Három évvel ezelőtt kezdte el kutatni a magyar kísérleti textil központjának számító Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyt a 11_11, időközben az acb Research Labbel kiegészülve oral history videóarchívumot hoztak létre.

A Velemi Archívum interjúit hétről hétre publikáljuk, Bajkó Anikó és Lovas Ilona visszaemlékezéseit Bán András, Droppa Judit, Fitz Péter, Galántai György, Gulyás Kati, Kelecsényi Csilla és Steiner Villő követik majd.
Az interjúkat Balázs Kata, Márkus Eszter és Százados László készítették, Balázs Kata szerkesztette őket, a videókat Simon Zsuzsanna vette fel és vágta meg.
A videóarchívumhoz kapcsolódik a 1111 Galériában november 8-ig látható csoportos kiállítás, a Re:TEXT.

„LOVAS ILONA (1946-2021) a magyar szobrászat, installációs művészet legutóbbi évtizedeinek egyik meghatározó, a nemzetközi színtéren is jelenlévő, következetesen egyéni utat bejáró, folyamatosan az élvonalába tartozó alkotója, aki pályája elején, a hetvenes években, az „autonóm”, „kísérleti” textil képviselőjeként hívta fel magára a figyelmet. A kiállításon bemutatott munka – amellett, hogy talán az egyik legközvetlenebb kapcsolódási pont a térben Velem és Sárospatak között – ennek a kezdeti időszaknak egyszerű, minimalista, s ugyanakkor költői dokumentuma. Lovas a Magyar Iparművészeti Főiskolán, Budapesten, 1970 és 1974 között, a szövő szakon elvégzett tanulmányai után, már a 1973-as Milánói Textiltriennálé II. díjával, és a szinte „kötelező” ipari tervezői háttérrel, az elsők között érkezik meg a Velemi Textilművészeti Alkotóműhelybe, 1975-ben.

Az 1977-es Ablak már deklarált ellépés a „hagyományos” textiltől, az alkotóműhely katalógusában – kérésére – nem a pályázatát, hanem a fény, az idő [és a tér] dimenzióit bevonó reflexióit, szabatos lexikoncímszó idézeteit közlik a végkövetkeztetéssel: „textil = ? (az Új Magyar Lexikon nem tartalmazza).” A konceptuális objekt a megtalált – a szoros értelemben vett textilművészet terrénumából, az onnan nézve tágasabb képzőművészeti határterületek felé vezető és többé már el nem hagyott – út első lépései közé tartozik.
Egy talált épületelem – a ready made tematika, megközelítésmód – ad keretet/formát: a valamikori használati tárgyat, a félig kitört ablakot, üvegfelületét a textilmunkák technikai protokollját, a kézművesség kontrollját megtartó rebbenékeny-tépett, kis golyókból fűzött fémláncal szegett, türelmes fém- és damilszál-szövés függönyözi el, „díszíti” fel." (Balázs Kata)