Artmagazin
full_004727.jpg

FKSE - A (2) HÉT MŰTÁRGYA: 03 – Erdélyi Gábor: Cím nélkül

Erdélyi Gábor a monokróm festészet néhány hazai képviselőjének egyike, akinek homogén, szürke felületű képei az élükön elevenednek meg, metaforikus keretek – vékony, színes festékrétegek, élből kiálló festékszálak – kimeríthetetlennek tűnő variációiban.

full_004731.jpg

smalltalk 2016: hello stranger!

A Smalltalk című installáció eddigi változataiban két számítógépes program csevegett egymással különböző, a nézők által választható témákról. A beszélgetések során a fecsegőrobotok alkotóikhoz szerettek volna hasonlítani, így leginkább az foglalkoztatta őket, hogyan viselkedhetnének intelligens, gondolkodó emberek módjára. Legfőbb céljuk tehát az volt, hogy egyedi, változatos eszmecseréket bonyolítsanak le. Amennyiben ismétlésen kapták egymást, megpróbáltak minél hamarabb megszabadulni beszélgetőpartnerüktől: válogatott sértéseket vágtak egymás fejéhez, mígnem mindkettejüknek elegük lett a veszekedésből, majd közömbösen, cigarettára gyújtva vártak arra, hogy a kiállításlátogatók újra aktiválják őket és újrakezdjék a fecsegést.

full_004732.png

PRÓFÉTA VAGY MAGA A SÁTÁN – Robert Mapplethorpe: Look at the Pictures

Az első meghatározó, portréfilm az ellentmondásos amerikai fotóművészről, Robert Mapplethorpe-ról 1989-es halála óta. Képeinél már csak élete volt megbotránkoztatóbb. A fotózás és a szexualitás megszállottjaként mindkettőt kielégíthetetlen kíváncsisággal tanulmányozta. Családjának, barátainak és szeretőinek intim vallomásai mellett Mapplethorpe kendőzetlen őszintesége is elénk tárul azokon az újonnan felfedezett, korábban be nem mutatott interjúkon keresztül, amelyek most e filmben hallhatóak lesznek.

full_004729.png

Demo Day 2016

A Design Terminál mentorprogram tavaszi szemeszterének záróeseménye

full_004709.png

Ezt nézd! - Múzeum-ügy és friss diplomások

A héten kiművelődhetünk a múzeumok kérdésköréből és több helyszínen is szemlézhetjük a Képzőművészeti Egyetem diplomamunkáit. Használjuk ki a lehetőséget, hogy a hét végén intézményrendszerünk és annak szereplőinek ismeretével a fejünkben napozhassunk a júniusi jó időben.

 

full_004708.png

Miért Lakner?

Ritkán kezdek szabadkozással egy írást. Ezúttal mégis ezt teszem. Számomra Lakner László több egy művésznél, akinek a kiállítását megnyitom. Ez a kiállítás pedig több egy hétköznapi kiállításnál, hiszen az apropója Lakner László nyolcvanadik születésnapja. Mindez arra ösztönöz, hogy ezúttal elhagyjam a higgadt, távolságtartó műértelmezés biztonságosnak tűnő terepét. A kivételes alkalom kivételes személyességre késztet, arra, hogy megpróbáljak választ adni a lakonikus kérdésre, amit az elmúlt nyolc évben oly sokan feltettek nekem. Miért Lakner? Bővebben: miért tartom Lakner Lászlót a legjelentősebb magyar művészek egyikének? Mi késztet arra, hogy újra és újra visszatérjek műveihez, és hogyan kezdődött mindez.

full_004719.png

A tranzit. hu legújabb kiállítása a Stúdió Galériában

A szívünk egy másik ország hazai és nemzetközi művészek munkáin keresztül mutatja be a barátságban kibontakozó, meghitt játékteret, ahol a társadalom elvárásaitól, ideálképeitől és normáitól elrugaszkodva igazán önmagunk lehetünk.

full_004716.jpg

Idősebb Ambrosius Bosschaert festménye két double deckernyi virágból

Csütörtök hajnalban virágot kapott minden londoni lady: egy 35 négyzetméteres, 26 430 szál virágból készített festmény-feldolgozást állítottak fel a National Gallery előtt, a Trafalgar Square-en. A nyolc és fél méter magas installáció elkészítésében részt vett Bánki Orsolya is, aki szülei tevékenysége révén egészen kislány kora óta kapcsolatban áll a virágkötészettel, és három éve már Londonban is hivatásszerűen ezzel foglalkozik.

full_004706.png

Ezt nézd! - Nyári csevely

A hétre csupa olyan programot ajánlunk, melyek mindegyike alatt társunk lehet egy hideg ital és a jó idő. Hétfőtől szerdáig remélhetőleg sokat fogunk beszélgetni, a hét második felében pedig műalkotásokat nézünk, sőt, akár mi magunk is alkotunk!

 

full_004714.jpg

Folytatódik A (2) Hét Műtárgya – 02.: Hatalmi szóval (Eperjesi Ágnes)

A Kis Varsó-művészpáros 2001-ben egy hétről-hétre ismétlődő beszélgetéssorozatot indított A hét műtárgya címmel. Az FKSE kezdeményezésében, mint az MKE Képzőművészet-elmélet szakos hallgatói, lehetőséget kaptunk a projekt folytatására, ahol az eredeti sorozat szellemében a megszokott formáktól (kiállítási kontextus) eltérően egyetlen művet állítunk középpontba. Az éppen aktuális (2) hét műtárgyáról az alkotóval beszélgetünk, a nézők aktivitására is számítva. A soron következő (2) hét műtárgya Eperjesi Ágnes 2015-ös, az Off Biennálé keretében megvalósuló Hatalmi szóval című performansza.

full_004712.png

Mit mond nekünk ma Melville Moby Dickje?

Május 30-án kezdetét vette a 2016-os Velencei Biennálé, ami az építészeti biennálék között a tizenötödik. A központi pavilonba besétálva, rögtön az első teremben megállunk – az előző rendezvény után maradt gipszkartondarabok sokasága láttán felemás érzések között eszünkbe jut a tavalyi év, és az a videómunka, ami e faldarabok némelyikén mutatkozott be, és amelyet kivételesen – még amolyan újságíró-időszűkében is – kétszer megnéztünk. John Akomfrah videoinstallációja, a Vertigo Sea kép- és szövegintenzitása hipnotikus erejű, földhöz szegezte és háromnegyed órán át fogva tartotta a betérőket. A teret kitöltő három hatalmas vásznon örvénylett, hullámzott, morajlott az óceán. Hol apró bálnavadászhajókat dobált, hol kegyetlenül legyilkolt hatalmas bálnák vére festette vörösre. Az egymásba ömlő képsorokon rabszolgakereskedők és menekültek élete keresztezte egymást, minden és mindenki a túlélésért küzdött. Nem véletlen tehát, hogy az idei Biennálén is erősen gondolunk rá.