„Regényként ez mindenképpen az utolsó ilyen művem” – Krasznahorkai László kapta az Aegon Művészeti Díjat

Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényével lett a 2017-es Aegon-díjazott.

 

Basszus, már bezárt? – Occam városa – Dobokay Máté, Kristóf Gábor és Mélyi József projektje

Későknek, feledékenyeknek, workaholicoknak vagy bárkinek, akinek nem volt ideje megnézni.

 

Weiler - Hevesi kiállításmegnyitóval egybekötött kötetbemutatója

Mindannyian jól ismerjük azt a pillanatot, amikor elpattan bennünk valami. Van, aki magában tartja a dühét, van, aki elveszíti önuralmát, és így érzéseit azonnal mások tudtára hozza.

 

Szakmai programok és pitchfórum a Friss Húson

Szerdán kezdődik nagy várakozással övezett 5. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, ahol a legújabb nemzetközi és magyar rövidfilmek vetítésein kívül szakmai programok is várják az érdeklődőket.

 
 

Nemzetközi audiovizuális találkozó

A második alkalommal jelentkezik a Riders on the Mall (ROM), a képzenészek, pixellovagok és audiovizuális kísérletezők találkozója.

 

Kávéz – BERLIN, TRAVELOGUE – 2017-03-20

A KW Institute of Contemporary Art január 20-tól újraindult programja az előző év Transmediale kiadásával szinte folytatólagosan a párbeszéd fontosságára hívja fel a figyelmet. Tavaly az elsősorban innovatív technológiák társadalmi összefüggéseivel foglalkozó fesztivál ezt meglepő módon egy festészeti műfaj felújításával tette. A tipikusan angol képekről ismert modellt – egy csoport egybegyűlt elmélyült eszmecseréjét – emelte át élőbe, olyan modern közösségi felületekre, mint például a Voice Republic. A KW a dialógus témájához idén szintén a művészettörténetből válogat, méghozzá a dél-afrikai Ian Wilson tevékenységén keresztül, felkért művészek részvételével. „A párbeszéd »nyitottvégűsége« és együttműködésen alapuló természete kedvez egy saját magából következő, inkluzív stratégiának, amely hangok és narratívák sokféleségének ad kibontakozási lehetőséget” – hangzik a kurátori ismertetőben. Egyszerűbben fogalmazva: a kommunikációs formák tanulmányozása és „feltörése” iránti igény a közelmúlt politikai katasztrófáinak utólagos beismerése. A „senki se gondolta volna” Brexit vagy éppen a trumpizmus térnyerése mindenkit arra vezetett, hogy átgondolja a visszhangkamrák, az egymástól elszigetelt, online információs ökoszisztémák fenntarthatóságát és valósággal való kapcsolatát.

 

Ezt nézd! – Ember legyen a talpán

Ember legyen a talpán, aki a héten lépést tud tartani a képzőművészeti közeg eseményeivel. Egyetlen hétköznap esténket sem kell az otthon magányában töltenünk, ha nem éppen arra vágyunk. Beköszön Pestre a vidék, itt a tavasz és hozza magával a szerelmet, a Kassákban rendezett konferencián pedig a múltba is visszatekinthetünk.

 

„...nem csinálok szemet gyönyörködtető műveket, mert nem ez érdekel, persze van, amikor valami véletlen szép lesz”

Szalay Péter 1981-ben született Pécsett, ahol hüllők és más nehezen kifürkészhető élőlények vizsgálata mellett művészeti tanulmányait is kiteljesítette: a középiskolai keramikus képzést követően a Pécsi Tudományegyetemen folytatta pályáját szobrászhallgatóként. Bár környezete szerint a kézügyessége „ördögi”, hamar felismerte, hogy a szobrászatban őt nem ez érdekli. A mesterségbeli tudás újra és újrajáratása helyett ezért a talált tárgyak helyzetbe hozása és a kinetikus installációk DIY kivitelezése felé fordult. Mellébeszélés nélkül mesélt nekünk többek között arról, hogy mi érdekli Arnold Schwarzenegger életművében, vagy hogy milyen felkészültséggel nyúl a nagymamájától örökölt kecses kis szemüveghez.

 

 

MAPS 2017 konferencia a Ludwig Múzeumban

Folytatódik a párbeszéd a kortárs művészet megőrzéséről, amely 2015-ben nemzetközi restaurátorok, művészettörténészek és szakértők bevonásával indult el.

