő, hogy három szitában szitálják a föld teremtményeit, a háromfajta tisztátalan lélek szerint. A farkast választotta ki a test megkísértésére, a hollót az értelem megkísértésére; engem pedig mindenekelőtt arra, hogy tisztán a lelket kísértsem meg. Akik a farkas és a holló áldozatául estek, azokkal nincs dolgom; de akik elutasítottak engem, azokat átadtam a hollónak és a farkasnak. Az egyiknek az állkapcsa széttépi őket, a másiknak a csőre pedig felemészti a tetemet. Ezért fehér az én zászlóm, mert semmit sem hagytam élve a földön. A szentek véréből lakmároztam, de az emberek nem gyanakodnak rám, hogy ellenségük vagyok, mert gyapjúm fehér és meleg, és fogaim nem húst tépő fogak; szemeim szelídek. Nem ismerik fel bennem a hazug szellemek főnökét, akit a mindenség Atyja küldött a kezdetekben.” Crowley nagyon sötét dolgokkal foglalkozott, de legalább gyakorló feketemágusként egy tapasztalati szakértő, a teoretikusokkal ellentétben, akik a művészet szociális munkával, gondoskodó feladatokkal való összecsúsztatását, és a ‘közösségi alkotást’ teljesen idealistán, sokszor íróasztal mögött fantáziálva képzelték el. Aztán lett, ami lett, és végre jöjjön valami más. Szóval eljött Lilith ideje.

Liksay Csenge Gyopár és Lőrinc Lilla: szélütés
Kurátor: Novák Lea
Helyszín: 1111 Galéria
2024.06.05. – 06.28.

Megnyitóbeszéd rovatunkban a beérkezett kéziratokat a kapott formában, változtatások nélkül közöljük.