A tengerentúli művészvilág messiásként várja az új demokrata elnököt, bár Barack Obama csak pár konkrét ígérgetett tett nekik a kampányában. A lelkes muzeológusok még ezek beváltását sem tudták kivárni: a washingtoni Nemzeti Arcképcsarnok még a beiktatási ceremónia előtt, januárban megszerezte Obama legendás kampányportréját. Nem sokkal később, február elején az AP hírügynökség pedig beperelte a plakát készítőjét, mert jogdíj nélkül használta fel munkatársuk fotóját. A street art a médiafigyelem középpontjába került.
Ismét itt a Falk Miksa utca negyedévenként jelentkező ünnepe! Hét új kiállítás harminchat művész alkotásaiból – a 11. alkalommal megrendezendő Műgyűjtők Éjszakája mint mindig, ezúttal is számos újdonságot kínál a képzőművészet kedvelőinek. A február 12-én a budapesti galériás negyedben, az V. kerületi Falk Miksa utcában és környékén délután 5 óra és éjfél között zajló rendezvényen a vizuális művészet minden válfajának képviseletében nyílik kiállítás ezen az estén: fotó, grafikai, szobor és festmény-tárlattal is várják az érdeklődőket – nem is akármilyenekkel. A képzőművészeti fesztivál még színesebbé tételéről az előadások, koncert és tárlatvezetések gondoskodnak.
A gazdasági krízis kezd megszokottá válni, a műkereskedelem nem ért véget, még ha meg is változtak az erőviszonyok. Mindkét nagy nemzetközi aukciósház megvált pár munkatársától, de vezetőik tagadják a cégek eladásáról keringő híreket. A régi műkereskedelmi bölcsesség szerint ilyenkor nem a bizonytalan (bár emelkedő árú) kortársakba kell fektetni, hanem a százszor kipróbált klasszikus értékekbe. A Christie's és a Sotheby's legutóbbi nagy árverésein pontosan ez történt!
Mikor a kortárs művészet divatos és drága, könnyen flörtöl a luxusiparral. Így volt ez a hatvanas években, mikor a pop art meghódította a divattervezés világát, és így volt ez az elmúlt egy-két esztendőben is. A méregdrága divatcégek sorra kötötték a szerződéseket a csillagként ragyogó kortárs művészekkel. Damien Hirst a Levisnek tervezett gyémánttal kirakott farmereket, a japán Takashi Murakami pedig a Louis Vuitton táskáknak kölcsönzött manga-külsőt. De mi történik a gazdasági válság után? A korábbi ügyfelek kezdenek elhidegülni egymástól.
Sokan emlékeznek arra a bronzfigurára, ami félkézzel lógott egy vasgerendán a budai palota oldalában, hirdetve a Ludwig Múzeum nagy sikerű A Fal után című óriáskiállítását. A kelet-európai kortárs képzőművészetet feltérképező tárlat „reklámcégérét” David Černý alkotta. Ő az a cseh művész, aki most becsapta Európát. Eladott egy hatalmas szobrot a brüsszeli EU-központnak, azt hazudva, hogy 26 európai művésszel közösen készítette. A hivatalnokok és politikusok dühöngenek, a cseh kormány nem győz szabadkozni.
INTRO
Az egész lapszerkesztésben azok a legjobb pillanatok, amikor a „minden mindennel összefügg”-elmélet az előre eltervezett kapcsolódásokon kívül csak úgy, magától is megmutatkozik. Amikor több, egymástól független interjúból is (márpedig ez a
szám bővelkedik az interjúkban, beszélgetésekben) kirajzolódik mennyit keményedtek a viszonyok, lehet szó az orosz restitúciós álláspontról (beszélgetés Konsztantyin Akinsával), a régi Amerikáról (Seres László nagy kalandja a hippi-Amerikában), vagy az újról, a szeptember 11-e utániról (t.error), de a magyar festőkarrierek alakulása is tanulságos (beszélgetés Koncz Andrással).
A digitális képrobbanás után készült népszerű krimisorozatok – például a Helyszínelők – visszatérő fordulata a végletekig kinagyított fotó vagy filmfelvétel: a visszapillantó tükörből leolvasott rendszámtábla, a bankkártyáról leolvasott név, stb. Annak ellenére, hogy a forgalomban lévő ipari kamerák még messze nem képesek hasonlóra. Illetve most már mégis! A Google Earth segítségével bekukucskálhatunk a madridi Prado ablakain és tanulmányozhatjuk a spanyol remekműveket hihetetlen felbontásban. A festményeknek többé nincsen titkuk!