 

Ezt nézd! – Igazi tavasz

A héten több tárlatvezetésen és performanszon vehetünk részt. Sőt, Pesten jelen lehetünk egy fontos kiadvány debütálásánál. Azok pedig, akik utazással töltenék a majdnem hétvégi jó időt, elmehetnek vidékre is, például Pécsre, ahol egy oktatási intézmény történetével ismerkedhetnek meg.  

 

FKSE – A (2) hét műtárgya 3.1 – Németh Hajnal: Work Song – As Time Goes By

Work Song – As Time Goes By a készülő musical címe, aminek szereplőválogatását mutatja be Németh Hajnal filmje.

 

Az 5 legjelentősebb képzőművészeti esemény 2016-ban – Mayer Marianna szerint

Harmadik toplistánkat Mayer Marianna művészettörténész, a Szombathelyi Képtár kortárs gyűjteményének egyik alapítója állította össze, aki 1986 óta a dolgozik a Műcsarnokban, 1988-ig a Soros Alapítvány Dokumentációs Központjának vezetőjeként, azóta pedig számos kül- és belföldi kiállításának kurátoraként, kiadványainak szerkesztőjeként. Salvador Dalíról írt monográfiát (Tóth Könyvkiadó, 2006), publikációi többek között az Artmagazinban, az IPM-ben, a 2016 előtti Figyelőben is megjelentek. 

 

Óda az időhöz

Tranker Kata Hiányzó végtelen című kiállítása első termében látható munkáinak kiindulópontja John Keats Óda egy görög vázához című verse. Tranker ezzel a gesztussal visszafordítja Keats költeményét, hiszen az inspirációként szolgáló, képzőművészeti alkotásra reflektáló irodalmi műre képzőművészeti munkával válaszol. Amennyiben a különböző művészeti ágak megkülönböztetésének még van – vagy valaha is volt – létjogosultsága, akkor talán a leggyakrabban emlegetett eltérés az irodalmi és a szűkebb értelemben vett képzőművészeti alkotások között az időbeliség jelenléte vagy hiánya. Keats a görög váza időbeli kibontását a narrátor kérdéssorával kísérli meg elérni. Ódája viszont az álló, megfagyott időhöz, a halhatatlansághoz, a gondolatban létező és beteljesületlen gyönyörökhöz (szerelemhez), a nem hallott dallamokhoz szól. Tranker művei ezzel ellentétben a múlthoz és a nosztalgiához fűzött viszonyunkat, a megismételhetetlenség olykor kétségbeejtő gondolatát és a végtelen hiányát járják körül. Az elmúlás és a megvalósíthatatlan archiválás jegyében jelennek meg a régi fotók ismeretlen-elfelejtett arcai, helyszínei, eseményei, a részben kitakart, másik arccal behelyettesített vagy csíkozással fragmentált ábrázatok, a kiszáradt fáról készített felvétel, az elégett gyufaszálak, az eltört cserepek.

 

A mi házunk

Aki ismeri Szász Lilla munkásságát, nem lepődik meg A mi házunk kivételesen meghitt hangvételén. A 2B Galériában március 10-ig megtekinthető kiállítás különlegessége, hogy ezúttal nem egy ismeretlen család mindennapjaiba vezet be minket, mint ahogyan az alkotó eddigi legtöbb fotósorozata. A kiállított képek Lilla saját nagyszüleit mutatják be a nyilvánosságnak. A nagymama és a nagypapa életében pedig nem volt semmi formabontó vagy rendkívüli. A fotók egy idős házaspárt ábrázolnak, ahogyan sütnek-főznek, végzik a ház körüli dolgokat, és a nap végén szódásszifon szemüvegen át nézik a tévében a lottósorsolást. Van azonban valami hihetetlenül megrázó abban, ahogyan az udvaron szaladgáló tyúkok, a fényképezőgéppel megörökített sütemények vagy a mézes háztető és a kedvenc szelet rossz helyesírással lejegyzetelt receptjei megjelennek a kiállítótérben.
 

 

Ezt nézd! – Fiataloké a város

A héten több alkalommal is fiatal művészek debütálásának lehetünk szemtanúi – minden napra jut egy újdonság. A festészet médiumától kezdve egy képmegosztó applikáció lehetőségein keresztül egészen a kortárs fotóig tart a széles skála.

 

Folytatódik a Gondolat plasztika

Ürbéli élet, Bob Dylan, tökéletes térdek - képzőművészeti performansz előadások a Trafóban