Seres Szilvia beszélgetése Waliczky Tamás újmédia-művésszel, a hongkong-i City University oktatójával, a School of Creative Media Tanszék számítógép-animációs részlegének vezetőjével.
Christoph Schlingensiefet a fájóan korai halála után róla megjelent legátfogóbb kötet „összművészként” határozza meg, a szónak nem a Richard Wagner-i értelmében. Ugyan intenzíven foglalkoztatta a Wagner-életmű, és a 2000-es évek közepétől létrehozott animatográfjai csakúgy, mint operarendezései értelmezhetők a bayreuthi Festspielhaus esztétikájának médiatechnológiai újragondolásaként, esetében e fogalom inkább azért találó, mert az összes vizuális művészetben otthonosan mozgott.
Természetrajz címmel nyílt a Faur Zsófi Galéria májusi kiállítása, a Gellérthegyről lezúduló virágzó vadgesztenyék tövében. A látványosan zöldülő Bartók Béla úton nem titkoltan a tavasz ürügyén sorakoznak fel az eleven növényzetet nem csupán zöld háttérként tételező, hanem a természeti környezettel, elsősorban a városi tájjal való ellentmondásos viszonyunkat feltérképező művészi álláspontok. Közös bennük, hogy választott tárgyukat a természettudományos módszereket idéző szisztematikus feldolgozásnak vetik alá és ebből kifolyólag mindegyikük sorozatban gondolkodik. Az egyetlen képbe sűrített filozófia hiányáért a témák és műfajok sokszínűsége kárpótol. Mert van itt minden: megcsonkított fák, mágikus csendéletek, kitömött denevér, intarziakép, Kunst-und Wunderkammer, és éjszaka a Földön.
Seres Szilvia interjúinak és kutatásának célja, hogy korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorszakához kapcsolódó személyes emlékeken keresztül mutassa be a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét. A szerző ezúttal Sugár János képzőművésszel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének egyik alapítójával beszélget.
A Marionette Zoo egy Leap Motion technológián alapuló interaktív játék, ahol egy majom, egy T-rex, egy polip, vagy egy madár virtuális bábját mozgatva történeteket mesélhetünk el négy különböző grafikus mesevilágban.
Bircsák Eszter és Sipos Melinda Papp Gábort és Hajdu Gáspárt legutóbbi munkájuk mellett arról kérdezte, hogy milyen ma interaktív művészeti installációk alkotóiként élni Magyarországon.
A galériatér a fókuszált figyelem helye. Kevesen lépik meg azt, hogy csak egyetlen tárgyat - vagy egy tárgyegyüttest - tesznek bele ebbe a kitüntetett helyzetbe, kihagyván az összes többi értelmezésre váró munka megmutatásának lehetőségét. Tasnádi József egyetlen nagy tárgyat - tárgyegyüttest - helyezett el a Platán Galériában megnyílt kiállításában: egy csónakot, amelybe - mintegy mackósajt-fraktál - egy másik, formára szakasztott ugyanolyan apró csónak feszül.
Falszöveg és összefüggések keresésére sarkalló egyéb más műtárgy híján az interpretáció szinte teljesen szabad. A lehetséges értelmezések közül álljon itt most egy, hivatalosan a legelső, Mélyi Józsefé.
Seres Szilvia interjúinak és kutatásának célja, hogy korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorszakához kapcsolódó személyes emlékeken keresztül mutassa be a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét. A szerző ezúttal Fernezelyi Márton, informatikus és médiaművésszel beszélget. - See more at: http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/a_hatarokon_belul_maradni_egy_muvesznek_erdektelen._mindig_ezeket_kell_feszegetni..2322.html?pageid=81
Seres Szilvia interjúinak és kutatásának célja, hogy korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorszakához kapcsolódó személyes emlékeken keresztül mutassa be a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét. A szerző ezúttal Kangyal András interakciótervezővel beszélget.
