„Szeretettel köszöntök Mindenkit! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Szabó Eszter Ágnes kiállítását megnyithatom. Azt, amit még Eszter kezdett tervezni, de sajnos már nem dolgozhatott rajta. Ez a kiállítás kellően átfogó ahhoz, hogy méltón emlékezhessünk rá, az alkotóra, és kellő bizonyságot ad arról, hogy Eszter szelleme él; itt látható munkáival inspirációt adhat a következő nemzedékek számára ahhoz, hogy közösségben, szabadon alkothassanak.”

Szabó Eszter Ágnes nem úgy gondolt a kalózságra, mint véres rablásra, és nem is mint ami romantikus borzongást gerjeszt, hanem számára a kalóz-lét a szabadság megtestesítője volt. A korai kalóz-köztársaságok demokratikus közösségek voltak, ahol mindenki részt vett a közösséget érintő fontos döntésekben, együtt dolgoztak és nem volt magántulajdon. Noha Eszter a DLA-dolgozatán kívül ezt nem sokszor tette témává, őt mégis ez a szabad, kalóz élet, illetve ennek ideája vezette itt, és vezeti most már a végtelen égi vizeken.

Ez a szellemiség megfelelő értelmezési keretbe foglalja Szabó Eszter Ágnes munkásságát. Szerteágazó tevékenységének ez a közös gondolati platformja. Eszter az élet művésze volt; mindazzal foglalkozott, ami az életről szól. Nemcsak szól, inkább kapcsolódik hozzá, az képezi művei alapját, és azoknak nemcsak témája, hanem anyaga, eszköze, módja. Azok az anyagok és eljárások, amelyekkel dolgozott, ugyanazok, mint amik fellelhetőek hétköznapjainkban: anyatej, gyümölcsök, tányérok, csempék, ruhák... 

Számára nem létezett fal művészet és élet között, ő egyszerűen élte dinamikus életét, folytatta azokat a tevékenységeket, amiket sok háziasszony otthon folytatott: hasonlóan hozzájuk, de nem pont úgy, és nem is pont úgy, mint a többi művész – bár nyilvános művészi platformokon folytatta tevékenységét és mutatta be eredményét. Őt nem érdekelte élet és művészet, populáris kultúra és magas művészet határainak avantgarde felszámolása – amely végső soron a magas művészet hatalmának kiterjesztése –, nem hősködött, neki magától értődően nem léteztek határok. Keverőpultjánál álló DJ-hez hasonlította a háziasszonyt, ahogy azt a DJ-szimulátor abroszával (2000) szemléletessé tette és ahogy az látható most a kiállításon Fajgerné festményén is. A „DJ képes több ezer táncoló ember szívverését szinkronba hozni a ritmussal. Én nem vagyok sztár-DJ, de a munkámmal igyekszem a közönségemet, a családomat közös nevezőre hozni. Ilyen értelemben tehát minden háziasszony DJ. Van ebben egy kis punkság, hiszen igazából nem arra törekedtem, hogy DJ legyek, hanem vihogva, egy hímzett falvédő előtt akarom, hogy mindenkinek egyszerre dobogjon a szíve.” nyilatkozta idén márciusban.[1]

A hazai eat art egyik legfontosabb alakja tevékenységének forrását a Pop Artban találta meg, de nem különösebben foglalkozott azzal, hogy művészetét minek nevezik – én például feminista művészeti programnak, Ő maga pedig a Secondary Archive-nak adott statementjében[2] a nemművészet művészet[3] tartományban helyezte azt el.

Eszter nem azért lett sokoldalú, mert sokféle iskolát végzett, hanem azért szerzett többféle szakmát, mert sokféle érdeklődése és tehetsége volt. Egyszerre volt tanár, háziasszony, intermédia-művész, designer, társadalom- és környezettudós, aki az éghajlati katasztrófa elkerülésére is gyakorlati példákat nyújtott. Nemcsak mondta, hogy a „művész nem egy elefántcsonttoronyban él”[4], hanem eszerint is működött, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméit kollaborációkban valósította meg. „Rendszeresen a háttérénekes vagy a gondoskodó szerepében találom magam, és visszatérő módon mindezek összességében, a tanáréban.” – írta magáról. [5]

