Csak a pesti galériavilág állócsillaga, a Falk Miksa utca mozdulatlan. A legtöbb nagyvárosban a műkereskedők folyamatos vándorlásban vannak. Az ingatlanárak emelkedését követve költöznek át a dráguló luxusnegyedekből az olcsó és divatos bohém környékekre. Párizsban is élénk mozgolódás tapasztalható, Jennifer Allen a Le Monde riportja alapján összesítette a városban zajló átrendeződés három fő irányát. Három külön univerzum: Champs-Elysées, Belleville és Marais.
A magyar szakmai és laikus közvélemény felháborodott a hír hallatán, hogy a Szépművészeti Múzeum felszín alatti bővítése kőkubussal és lépcsőkivágással is járhat. Vajon mit szólnának, ha egy vezető absztrakt festő dekorálná ki az egyik terem mennyezetét? A Louvre nem ilyen szívbajos, most adták át elegáns ünnepség keretében Cy Twombly hatalmas freskóját a világ legismertebb, évi 8,5 millió látogatóval büszkélkedő múzeumában. A klasszikus szobrok fölé került 400 négyzetméteres képóriás a Louvre kortárs művészeti missziójának a része.
Az Artprice idén is megjelentette a nemzetközi aukciós forgalmat összesítő éves műkereskedelmi mérlegét. Hatalmas változások zajlottak le az élmezőnyben, 2008-ban még a kortárs művészet komoly tényezőnek számított, az akkor negyedik helyen álló Damien Hirst viszont most a 44. helyre zuhant vissza. A top 10 összforgalma is jelentősen esett, a 2007-es piaci csúcsnak csak a harmadát tette ki a válságtól sújtott 2009-es esztendőben. Azért kétségbe sem kell esni, a tíz legdrágább művész által begyűjtött 650 millió dollár még így is több, mint a 2000-es évek közepén mért éves eredmény!
Pár száz évnyi kihagyás után az Esterházy család ismét beszállt a kortárs művészeti mecenatúrába. Az új idők új szelének megfelelően nem maguk a hercegi leszármazottak jótékonykodnak, hanem az osztrák Esterházy Magánalapítvány, amely a família egykori javait, a kastélyokat és a műtárgyakat kezeli.
Múlt héten került sor Maastrichtban a huszonharmadjára megrendezett Európai Művészeti Vásárra, a TEFAF-ra. A világ egyik legrangosabb és legpatinásabb képzőművészeti börzéjén ezúttal több mint 2,7 milliárd dollár értékben kínáltak antik, modern és kortárs műtárgyakat. A 72 ezer látogató nem csak nézelődni jött, a szervezők jobb évet zártak, mint tavaly. A legdrágább alkotás Cranach közel ötszáz éves bibliai festménye lett.
Mivel Van Gogh – alig tíz alkotó esztendővel a háta mögött – 37 évesen egy revolverrel mellkason lőtte magát, nem maradtak fenn róla fecsegő kiállításrecenziók, színes napilapbeli hírek vagy adatgazdag interjúk. Ráadásul legfőbb támasza, a Párizsban műkereskedőként ügyködő Theo is meghalt rögtön Vincent után. Ezért felbecsülhetetlen értékű forrás a művészettörténet számára Van Gogh levelezése. A labilis idegrendszerű, zárkózott holland festő többkötetnyi levelet írt össze rövid élete során – ma ezek jelentik a legfontosabb forrást és a kulcsot az életművéhez.
Március 20-án, szombaton ismét sor került az Artmagazin hűséges olvasói számára megrendezett tárlatvezetésre. A decemberi München Magyarul kiállítás után ezúttal a Ludwig Múzeum aktuális sztárkiállítása került terítékre, Glenn Brown. A kivasalt expresszív ecsetkezeléséről és bizarr művészettörténeti parafrázisairól ismert londoni festő képei között az Artmagazin szerkesztője, Rieder Gábor kalauzolta az érdeklődő közönséget. Grafikusunk, Szmolka Zoltán képriportja következik.
Nem nagyon emlékszünk rá, hogy a nemzetközi műkereskedelmi sajtó zászlóshajójának, az Art Newpapernek piaci rovata mikor foglalkozott utoljára Budapesttel. Most megtette (igaz, csak a weben): hírt adtak a januárban aktivizálódott Magyar Galériák Szövetségéről, ami tovább erősítené a külföldi vásárokon való jelenlétet és újrafazonírozná a Budapest Art Fairt. Pár hónappal ezelőtt márt írtunk a hazai műkereskedelmi börzén tapasztalható anomáliákról és megjósoltuk, kiből lesz majd sztár külföldön. Tényleg beindult a kortárs magyar képzőművészet nemzetközi marketinghadjárata?
