Az alábbi megnyitóbeszéd az elmúlt fél évben Szabó Eszter munkái kapcsán írt szövegeim, műtermi háttérbeszélgetések, illetve más alkotótól érkező kommentárok töredékeit öleli fel, szándékosan követve azt a kollázs-logikát, amely Eszter papírberagasztásos, vizuális idézetekkel tűzdelt munkáinak is sajátossága.

Az Igazítás kapcsán első körben fontos lehet felidézni két olyan médiumában és léptékében is eltérő, 2021-et követően készült Szabó Eszter-munkát, amelyek érzékletesen kirajzolják, hogy Eszter milyen pályán mozgott az elmúlt két évben, milyen típusú alkotói vizsgálódást követhetünk nyomon jelen kiállításban. Az egyik ilyen referenciapont a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj finalistái közt is bemutatott Szép hercegnő, amelyet Eszterre jellemző, festett, majd 3D szoftver adta geometriai testekre feltextúrázott, több nézősíkot kínáló videóinstallációként, vagy ahogy ő fogalmaz „videószoborként” írhatunk le. Már itt tetten érhető volt az a gondolkodási recept, amely a következőkben érintett munkák sajátja is. A Szép hercegnő mögött egy szöveg alapú hivatkozás, egy mese áll. Mosonyi Aliz Szekrénymesék kötetének egyik főhősnője váratlanul lép ki a tulipánok duruzsoló intelmei, vagyis a fiatal nő számára kívánatos társadalmi-politikai keretek közül. Ez a statikusból hirtelen aktívba váltó, vagy épp csak a láthatatlan, intellektuális munka frontján konfrontálódó női karakter (például a Sára nevetése esetében), amely visszaköszön Eszter utóbbi években készült műveiben.

Ugyanilyen irodalmi korpuszt újraolvasó, női nézőpontot felnagyító alkotás a tűzfalnyi, szintén 2021-es Molly Bloom. A Szombathelyen látható köztéri murália az Ulysses negyedik fejezetéből indult ki, egy hálószobai enteriőrben játszódó reggeli jelenetét gondolva újra. Izgalmas festészettörténeti párhuzam, hogy ahogy Szabó Eszter előszeretettel dolgozik érett reneszánsz női portrék kisajátításával – amely gyakorlattal már a 2019-es önálló kiállítása kapcsán is találkozhatott a közönség a Homo Domesticus sorozat darabjai kapcsán itt az Indában – a Cranach-portrék átültetése mellett (mint a Szép hercegnő esetében) úgy Molly Bloom esetében a levelet olvasó nő németalföldi zsánerjelenetét azonosíthatjuk.

A másik apropó, ami miatt a két, fenti művet felemlegetem, az a növényi ornamensekhez, a terülő mintához kapcsolódó konceptuális viszony. (Itt például a Szép hercegnő 3D animáció gravitációt meghazudtoló, hervadozó, majd felviruló virág jellegű mozgásra gondolok.) Régi feminista toposz az otthon nőt magába záró, láthatatlanná tevő, kamuflázs bekebelezése. Eszter esetében azonban az organikus minták és enteriőrök alkalmazása inkább banális hétköznapi szituációkhoz kapcsolódik (mint a Sofa című videóinstalláció szorongatóan süppedős párnái) korunk fogyasztói kultúrájában való navigálást, a történeti portrék jelenbe ágyazását segítik. Ahogy a kiállítás felvezető szövegében is olvasható: Az igazítás nem más, mint a lényeg felfejtésére tett szándék, a jelenben is érvényes női tapasztalatok vizuális naplózása – olyan nonverbális feljegyzésekkel mint a mintás kiegészítők vagy egy félrecsúszott, húsba vágó melltartópánt igazsága. 

A növények és leszabályozott érzelmek vonalán továbbhaladva, Szabó Eszter munkái az elmúlt három évben több ponton érintkeztek az ír feminista alkotó, Aideen Barry műveivel, hol a véletlen hozta egymás melletti bemutatás, hol tervezett duó kiállítás formájában. Aideentől származik az az asszociáció is, amelyben a Sofa című többcsatornás installáció okkerjét és a küszködő női figurát elemésztő virágmintát Charlotte Perkins Gilman amerikai írónő 19. század végi novellájához, A sárga tapétához hasonította. Az ikonikus, korai feminista szöveg a női tapasztalat infantilizálását és a szűkre szabott fizikai és képzeletbeli mozgásteret teszi az elbeszélés tárgyává. John figyelmeztetett, ne engedjem szabadon a képzeletem – szól ki egy ponton a novella hősnője. A pszichotikus, hazai vonatkozás Csáth sűrű szövegeire emlékeztető sárga tapéta belső, titkos narrációja Eszter Sofájával annyiban mindenképp rokon, hogy intim egyesülést, szervesülést látunk az élő és a tárgy között. De a munka hangvétele sokkal inkább a burleszkre emlékeztet. Eszter műtermi kommentárjából tudom, hogy a bürokrácia hierarchizált helyzeteinek kitett kisember, akit még a tárgyi környezet sem feltétlen támogat ügye megvívásában, igazsága elérésében, hogy az ilyen szituációk inspirálták a munka elkészítésében. Ez egybecseng egy korábbi Sofa kapcsán tett megfigyelésemmel, amelyben Chaplin Modern idők (1936) klasszikus futószalag jelenetéhez hasonlítottam: a gyártósori gépek fogaskerekei közé szoruló munkással. Továbbá, folytatva az idézetet: a bútordarab szétnyíló szivacsrétegei, rései pedig olyan analóg reprodukciós eljárásokra emlékeztetnek, amelyet sokszorosító grafikai munkáknál látunk mélynyomásos eljárásoknál. Eredményként a Cranachtól idézett, saját történeti idejéből kiszakított portré is a bútorszövet sormintájának részévé válik.

