Nevezhetjük ezt egyfajta divatnak. Az orosz milliárdoslányok személyre szabott passziójának. Még le sem ülepedett a minapi hír, hogy Roman Abramovics barátnője, az ambiciózus és intelligens Dása Zsukova kortárs művészeti központot nyitott egy lerobbant konstruktivista buszgarázsban. (A nyári nyitópartin megjelent a nemzetközi szcéna apraja-nagyja.) Az Art Newspaper legújabb híre szerint máris újabb gyönyörű orosz milliárdosfeleség nyit művészeti intézetet Moszkvában. Nem fogják kitalálni: szintén egy régi konstruktivista buszgarázsban!
Hogyan ítéli meg a mostani pénzügyi válság hatását a műkereskedelem helyzetére? Válság várható ott is, vagy épp ellenkezőleg a műtárgy válhat a befektetők egyik fő célpontjává? – tettük fel a kérdést Jaksity Györgynek (Concorde Értékpapír Zrt. Ügyvezető igazgatója), Feuer Andrásnak (műgyűjtő), Golovics Lajosnak (mukincs.com) és Tűzkő Péternek (BÁV Zrt. Kereskedelmi vezetője).
A ljubljanai Szlovén Nemzeti Galéria a helyi modern képzőművészet aranykorából, a századfordulós impresszionista mesterek főműveiből rendezett egy széles merítésű óriáskiállítást. Ljubljana számára az 1890 és 1920 közötti nemzeti ébredés időszaka jelentette a technikai és művészeti fejlődés fénykorát, a villamos bevetésétől a szecessziós hidak felépítéséig. Ennek a pezsgő, nyugatias, modern életstílusnak a képzőművészeti megfelelője az impresszionizmus volt, ami kicsit megkésve, de levette lábukról a szlovén polgárokat is.
A modernista műítészek szerettek egyenes ívet húzni a klasszikus avantgárdtól a háború utáni absztrakcióig. Pedig Franz Roh már 1925-ben számba vette az expresszionizmus formakísérletei után feléledő realista tendenciákat művészettörténeti könyvében. Ugyanis a világháború pusztítását követően a képzőművészet fogódzót kereső keze – a szertelen izmusok tanúságait nem teljesen elfeledve – visszatalált a realizmus biztonságához. Így járt el Christian Schad is, a német újtárgyilagosság egyik legnagyobb festője, akinek idén ősszel a bécsi Leopold Múzeum nagyszabású életmű-kiállítást szentelt.
Épp öt éve, az akkor még Antik Enteriőrnek nevezett Budapest Artfair-re jelent meg az első Artmagazin, még próbaszámként, sikerhajhásznak egyáltalán nem nevezhető címlappal. Elsőre jó ötletnek tűnt az éppen akkor futó Mednyánszky kiállítás kapcsán a Hadifoglyok karácsonya című festmény egy részletét választani, de azért kicsit népszerűbb lett a két számmal későbbi pop-artos, monokinis borító. Különösebb múltbamerengés nem tűnik időszerűnek, hiszen épp nemrég emlékeztünk meg arról, hogy már túl vagyunk a 25. számon, akkor is leszögezve, hogy éljenek és szórakozzanak jól az olvasók, főleg Artmagazint olvasgatva a hétvégi (vagy hétközbeni) hazai, vagy külföldi, múzeum- vagy kortárs kiállításlátogatások előtt, illetve után.
A jóhoz könnyű hozzászokni. A kínai szervezők diktatórikus precizitása után már-már nehéz elképzelni, hogy a görögök mennyire megcsúsztak az olimpiai előkészületekkel. Egyes épületek például még most sem készültek el. A régóta várt athéni Új Akropolisz Múzeum a jelenlegi tervek szerint például szeptemberben nyílik meg. Bár a megbízhatatlan görög bürokrácia ismeretében nehéz biztosra menni! Pláne, ha a folyamatokat a British Múzeum is hátráltatja.
Pár nappal ezelőtt rablók törtek be a balstai Abergs Múzeumba és magukkal vittek két Warhol- és három Lichtenstein-képet. A kicsiny svéd múzeum az esetről sajtóközleményben értesítette a nyilvánosságot, hosszasan taglalva a névadó műgyűjtő, Lasse Aberg pop art iránti szenvedélyét. Bármilyen furcsa, a műtárgylopások egyre nagyobb előnyt jelentenek a művészetipar globális versenyfutásában. Egy lopás miatt vált egykor a Mona Lisa a klasszikus festészet ikonjává és a tolvajok miatt jegyzik Munchot olyan magasan!
