„A formális hálózati rendszer mellett, és annál sokkal hangsúlyosabban vannak jelen az informális, kifejezetten személyes kapcsolatrendszerek. Néha van átfedés a formális és informális kapcsolatok között, néha nincs, de a meghatározó mindig a személyes. Ezek a kapcsolatrendszerek esztétikai és politikai elvek mentén alakulnak, így nem is annyira az egyes szektorokon belüli kapcsolatokról beszélhetünk, mint inkább egy-egy személy networkjéről, amelyhez ugyanúgy tartoznak nonprofit és forprofit kisgalériák, mint kritikusok, kurátorok, és a többiek. Ezek a rendszerek jelentik ugyanúgy a szakmai, mint a személyes, az érdekképviseleti, és a közvetítő hálót is. Mindezek összehasonlíthatatlanul jobban meghatározzák a magyarországi szcénát, mint az intézmények közötti strukturális viszony.” (Részlet a kutatás során az egyik legnagyobb nonprofit kiállítóhely vezető kurátorával felvett interjúból, 2013)
„A személyes és szakmai kapcsolatrendszer erősen összefügg, és mindig a személyes az elsődleges, habár fontos lenne az intézményi jogú kapcsolatokat is megerősíteni.” (Interjúrészlet, múzeumi vezető, 2013)
Ezeket a mondatokat a megkérdezett vezetők szinte bármelyike mondhatta volna, olyan alapvető ez a tapasztalat a hazai kortárs képzőművészeti életben. Éppen ezért e cikk célja sem annyira a jelenség puszta leírása, mint inkább egy kísérlet arra, hogy jobban megértsük a probléma összetett jellegét. Milyen rendszerbe ágyazódik mindez, miért marad fenn, és miért korlátozza a színtér autonómiáját? Szó lesz individualizmusról, bizalomról, tiszteletről, ezek hiányáról és arról, hogy mindez miként fonódik össze a személyes kapcsolathálókkal és a kapcsolati tőkével.
A 2005 óta folyamatos fenntartási problémákkal küzdő művészetkutató és dokumentációs központ helyzete végső megoldáshoz érkezhet Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának közbenjárására, a budapesti múzeumi helyzetet „rendező” nagyszabású Liget-projekt keretében, a Szépművészeti Múzeum bővítésének részeként. A Galántai György és Klaniczay Júlia által 1979 óta folyamatosan működtetett Artpool a Szabolcs utcai klinikák rekonstrukcióját követően az ott létesítendő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóközpontba (KEMKI) költözik, az élő archívum pedig a gyűjteménygazdák részvételével és további irányítása alatt tagozódik be a hivatalos intézményi rendszerbe.
Kokesch Ádám a modernitás tárgykultúráját és az absztrakt művészet hagyományait eredeti módon gondolja újra, az absztrakt művészet esztétikáját köti össze egy képzeletbeli csúcstechnológia dizájnjának az esztétikájával.
A nemzetközi résztvevőket is bemutató kiállításon Asztalos Zsolt (H), Bernd Hopfengärtner & Ludwig Zeller (D), Koós Gábor (H), Kútvölgyi-Szabó Áron (H), Sophie Schmidt (D), és Simon Wachsmuth (D) munkái lesznek láthatók.
A Kerekes Gábor nevével fémjelzett Green Tattoo európai turnéjának következő és egyben utolsó hazai állomása a LUK.
Hogyan működik a hazai képzőművészeti szcéna? Mennyiben történt a rendszerváltással szemléletváltozás és melyek jelenlegi működésének legalapvetőbb jellemzői? Milyen alrendszerekből épül fel, s tagjai milyen alapvető funkciók és dinamikák mentén viszonyulnak egymáshoz?
A művészeti intézményrendszer működéséről rendszerint (kultúr)politikai történések mentén beszélünk feltételezve, hogy elsősorban ezek határozzák meg felépítését és mechanizmusait. De valóban mindig a politika kell, hogy legyen a gravitációs pont?
