Az Abstract Hungary keretében huszonnégy olyan magyar alkotó mutatkozik be a grazi Künstlerhausban, aki művészeti gyakorlatában az absztrakció lehetőségeit keresi. Hogy a résztvevők mióta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az változó, a kiállítás ugyanis egy szélesebb narratívát vázol fel: az anyagban az idősebb nemzedék elismert tagjai mellett olyan kiemelkedő középgenerációs és fiatal művészek munkái is megjelennek, akiknek a munkássága kevéssé ismert még a nemzetközi közönség előtt. A kiállítótér két emeletén a hatvanas évek úttörő, az utóbbi években egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kapó absztrakt alkotóinak (pl.: Bak Imre, Fajó János, Jovánovics György, Ilona Keserü Ilona vagy Maurer Dóra) életművéből a legfrissebb munkák kerülnek dialógusba a kilencvenes években jelentkező új konceptualizmus képviselőinek (pl.: Andreas Fogarasi, Kokesch Ádám, Komoróczky Tamás vagy a KisVarsó művészcsoport) alkotásaival és a nyolcvanas, kilencvenes években születettek nemzedékébe tartozó magyar művészek (pl.: Ember Sári, Keresztes Zsófia, Rudas Klára vagy Nemes Márton) műveivel. Az Abstract Hungary a magyar közegen belüli sajátos konceptuális beütéssel bíró absztrakt művészetről folyó élő „párbeszédet” teszi láthatóvá, így adva új szempontokat a vonatkozó nemzetközi diskurzushoz.
A héten még a nyári programok ritmusához hűen Budapesten kívül is csatangolhatunk kultúrprogramokat keresve. Ajánlunk pesti, szentbékkállai és kolozsvári eseményeket is – egész szép képzőművészeti túra rajzolódhat ki a térképen az említett helyszínek bejárásával.
A hét első felében kiállítások megnyitóján hűthetjük le magunkat, hogy a hét második felében könnyen vegyük a szabadtéri programokat. Hogy igazán keretes legyen a szerkezet, vasárnap estére egy kiállítás finisszázsát ajánljuk.
Valami elindul, csúcsra ér, majd lehanyatlik vagy elindul, csúcsra ér és osztódik – Kolozsváron a második forgatókönyv szerint alakultak a dolgok. A régóta halmozódó feszültség nyomán az Ecsetgyárból kivált művészek és galériák egy másik elhagyott gyárépületben találtak új helyszínt maguknak, ez lett a Centrul de Interes, magyarul csak Köz-pont. A nyitó kiállításon jártunk.
Rózsák, Rotschildok, Josephine császárnő egzotikus kertje, a magyar akác mint színpadi sztár, egy élő piramis és egy fluoreszkáló nyúl színes történetei az ARTMAGAZIN nyári különszámában.
Árpád általános iskola fölső tagozatában tanított bennünket, rögtön azt követően, hogy elvégezte a főiskolát: az egyik legelső fiatal tanárunk volt, s mint ilyen, természetesen még inkább rutintalan, de a pályakezdők minden idealizmusával, ambíciójával. Mi pedig imádtuk! Az első igazi jó tanárunk volt. És a legelső, aki az utolsó tanévünk utolsó napján azzal tisztelt meg bennünket, vagy inkább azzal kezdett bátorítani bennünket a felnőtté válás útján, hogy azt javasolta: tegeződjünk.
Artmagazin videointerjú Gilberttel és George-dzsal a Ludwig Múzeumban rendezett Bűnbak képek Budapestnek című kiállításuk apropóján.
Vészesen közeleg a nyár utolsó hónapja, de hogy könnyebb legyen elfelejteni ezt a rémisztőnek tűnő tényt, kiállításokat és rendhagyó módon koncertet, valamint mozit is ajánlunk.
Ahogy a mindennapokat egyre inkább meghatározzák a digitális eszközök és szolgáltatások, úgy a digitális eszközökkel alkotó művészek szerepe is felértékelődött az elmúlt években. Azonban a műfaj továbbra is rendkívül költség- és eszközigényes maradt. Mivel Budapesten nem alakult ki érdemi intézményi háttér, amely tudná támogatni az alkotókat (akár csak eszközkölcsönzéssel is), elég szórványosan tűnnek csak fel kiállítások a témában. Kovács Andrea kurátor és a Let it Be! art agency munkássága nyomán – a Trafó smART! XTRA sorozat nyári különkiadásaival – azonban kicsit megélénkült a színtér.
A nyár közepén sem maradunk képzőművészeti élmények nélkül – sőt, ha kedvünk tartja a programok apropóján ezen a héten is ingázhatunk Budapest és vidék között. Ajánlunk alkotóházbeli bolyongást, kertben sétálást, Balaton parti nézelődést, finisszázst és kincsvadászatot is!
A szeptember végén kezdődő második OFF-Biennále Budapest projektjeinek keretet adó téma nem más, mint a Gaudiopolis története.
Elhangzott Maurer Dóra. A megfigyelés tárgya című kiállítás megnyitóján 2017. július 15-én.
A K55-ös kiállítótértől (ahol esténként művészkitüntetések és kitüntetésművek láthatók) az 51-es körzetig tart a "Tót Endre utca"; az 51-es körzet bejáratainál TÓT 80 feliratú trikolor emlékzászlók lobognak; Tót művek kópiái, és videódokumentumok láthatók a borostyánház szoba-konyhájában és a pince kiállítóban is.
A héten érdemes utazgatni, múzeumok és két vidéki fesztivál művészeti irányultságú programjai mellett azért a fővárosban is akad látnivaló.