Bármihez fogott – egyedül, művésztársakkal vagy nagyobb közösséggel – mindig új kérdéseket tett fel, és működő megoldásokat javasolt. Lett légyen az csillagsütipor, közös lekvárfőzés közterekről gyűjtött gyümölcsökből (Common Jam), használt ruhákból új ruha varrása köztéri random varrodákban,[6] hímzések, falvédők. Egyik korai, Traffic Dzsem című installációja (1999)[7] befőttekből, lekvárokból és egy hímzett falvédőből állt, amelyre a művész Roskó Gáborral folytatott cserekereskedelmét hímezte (Szabó Eszter Ágnes és Roskó Gábor dzsemet és rajzot cserélnek). Szabó a magán-, illetve kizárólag családi tevékenységként számontartott munkát társadalmasította, azaz áruvá tette a művész munkájának gyümölcsét. A lekvár=műalkotás ekvivalenciáját jelentette ki, s a csere eseményét a „női” munkák kontextusában adekvát módon, hímzett falvédőn örökítette meg. A katalógus számára az alábbi állásfoglalást adta: „1999 őszét különböző dzsemek, lekvárok, szószok eltevésével töltöttem. Plein-air tevékenység (gyűjtögetés) után a gyümölcsöket saját elképzeléseim szerint ízesítve a lehető legtradicionálisabb módon tettem el, cserép korsókba. Minden korsó és tartalma a vanitas csendéletek sorába tartozó műalkotás. Ha nem fogy el, átlépi az ezredfordulót. Választás szellemi és anyagi (fogyasztói) érték között. Minden művésznek igénye az, hogy munkáját nyilvánosság elé tárja. Felmerült ez a kérdés a dzsemek esetében is. Milyen értéket képviselnek a dzsemek a művészeti életben? Milyen módon lehet kiállítani ezeket az önmagukban tárolt csendéleteket (a korsó, mint szereplő, tartalmazza a gyümölcsöket). Amíg erre választ kapok, addig is műalkotásként kezelem őket.”

Szabó Eszter munkáit könnyed humor hatja át, játékosság vagy irónia, mely persze soha nem bántó. Miközben oltárt készített Kocsi Olgával a Leesett falatok védőszentjének, a legevidensebb hétköznapokat emelte fel. Installációjuk épp annyira szakrális, mint amennyire vidám.

Falvédőin és delfti fajansz tányérain mélyrehatóan és szellemesen foglalkozik a magánélet határai, a társadalmi és politikai élet olyan problémáival, mint a szépségmítosz, szegénység, a menekültek és melegek helyzete, szexuális erőszak. Arachné című 15 kis hímzést tartalmazó munkája kapcsán például azt mondta Ovidius az istenek cselekedeteit megörökítő Átváltozások című munkájáról (amely egyik forrása volt): „Érdekes, hogy már ebből az időszakból fennmaradt egy olyan történet, amiben egy halandó nő kritikát fogalmaz meg a hatalommal szemben, ráadásul a szerző leírja, hogy ez a kritikai magatartás mire számíthat (hogy a kritikus nőt pókká változtatják). Ezen kívül persze van a történetnek egyértelműen feminista aspektusa is.”[8]

Az, amit Szabó Eszter Ágnes csinált, több mint művészet, vagy még inkább: olyan művészet, amely túlmutat a művészet szűk, a luxustárgy-készítésben kimerülő területén. Szabó Eszter Ágnes kultúrát teremtett, amely elválaszthatatlan a gazdaságtól, személyes és társadalmi életünktől. „A szeretet művésze volt, radikális alkotó és kritikus (...) erőt adott a fenntarthatóság, a biztonság- és várospolitika, a kultúra intézményes és széles társadalmi részvételt jelentő és gondoskodó jellegének megújításában, értelmiségpolitikát, sőt kultúrpolitikát művel”[t] – írta róla Lits Levente.[9]

Mindezzel pedig Szabó Eszter a szabad kalóz-utópia megvalósulásának útját egyengette, a csodáét, amelynek ötféle aspektusát rejti a kiállításon bemutatott ötféle projekt. A csodák felfejtése pedig a befogadókra vár.

Elhangzott: Szombathely, 2024.április 27. 

^{[1] Nagy Zsófia: „Minden háziasszony DJ” – Interjú Szabó Eszter Ágnes képzőművésszel. 2024.03.04. 09:50 https://welovebudapest.com/cikk/2024/03/04/latnivalok-es-kultura-interju-szabo-eszter-agnes-kepzomuvesz-budapest-blue-kiallitas/?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAAR14cLUB1TbChC7wogWclmihgv3TxWv_JIq1iP0ymWchWyfH2wn0AQAClhE_aem_Ad8ysokJyAjkDWcsX0lapiBpCsVabuUlHy4aL2FBwxNKkaAEBffZkBfTUF9ZEC-63L_35bMZkFcfjOqQVgxMWvfv}

^{[2] https://secondaryarchive.org/artists/eszter-agnes-szabo/}

^{[3] Szentjóby Tamás szóhasználatával. L. Hornyik Sándor: A nem-művészet, mint nem-művészetelmélet. A TNPU kiállítása a Ludwig Múzeumban 2013. április 4. https://exindex.hu/kritika/a-nem-muveszet-mint-nem-muveszetelmelet/; Kürti Emese: A szocialista realizmus gyöngyszemei. Posztfluxus jelenségek Magyarországon 2016. május 25. https://exindex.hu/flex/a-szocialista-realizmus-gyongyszemei.}

^{[4] „Minden háziasszony DJ”}

^{[5] https://secondaryarchive.org/artists/eszter-agnes-szabo/}

^{[6] https://secondaryarchive.org/artists/eszter-agnes-szabo/}

^{[7] Intermédia-Induktív csomópont című kiállításon. In Intermedia. Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszék. Hungarian Academy of Fine Arts Intermedia Department. Szerk. n. Budapest, 1999, Barabás Kft., 103.)}

^{[8] „Minden háziasszony DJ”}

^{[9]Lits Levente: Elhunyt Szabó Eszter Ágnes, a fejlődés művésze. 2024.04.07.} https://fejlodesgazdasagtan.hu...