A „Szerintem a képzőművészeti élet...” című, most induló cikksorozatunk legfőbb célja, hogy harminchét múzeumi vezetővel és galeristával készült nyolcvanórányi interjúanyag alapján új szemszögből mutassa be a képzőművészeti szcénát a 2013-as állapotok szerint, hogy 2015-ös perspektívánkból láthassuk, hogy a szereplők – akik nem pusztán az aktuális kultúrpolitikai változások elszenvedői, hanem aktív, a rendszer működését tevékenyen alakító résztvevői voltak – milyen stratégiák mentén alakították a közeget a jelenlegi állapotára, vagy adott esetben hogyan járultak hozzá diszfunkcionális működéseinek fenntartásához.
A „Szerintem a képzőművészeti élet...” tehát a rendszer folyamatait és dinamikáját a szereplők szemszögéből mutatja be, a cikkek alapját pedig a résztvevők magukról és egymásról alkotott véleménye adja.
A heti rendszerességgel megjelenő összegző írásokban olyan kérdésekre kapunk válaszokat mint, hogy ebben a közegben mit jelent ma a bizalom és a tisztelet, hogy az egyes helyzetekben a szereplők milyen különböző versengési és együttműködési stratégiákat alkalmaznak, hogy milyen szempontból van jelentősége a személyes kapcsolatrendszereknek, hogyan lehet kiigazodni és boldogulni ebben a szisztémában, melyek a legalapvetőbb normák, és hogy miben vélik felfedezni a múzeumi vezetők és galéristák a szocializmus örökségét.
A 2B Galéria tematikus kiállításainak sorában gyakorta helyet kapnak olyan témák mint, a különböző kisebbségek társadalmi viszonyrendszere, a személyes és családi történetek, az emlékezés ezen belül is a holokauszt ábrázolásának kérdésköre. Minden esetben egy roppant sajátos perspektívából, semmiképpen sem a megszokott úton közelítve az adott kérdés magja felé.
Végigtekertük az októberi magazin tartalmát.
Elkészült végre a fénykép
Nem tudni, milyen esemény
Egy kicsit kevés a részlet
Egy kicsit kevés volt a fény.
Előjött végre a fénykép
Már nem is számítottunk rá
Egy kicsit túl sok a szürke.
(Olé olá, 1983. Kontroll Csoport)
A mottónak itt az a hivatása, hogy a romantikusnak vélt szöveget visszarántsa a társadalmi valóság talajára (hova is?), és, hogy kompenzálja e romantika komolyságát.
A magyar kubizmus nyomában – Beszélgetés Barki Gergely művészettörténésszel és Puklus Péter képzőművésszel.
A kiállítás címe egy jelentésgazdag angol kifejezés, amely a különböző gondolkodásmódok, hozzáállások, mentális beállítódások fogalomegyüttesét jelöli. A tárlat egyrészt ezeknek az egyéni szemléleteknek az egymásmellettiségét, másfelől az ebből fakadó konfliktusokat és ellentmondásokat kutatja.
A Kis Varsó is a kiállítók között
"Testvér, testvériség" - azaz milyen ereje van a testvéri kapcsolatnak, illetve hogy van jelen életünkben a testvériség? Ezen fogalmak képzőművészeti ábrázolása került a Diákhitel Központ Zrt. immáron negyedik alkalommal meghirdetésre kerülő festészeti, grafikai és fotóművészeti pályázatának fókuszába, melyen a középiskolás diákok és felsőoktatásban hallgatók indulhatnak értékes és hasznos díjakért.
A Trafó Galéria csoportos kiállítása.
Számtalan kérdés tódul elénk Keresztesi Botond legújabb műveit nézve. – Vajon milyen szándék vezérelte a művészt amikor evilági tárgyakat, fogalmakat, jelenségeket szinte utópisztikus összefüggésekben festett meg?