Az Igazítás kiállítás másik egyteres installatív műve a Verdesődés (2023), amely a Sofához és a másik két animációs-installatív munkához hasonlóan a nézőpontok játékával él. A Verdesődés nyitott, V-alakban hívogató formája egy észlelet két aspektusát tárja elénk. Egyfelől látunk egy enyhén fáradt, hátizsákos portrét, amit a néző az arc vonásainak feltárásán túl egyéb vizuális jegyei – mint pillangós pulóver, smink, karikafülbevaló, hidrogénezett, copfba fogott haj leopárdmintás gumival – alapján próbálunk fürkészni, kategorizálni, esetleg megérteni, elképzelni körülményeit, élethelyzetét vagy motivációit. Másfelől egy ragadós, álomszerű helyzetet, ahogy a figura pulóverén kamuflázsként rejtőzködő pillangó verdesésével zavarja meg a nőt, amely újra és újra visszagravitál hozzá. Itt a címben megidézett, szándékosan billegtetett verdesődés egyszerre utal a rovar és a nő vívódására is, mindenesetre a 3D animáció szekvenciái ezt a nyúlós, se veled, se nélküled állapotot, az egészről leváló részt, a mintázat megszakadását is egy ilyen banális krízisként ábrázolják.

A Sára nevetése (2023) esetében ez az elől-hátul megmutatás, már nem csak idő és térbeli viszonyok leképezéséről szól. A kukucskáló dobozba rejtett, vagyis megfigyelés tárgyává tett ószövetségi Sára a közösség és a belsővé tett elvárások, illetve saját elemi, emocionális reakciójának az ütköztetését látjuk. Az idősödő, meddő Sára – saját testi tapasztalatain alapuló szkepszise – vezet ahhoz, hogy az Izsákkal, születendő gyermekével kapcsolatos jövendölést, az Úr szavát első ízben kikacagja. Sára második nevetése viszont már önmagára irányul, amikor Izsák születése után felidézi saját kezdeti kétkedését. A munka statikus oldalán az olajjal megfestett Sárát a fegyelmező külső tekintet, az önkorrekció nyomán legördülő, kollázsolt szájjal látjuk. Szabó Eszter itt is egy történeti portrét igazít finom, tépett beragasztásokkal, átfestésekkel Sára belső történéseinek megmutatásához.

Jelen kiállításban három darabot felvillantó sorozat, az Igazított portrék (2024) esetében Eszter érett reneszánsz, ismeretlen nőkről készített portrékat sajátít ki, ahogy ő fogalmaz, történeti idejéről „lehámozva” újrakeretezi, hogy a kép reprezentációs funkcióját sutba vágva szétszálazza, varázstalanítsa az átemelt arcok vonásait.

A 2024-es Hámozott kép térbeli pozíciója és logikája hasonló Sáráéhoz. …a klasszikusan nézés tárgyává tett női arc kukucskáló dobozba zárása, ahol a művész egy alternatív utat is felkínál a tekintetek találkozása számára a hátulról vizslató néző és a válla mögül visszasandító portré hétköznapi, csendes konfrontációja révén. Viszont ez esetben Eszter magát a térbeli viszonyok kialakítását is egy kiterjesztett festészeti helyzetként kezeli. Így a doboz oldalán a reneszánsz portré kulisszájaként szolgáló táj válik az oldalsó traktusok főszereplőjévé. A műtermi talált anyagokat is felhasználó, barkácsolt installáció a doboz belsejéből kibuggyanó barna anyaggal ezt a tájat a passzívból, a popkultúra sejtelmes, rejtőzködő organizmusokat magában foglaló sci-fis ábrázolásokhoz teszi hasonlatossá, Páral Harc a bestiával című regényétől a Dűnén át a Stranger Thingsig bezárólag.

A kiállítást megnyitom.

Szabó Eszter: Igazítás / Adjustment
INDA Galéria
2024. május 8. - június 19.