Az amerikai kultúra képviselői most mind az új elnöktől várják a megoldást. Obama ugyanis azt ígérte kampánykörútján, hogy a fiatal művészeknek lehetőségük lesz értékesíteni a munkáikat, emelik a nagy művészeti alapítvány forrásait, segítik a művészek egészségbiztosítását és megkönnyítik a múzeumnak való műtárgy-adományozást. A Bush-adminisztráció nem kényeztette el a művészeket, de most (utolsó pillanatban) mégis letett valamit az asztalra. Két porcelán étkészletet – több mint százmillió forint értékben. Ráadásul (részben) Magyarországról.
A „Picasso” márkajelzés mindenhol működik. A spanyol mester neve tizenkétezer látogatót vonzott egy hódmezővásárhelyi kerámiatárlatra – de Párizsban is ugyanúgy az ősz szenzációjaként reklámozzák a Picasso és a mesterek című óriáskiállítást. A Grand Palais-ban megrendezett bemutató biztosra ment: az avantgárd képzőművészet legismertebb sztárja mellé még néhány tetszőleges klasszikust is odaillesztett. Egy jó adag El Greco, egy-két Monet, kevéske Renoir, csipetnyi Velazquez és persze Van Gogh. Elsőre hajánál fogva előrángatott ötletnek tűnik az öntörvényű Picassóhoz előfutárokat társítani. Hiszen a kopasz zseni éppen azzal vívta ki kortársai és a hálás utókor megbecsülését, hogy örökké képes volt a megújulásra.
A téli szezon vitathatatlan nemzetközi sikerkiállítása, a Picasso és a mesterek erősen rekordgyanús. Az októberben megnyitott párizsi tárlat eddig több mint 450 ezer látogatót vonzott. Az előre foglalható időpontok már rég elkeltek, csak hosszas sorban állás után juthat be a látogató. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Grand Palais különleges meghosszabbítással él. A kiállítás utolsó három napján (január 30-tól február 2-ig) a tárlat éjjel-nappal várja a látogatókat. 72 órás non stop tárlat.
A nyughatatlan Leonardo még mindig tartogat meglepetéseket. Hol a kódtörő botcsinálta tudósoknak, hol a múzeumi szakembereknek köszönhetően. Ez esetben az utóbbiról van szó. A Louvre munkatársai leakasztották a falról a Szent Anna harmadmagával című örök klasszikust és bevitték a restauráló műhelybe. Ahol a hátoldalán – mindenki megrökönyödésére – három eddig ismeretlen ceruzarajzot fedeztek fel, amit akár a mester maga is készíthetett!
Tartalom:
REFLEX
KÖRKÉRDÉS
Rieder Gábor: Krízis, korrekció, kreativitás – nemzetközi műtárgypiaci fejlemények
Ez is, az is – Budapest Art Fair 2008
ARTANZIX
Topor Tünde: Én sokkal nyíltabb kommunikációhoz vagyok szokva – interjú Rényi Andrással, az ELTE Művészettörténeti Intézetének nemrég kinevezett igazgatójával
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Valóságos médiakampány bontakozott ki a kép körül. A múzeumigazgatók egymással versengve dicsérik szépségét és művészi kvalitását. A sztárstátuszban tartott neves figurális festő, Lucian Freud a tévékamerák előtt méltatja a mű nagyszerűségét. Több kortárs művész (köztük David Hockney és Trecy Emin) levelet írt a brit miniszterelnöknek, hogy akadályozza meg a kép kikerülését az országból. A szakblogokon megjelentek a támogatók logói, a londoniak pedig tolonganak a pénzgyűjtés céljából kiállított festmény előtt a Nemzeti Galériában.
A K&H Csoport a kortárs művészet támogatására és a K&H új gyűjteményének fejlesztése céljából pályázatot hirdet fiatal, alkotó képzőművészek részére, képzőművészeti ösztöndíj elnyerésére. Az ösztöndíj program célja, hogy mindamellett, hogy támogatást nyújt fiatal, pályakezdő művészek számára, a K&H új gyűjteményét gyarapítsa a nyertes pályázó által készített alkotással.
A háborús körülmények között elhurcolt műkincsek és kulturális javak visszaszerzése nehéz feladat. Ezzel szembesül nap mint nap a görög kultúrkormányzat, mióta ismét felpörgette a világban szétszóródott antik műemlékek visszaszerzését. A nemzetközi sajtót most járta be a hír: a héten egy nagylelkű unoka, az osztrák Martha Dahlgren visszaadta Görögországnak azt a márványdarabot, amelyet nagyapja – a Tengelyhatalmak katonájaként – 1943-ban magával vitt az Akropoliszról. Szép gesztus!