Labus Máté és Győri Blanka kiállítása az Óbudai Társaskörben
Hüledék vetemény, azaz Győri Blanka és Labus Máté mail art projektje.
Hüledék vetemény, azaz Győri Blanka és Labus Máté mail art projektje.
Február 9. és 12. között Somló Dávid egy belvárosi lakásgalériában mutatta be legújabb hanginstallációját, a „rengeteg csatornás” Minden hang egy vékony, kék vonal című munkát. A galériába belépve egy szőnyegekkel borított padlójú, kényelmesebbnél kényelmesebb ülőalkalmatosságokkal berendezett polgári otthonban találtuk magunkat. Somló Dávid több csatornás hanginstallációja pedig a legmeglepőbb helyekről, a lakás több pontján elhelyezett hangszórókból szólalt meg - a mosdóból, a kabátok mögül vagy a szekrények belsejéből. A kompozíció sokszor a hallásküszöbnél alig hangosabban, misztikusan lengte körül a teret és őszinte figyelmet kívánt.
Sugár János public art tevékenységét bemutató könyv története 2006-ra, illetve annál korábbra, 1993-ra, a Sztriptíz című munkájához nyúlik vissza. A Városház utca egyik épületén, a nyolcvanas évekből származó „Sztriptíz” graffiti bronzba öntésének terve először a Polifónia: A társadalmi kontextus mint médium a kortárs magyar képzőművészetben című kiállításra készült, majd a kivitelezés hiányában, 2006-ban a tranzit.hu Meg nem valósult művek című felhívásának nyertes pályaműve lett, azonban az újbóli sikertelen engedélyeztetési tárgyalások miatt, a kétezres években is kudarccal zárult a terv megvalósítása. Ezek után született meg a könyv ötlete, amely Sugár Jánosnak azon a műveit és projektjeit gyűjti össze, amelyek – a Sztriptízhez hasonlóan – elsősorban nem a művészeti közeg, hanem a városi, köztéri nyilvánosság számára készültek. A tranzit.hu gondozásában megjelent PST (Public – Street – Tactical) Sugár János public art tevékenysége című magyar-angol nyelvű kiadvány egyszerre kívánja elhelyezni Sugár János public art gyakorlatát egy nemzetközi keretrendszerben, a hazai sajátságokat is szem előtt tartva, valamint sorra venni a PST gyűjtőfogalma köré sorolható műveit, újraértelmezve, olyan, a nyolcvanas években készült munkáit is, mint a Gyorskultúra (1984–1988) vagy a Perzsa séta (1985).
A héten a fotó iránt érdekelődőknek kedveznek a budapesti művészeti intézmények. Többek között kortárs fotográfiai anyagok debütálnak, megismerhetünk egy eddig talán ismeretlen képgyűjteményt, találkozhatunk a MAGNUM fotóügynökség egyik kiemelkedő alakjával és a hazai konceptuális fotográfia egyik meghatározó figurájával is.
Deák Kristóf rendező és Udvardy Anna producer kapta a Mindenki című alkotásért a legjobb rövidfilmnek járó díjat a 89. Oscar-gálán helyi idő szerint vasárnap este Los Angelesben.
Birkás István Lélekfestészet című a kiállításán láthatta először a közönség Keserue Zsolt dunaújvárosi művészeket bemutató portrésorozatának 2007-ben készült első darabját, amely dokumentumfilmben volt mesterét, Birkást kérdezi pályájáról és arról, hogy Dunaújváros milyen szerepet játszott annak alakulásában.
Magyarországon egyedülálló művészeti kezdeményezésként, üzleti, kulturális és diplomáciai szereplők összefogásának köszönhetően kezdte meg működését az a Magyarországi Német Művészeti Alap, amelynek elsődleges célja a német kortárs képzőművészet hazai jelenlétének erősítése és a német-magyar kulturális kapcsolatok támogatása.
A héten ismét bejárhatjuk Budapest kulturális térképének egy viszonylag nagyobb szeletét. Csütörtökön érdemes előre csomagolt élelemmel és túrabakanccsal készülni – pörögnek a pesti kiállítóterek, sőt még témabeli átfedéssel is találkozhatunk!
