Szóval, ahogy pár napja írtuk, a héten igazán berobban az őszi kulturális szezon: hétközben megnyitók garmadája lesz, hétvégén pedig minden szem a kortárs budapesti galériákra szegeződik, hiszen péntektől vasárnapig tart az idei Gallery Weekend Budapest. Mi sem leszünk restek, ezalatt Bubira pattanunk, hogy Száguldó Riporterjeink a lehető legtöbb helyszínről be tudjanak csekkolni.
HIRDETÉS
A jövő héten kétségtelenül beindul a kulturális élet, pláne Budapesten. Az egymásra szervezett kiállításmegnyitók és a Gallery Weekend Budapest hírei már most készenlétbe állítják szupergyors, laza, szózsonglőr munkatársainkat: a Száguldó Riportereket.
A video interview with Gábor Altorjay on his exhibition titled WELT OHNE HERZ at acb Gallery.
1916-ban hadgyakorlat közben beszakadt a jég egy 33 éves baka alatt. Előbb tüdőgyulladást kapott, aztán a betegségtől legyengülve elkapta a tbc-t is, hetekig feküdt élet-halál között. Egry József festőt nem sokkal bevonulása előtt kezdte számontartani a műértő közönség, szegényembereket ábrázoló, expresszionista hatásokat mutató műveit egyre többször állították ki. Gyerekkorában hajléktalanként bolyongott a szüleivel, így testközelből ismerte a nyomort, amit képein bemutatott. Balesetének köszönhette, hogy művészi pályája és magánélete fordulatot vett. Mivel betegségéből nem gyógyult meg, elöljárói a badacsonyi hadikórházba küldték rehabilitációra. Az ideiglenes kórház nem volt valódi egészségügyi intézmény: egy vendéglőben rendezték be, az ápolószemélyzet pedig önkéntes úriasszonyokból állt. Itt gondozta a betegeket a szigoráról ismert Vízkelety ezredes felesége is. Az ezredesné – leánykori nevén Pauler Juliska – kilenc évvel volt idősebb Egrynél, és mindenben ellentéte a lábadozó bakának. A sovány, aszketikus alkatú, hallgatag festő és a gömbölyded, sokat nevető, még többet beszélő asszony mégis egyre több időt töltött egymás társaságában.
Hogyan tudunk otthon lenni a globális-digitális kultúrában? Mi lehetnek a társadalmi konvenciók feldolgozásának, a kontextusok újrahasznosításának legitim alkotói stratégiái? A lokális történeteken keresztül közelebb juthatunk az átalakuló társas viszonyok, az identitás változékonyságának megértéséhez?
– ezen a címen indította útjára 1952-ben Dr. Seres Géza létavértesi körzeti orvos azt az országos méretű közegészségügyi és köztisztasági mozgalmat, amelynek bizonyos házfalakra szerelt nyomaival még ma is találkozhatunk. Igen, ezek azok a táblák, amelyek büszkén hirdetik a mögöttük álló ház tulajdonosainak pedánsságát, igaz, valójában csak a külcsínt méltatják, ugyanis az értékelést az előkert és a homlokzat kiemelkedő igényességgel és kreativitással véghezvitt ápolására osztották anno. A ház belső, intim terét minősítő RENDES jelző így inkább valami feltételezett, megelőlegezett velejárója a tisztán tartott portának.
Talán ez az egyébként túlhajtott mozgalom – valamint máig élő emléke és időnkénti újraéledése – a legszembetűnőbb példája annak, hogy a rendtartás mennyire alapvető elvárás a kulturált, civilizált ember részéről, és valljuk be, legyen akármennyire elfogadó és nyitott valaki, ha rendetlenséggel szembesül, kevés kivételtől eltekintve rögtön elítélő lesz. Még a legszabadelvűbb körökben sincs bocsánat az otthoni káoszra. Nem nézi el senki. Mindig szemet szúr, mindig ciki. Pedig ha az a bizonyos elítélő-szemlélő továbbjutna az első benyomáson, láthatóvá válna számára, hogy mennyire összetett jelenség is egy-egy ilyen minden megfelelési kényszert ignoráló, rendetlen személyes tér, ami akár egy TISZTA UDVAR mögött is elénk tárulhat.
Az utolsó 100%-ban nyári héten már érződik a kulturálisan felpezsdülő ősz előszele. Nyílnak a nyári vakációk végére pontot tevő első kiállítások, de szerencsére a hét második felében rendezett kertmozin még nosztalgiázhatunk egy utolsót a hűvös őszi esték előtt.
A video interview with István Csákány on his exhibition titled DIORAMA at Trafó Gallery
Annyira bírom, hogy a Vass-gyűjtemény szomszédságában, tehát pár méterre egy olyan kollekciótól, amelynek a fedezetét évtizedek alatt sorra készülő, gyönyörű, kézzel varrott férficipők adják, egy olyan plakát feszül, amin egy sokat megélt pár férficipő egy férfiarcot takar el. Kicsiny Balázs nagyvonalú, szellemes, erős aurájú kiállítását, A szomszéd falut hirdeti.
Az Art+Text Budapest A hónap műtárgya sorozatának harmadik eseményén bemutatott mű Méhes László Kartoték című alkotása.
Egy társadalmi hasznosságról végzett lakossági felmérésen a szívsebész – aki alázattal dolgozik, alapos, jó és folyton képezi magát, hogy legyenek újabb ötletei összetett problémák megoldására – megérdemelten végezne az élen. A kurátor – nem hiszem. Biztosan nehézség támadna pontosan belőni, mit is csinál, esetleg a meghatározás kimerülne abban, hogy ő az, aki egy múzeumban eldönti, melyik teremben melyik festmény lógjon, így aztán eléggé hátra sorolódna.
Szívem szerint ezért mindenkit elküldenék megnézni az Oldás és kötést, először a Jancsó-filmet, és rögtön utána a kiállítást, mert a kettő együtt pontos képet ad arról, mi a kurátori munka, és főként, hogy ez mennyi munka, és mi a társadalmi hasznossága.
Best of Art Market Budapest 2015 – A video guide
2016-ban világszerte számos kiállítással és rendezvénnyel emlékeznek meg a különös és bizarr alakokkal teli, álomszerű festményeiről ismert németalföldi festő, Hieronymus Bosch halálának 500. évfordulójáról.
A Hitler kedvenceként elhíresült rendezőnő, Leni Riefenstahl rendkívül ellentmondásos életművét dolgozza fel a Société Réaliste A life to see (Egy életen át nézni) című interneten követhető kísérleti filmje, amiről Gróf Ferenccel beszélgettünk A (2) Hét Műtárgya évadzáró eseményén.