Mondja nekem Cé, hogy maradtak nekik az előadásról újsággalacsinnal megtöltött kukazsákok, kérdi kellenek-e, mert ha kellenek, menjek érte, vigyem haza Isten hírével,
hát, Haver, hülye leszek ott hagyni, mondom neki, hogy elhozom tőlük ide hozzánk, a nyolcba,
hozom, útközben egy zsák frankón kilyukad mikor hazafelé elzakózok a bringával,
és ahogy megállok ott, hogy csomót kössek a szakadt zsákra nézem, ahogy folyik ki a galacsin a lyukon át, a zsákból,
olyan mintha a bele folyna ki,
mire hazaérek, ebből hulla lesz,
mutatom, mit hoztam, flesselik a többiek is, hogy tényleg jó lesz,
Andi madzaggal köt neki nyakat meg végtagokat, felöltözteti, így már tisztára az öregre hasonlít a másodikról,
nevet kell adni neki – legyen Muki, mondják – amiért ráflesseltem, hogy a kukazsák emberszabású...
Bartha Máté - Kozma Andrea: Cím nélkül, 2014
A héten több olyan fiatal képzőművésznek is nyílik kiállítása, akinek még ott van a farzsebében a diákigazolvány, vagy ha nincs, még meleg a helye. A zömében ifjú grafikusokat (és cimborákat) tömörítő 1/1 Csoport – Juhász Tamás, Koós Gábor, Molnár Dóra Eszter, Molnár Zsolt, Vera Nimova, Solt András – második alkalommal mutatkozik be a FUGÁban május 8-án 18 órakor. Ugyanebben az időben a Gosztola Kitti „faképeit” magába foglaló Jó fa, jó hely II. című kiállítás elé mond bevezetőt szerzőnk, Szikra Renáta a Liget Galériában. Gosztola finom rajzain olyan ezüstfenyőket, tujákat és fűzfákat ábrázol, amiket az elektromos vezeték miatt hivatalosan meg kellett csonkítani. A kíméletlen gesztust az ábrázolt fa anyagából készült keretek szétvágásával is hangsúlyozza.
Ha sikerült kikerülni megnyitóválasztási dilemmából, akkor a FUGA és a Liget között félúton elhelyezkedő Chimera-Project bázison folytatódhat a csevegés és a művészetélvezet. 19 órától utolsó állomására ér a szlovák fókuszú Interart kiállításprogram a Cséfalvay András és a szlovák művésztrió, a Kassaboys munkáit bemutató „A legszélső pályán…” című önreflexív kiállítással.
Urban spaces are constantly in flux. Changing, growing, deteriorating as we (culture and society) move around them. Leaving in our wake a socio-political architectural debris within our cities. The abandoned and the vacant, the pieces that got left behind.
exhibition by 20+ international artists run by SEIZE International in conjunction with KÉK- Contemporary Architecture Centre and Lakatlan Budapest
Az Artmagazin ELSŐ KÉZBŐL tárlatvezetés-sorozatának első alkalmával Albert Ádám kalauzolta az érdeklődőket A bauxit-krízis című kiállításán a Kisterem Galériában. A teljes vezetésről videófelvétel készült.
Az Artmagazin ELSŐ KÉZBŐL tárlatvezetés-sorozatának első alkalmával Albert Ádám kalauzolta az érdeklődőket A bauxit-krízis című kiállításán a Kisterem Galériában. A teljes vezetésről videófelvétel készült.
Az Artmagazin ELSŐ KÉZBŐL tárlatvezetés-sorozata legutóbb Birkás Ákos rejtett önarcképei és hipszter szentjei közt járt a Knoll Galériában. A művész személyes kommentárja teljes hosszában megekinthető az alábbi videón.
Március 30. és április 27. között zajlott a Műcsarnokban a Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, amelyet az intézmény weboldala a példaszerűen létrehozott blog szerzői méltán ünnepeltek: „Tavaly is volt, idén is lesz!...”. Ezeken az online felületeken a díj történetéről, aktuális missziójáról, zsűrijéről, a díjazottakról és alkotásaikról az olvasók bőséges információkat találhatnak. S bár a kiváló alkotók kiváló műveinek elemzése és értelmezése lenne egy kritikus feladata, én inkább arról írok, hogy egy pályáját elkezdő fiatal képzőművésznek a mai magyarországi kontextusban milyen ideológiai és egyben praktikus dilemmával kell szembenéznie.
Kettős kiállításenteriőr a Derkovits Gyula képzőművészeti és Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjasok kiállításán. Borsos János munkája. Fotó: Műcsarnok