A címlapon Vuillard Puskin Múzeumból való örökbecsűjét vizsgáljuk meg mikroszkopikus alapossággal, belül a Puskin Múzeumot kényszerűségből gründoló orosz textilmilliárdosok gyűjtési praktikáiról rántjuk le a leplet, összevetve a Nemzeti Galériában vendégeskedő Kasser-család szorgalmas ténykedésével. Munkatársunk szóra bírta az esztergomi – feltételezett – Botticelli-freskók restaurátorát, hogy mi is az igazság a falképpel kapcsolatban. Wierdl Zsuzsanna válaszol a művészettörténeti keresztkérdésekre és egy vadonatúj hipotézissel áll elő – mégiscsak van egy Botticellink? Foglalkozunk még a Monarchia Japánba szakadt kincseivel (Vécsey Axel), szóra bírjuk a mindig néma brit kortárs szupersztárt, Glenn Brownt (Winkler Nóra), mérlegre tesszük a közép-európai barokk bizarr nagymesterének, Maulbertschnek a művészettörténeti esélyeit (Serfőző Szabolcs) és kikutatjuk, hogy a korai Bauhaus-házak milyen tarkák voltak a később belénk ivódott fekete-fehér képpel szemben (Ferkai András). Wanted-rovatunkban – az egyik kurátor segítségével – megpróbáljuk kinyomozni a még mindig csak fényképről ismert, lappangó műalkotások hollétét, a nagy pécsi Nyolcak kiállításhoz.
Az Armory Show – a műkereskedelem fővárosaként üzemelő – New York legfontosabb művészeti vására. Bár az igazán nagy, patinás börzék Európában zajlanak, az Armory Show (Fegyverraktári Tárlat) is rendelkezik múlttal: 1913-as elődjén láthatott az amerikai közönség először modern műveket, például Duchamp heves tiltakozást kiváltó kubista aktját. Erre a hagyományra építettek a szervezők, amikor a kilencvenes évek végén műkereskedelmi vásárként újrateremtették az Armory Showt. A március 7-én bezárt nagy szabású rendezvényen – az Art Newspaper szerint – bizakodó volt a hangulat.
A műtárgyak eredetiségének eldöntése nem egzakt tudomány, nagyon jó szem és óriási gyakorlat kell hozzá. Persze a történeti források és a természettudományos vizsgálatok is segíthetik az ítélethozókat. A fizikai analízisek, a látványos mikrofelvételek, a szkennerek és a diagrammok az eredetiség bizonyosságát ígérik, de a szakértőket ritkán győzik meg. Most néhány amerikai matematikus állt elő egy algoritmikus eljárással, aminek segítségével kiszűrhetők a hamisítványok.
„A jó üzlet a legjobb művészet” – idézi a londoni Tate Modern új kasszasiker kiállítása a kereskedelmi képzőművészet legnagyobbját, Andy Warholt. A Pop Life: Egy anyagias világ művészete című kiállítás rögtön megnyitása után a médiafigyelem középpontjába került.
Forr a botrány a sokat látott bécsi Secession körül. Még a magyar sajtót is bejárta a hír: szexklub nyílt a bécsi szecesszió egykori központjának aranyleveles kupolája alatt. „Erkölcsi hanyatlás” – dörögték a politikusok. Az akcióért felelős kortárs művész és a múzeum vezetése örül a hírverésnek, éppen az volt a céljuk, hogy társadalmi vitát gerjesszenek. Állítólag ebből a célból kerültek a Secession termeibe a giccses szobrocskák, a pamlagok, az erotikus festmények és filmek.
2010. február 25-én a Képzőművészeti Egyetem programkínálata újszerű kezdeményezéssel bővül. A Kogart Művészeti Akadémiával együttműködésben féléves kurzust szervez, amely harminc órát foglalva magába, betekintést enged a képzőművészeti technikák műhelytitkaiba. Az egyetem neves képzőművészekből és művészettörténészekből álló oktatói által tartott bemutatókon folyamatában figyelhetik meg a technikai eljárásokat, egy rézmetszet vagy egy olajfestmény készülését. Az oktatók között megtalálhatjuk Révész Emesét, Radák Esztert, Sturcz Jánost és Körösényi Tamást is. A harminc részes előadássorozat sorra veszi a legfontosabb grafikai, festészeti, szobrászati technikákat, betekintést nyújt az anatómiai ismeretekbe, látvány- és díszlettervezésbe, alkalmazott grafikai eljárásokba és az új médiák (fotó, videó) körébe. Az egyetem Andrássy úti és epreskerti műtermeiben zajló gyakorlati bemutatókat a technikák történeti fejlődését megvilágító elméleti előadások egészítik ki. A kurzus tandíjaiból származó bevételekből a Képzőművészeti Egyetem és a Kogart közösen két hallgató egy éves alkotómunkáját támogatja egy éven át.
A francia kultúrpolitika továbbra sem mondott le a kortárs képzőművészet népszerűsítéséről. A versailles-i palotába a nagy felháborodást kiváltó amerikai giccs-szupersztár Jeff Koons után japán követője, az ázsiai képregényeket képzőművészetté átformáló Takashi Murakami érkezhet. De nem csak a Napkirály rezidenciáját borítja el a kortárs művészet, hanem a Louvre klasszikus tereibe is beszivárog. Anselm Kiefer és Cy Twombly után a múzeum a nyolcvanhárom éves mestert, François Morellet-t kérte fel, hogy geometrikus absztrakt üvegablakot tervezzen a Richelieu-szárnyba. Sőt, a kiszivárgó hírek szerint már az Eiffel-torony se kerülheti el a végzetét!