Második válaszadónk ezúttal Muskovics Gyula kurátor, aki 2013 óta a tranzit.hu munkatársa, a tranzitblog.hu és a mezosfera.org kortárs művészeti és kulturális magazinok szerkesztője. Soós Andival együttműködésben valósították meg 2016-ban a Szívünk egy másik ország — A barátság mint alternatíva egy normális világban című nemzetközi csoportos kiállítást, és 2013-ban közösen kezdték meg jelenleg is tartó kutatásukat, melyben Király Tamás avantgárd divattervező életművét dolgozzák fel. Utóbbi projekt keretében rendezték meg 2014-ben a Nyitott kapuk: Király Tamás ‘80s című kiállítást is.
Első válaszadónk Ferenczy Bálint művészettörténész, fotótörténész, aki 2014 óta a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja, 2016-tól kezdve pedig a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj kuratóriumában is helyet kapott. 2013 óta Londonban él. Pályája kezdetén a budapesti Faur Zsófi Galeriát vezette, majd az angliai Sotheby's Institute of Art mesterképzésének elvégzése után a Sotheby's Aukciósház munkatársa volt 2 évig, ahol a 2016. júniusi Contemporary East aukció előkészítésében és kivitelezésében is részt vett. 2016 augusztusa óta a londoni székhelyű Vastari Group munkatársa, munkája során gyűjtőket hoz össze múzeumokkal múzeumi kölcsönzések kapcsán. Ezen túl gyűjteményépítési tanácsadóként dolgozik együtt külföldi kliensekkel. Szakterülete a közép- és kelet-európai művészet, ezen belül kiemelten foglalkozik a fotóművészettel.
Tavaly Velencében volt látható az a káprázatos, több mint 300 üvegművet bemutató kiállítás, amely nagy részben a bécsi iparművészeti múzeum (MAK–Austrian Museum of Applied Arts) üveg- és kerámiagyűjteményére, illetve más, magánkézben lévő darabokra épült, és most Bécsben is megnyitotta kapuit. A THE GLASS OF THE ARCHITECTS: Vienna 1900–1937 című bemutató Rainald Franz munkája, aki az említett MAK-gyűjtemény kezelője és kurátora is egyben. A kiállítás tereiben sétálva a bécsi modernizmus legismertebb fiatal alkotóinak és építészeinek üvegmunkáit és néhány tervrajzát láthatjuk, köztük olyanokét is, mint a bécsi szecesszió vezéralakjai, Josef Hoffmann, Joseph Maria Olbrich és Koloman Moser.
Katharina Roters és Szolnoki József munkásságának emlékezetpolitikai vetületeiről a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum után a veszprémi Csikász Galériában is bemutatott Hack the Past! / Hackeld a múltat! és az acb Galériában megrendezett Hungarian Cubes című kiállítások kapcsán.
Az Artmagazin ELSŐ KÉZBŐL sorozatának újabb felvételén Beke László vezet végig minket saját gyűjteményén, a The World is Like a Mirror – Fejezetek a koncept art történetéből – Beke László gyűjteményéből című kiállításon az Art+Text Budapest galériájában.
2017. február 25-án látható utoljára a Birkás István életművét bemutató Lélekfestészet a dunaújvárosi ICA-D-ben. Az épület majd minden termét betöltő nagyszabású kiállításon megismerhetjük Birkás munkáit – az egészen korai alkotásaitól a legfrissebb műveiig –, az életművén végigvonuló tendenciákat, érdeklődési köröket, illetve egy érzékletes és mély interjúfilmből művészetszervezői és -oktatói tevékenységéről is képet kaphatunk. Utóbbi gyakorlat jelentőségével, intenzitásával és hatásával kapcsolatban sokat elárul, hogy míg Birkás neve talán kevésbé cseng ismerősen a magyar kortárs művészet iránt érdeklődő közönségnek, tanítványaié annál „alapabbak”. Móder Rezső, Várnai Gyula, a fiatalabbak közül – az említett interjúfilmet készítő – Keserue Zsolt, Moizer Zsuzsa, vagy Rohonczi István Roho is az ő műhelyéből került ki, sőt Roho a kilencvenes évektől művésztanárként folytatva a mester tevékenységét többek között Horváth Tibor és Kaszás Tamás oktatója is volt.
A héten tobzódunk az izgalmas című produkciókban és megismerhetjük egy eddig talán ismeretlen fotós életművét is. Téma lesz a játék és a tenger, az érzékelés és a környezetünk is. Sőt, vissza is repülhetünk az időben, egészen 1944-ig, hogy egy fotóművész naplójának segítségével beleláthassunk a kor nehézségeibe és képet kapjunk arról, hogyan mutatkozik meg a nagybetűs Történelem az egyes emberi sorsok tükrében.