TARTALOM:
Berecz Ágnes: Érintők Hantaïhoz
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Fáy Miklós: A bronzfejű nő
Radványi Orsolya: A ngyal szállt el felette
Markója Csilla: Hamar munka sosem jó? – az Aba-Novák-vállalkozás margójára
Földes András: Parancsra született művészet – a MODEM szocreál kiállítása
Rieder Gábor: Pusztuló múlt – a szocreál utóélete
Jól ismerve a kelet-európai múzeumok pénzhiánnyal küzdő horrorpincéit, nem lep meg minket annyira az eset. Itthon a penészfolt, a pergő pigment vagy a vakkeret sarkával átdöfött vászon sem megy kuriózumszámba. A szigetországban másképp zajlik a műtárgyvédelem, a londoni Nemzeti Galéria például nem csak elkövetett egy „műtárgygyilkosságot”, de nyilvánosságra is hozta az esetet, vállalva a következményeket. Pedig az áldozat nem hétköznapi alkotás, hanem egy majd ötszáz éves reneszánsz táblakép!
A kanadai magyar művészettörténész, Botár Olivér által rendezett Moholy-Nagy-kiállítás végre Budapestre érkezett. A Magyar Nemzeti Galériában bemutatott tárlat a nemzetközi hírű Bauhaus-mester pályakezdésének ismeretlen részleteire világít rá. Moholy-Nagy 1923 előtt megfordult az aktivisták, a kommunisták és az életreform-mozgalom hívei között is, sokféle szellemi impulzust gyűjtve magába. Erről kérdeztük a kurátort, Botár Olivért.
Horváth Tibor körkérdést intézett a Derkovits ösztöndíjasokhoz a Kogart minisztériumi támogatása kapcsán: „Derkovits-ösztöndíjasként elfogadnád-e a Kogart Gyűjtemény vásárlási szándékát?" A válaszokat az exindex.hu képzőművészeti portál jelentette meg.
A két aukciós óriás tavasszal is egymásnak feszült New Yorkban. A május eleji nagy impresszionista és modern árverések nem sok izgalmat okoztak: közepes minőség, mérsékelt árak, enyhe műtárgypiaci lejtmenet. A május közepi kortárs aukciók viszont fényes eredményeket hoztak, számtalan rekord született, amelyről még a hazai sajtó is beszámolt. Ráadásul az egyre inkább kistestvér szerepbe szoruló Sotheby's végre legyűrte nagy riválist, a Christie'st.
Huszonöt galéria húsz külön programja, köztük tíz új -két aukciós és nyolc kortárs - kiállítás, három koncert, egy tárlat-vezetés, két előadás, egy beszélgetés, fényfestés, egy galéria-megnyitó és még egy képregény-bemutató is helyet kap a 8. műgyűjtők éjszakájának eseményei között, melyet 2008. május 8-án, csütörtökön rendeznek a főváros képzőművészeti negyedében. Ezúttal is hosszabbított nyitva tartással, délután 5 órától éjfélig várják a résztvevők az V. kerületi Falk Miksa utcában és környékén a vizuális művészetek fogyasztóit és persze azokat is, akik ezt az alkalmat ragadnák meg arra, hogy belekóstoljanak a képző- és iparművészetbe és megtalálják azok vállfajai közül a számukra "legízletesebbet".
A fiatal német kortárs képzőművész, Gregor Schneider nagy vitát kavart művészkörökben és művészkörökön túl egy interjú miatt. A The Art Newspaper munkatársának mesélt egy régi tervéről, az emberi halál kiállításáról. „Műalkotásomban egy személy természetes halálát akarom bemutatni vagy valakit, aki éppen meghalt.” – mondta Schneider az újságírónak, majd hozzátette: „Be szeretném mutatni a halál szépségét.” A projekt gátlástalanul szenzációhajhász vagy tabudöntögetően zseniális? A brit Guardiannak adott magyarázatából minden kiderül.
2001-ben nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, amikor az afganisztáni tálibok rakétavetőkkel, tankokkal és dinamitkötegekkel megsemmisítették Bámiján-völgy hatalmas Buddha-szobrait. A radikális iszlám milicisták az emberábrázolást tiltó Korán soraira hivatkozva robbantották fel a 6. századi kolosszusokat. De nem csak az óriási szobrokat tették tönkre, a Buddhák monumentális fülkéi mögött húzódó barlangrendszer falképeit is súlyosan károsították. Pedig egy nemzetközi kutatócsoport nemrég megállapította, hogy ezek a világ legrégebbi olajfestményei!