A designüveg és egy villamosmegálló találkozása

A LUMINARI Glass és a BKK közös projekttel készült idén a Design Hét Budapest alkalmából: három közlekedési megálló üvegeit LUMINARI Glass exkluzív termékeire cseréltek. Vasárnap egy pop up megnyitó keretében átadták a Deák Ferenc téri villamosmegálló új üvegét, egy különleges Luminari alkotást.

 
 

Az FKSE (2) hét műtárgya megkezdi őszi évadát a Stúdió galéria 2-es műtermében

A szezonnyitó alkalmon Keresztesi Botonddal beszélgetünk Danse Macabre című festményéről. Hogy kapcsolható a korai magyar plakátművészet a mai diskurzushoz, mi lehet a szerepe a művészettörténeti toposzoknak a kortárs képzőművészetben? Hol tart most a posztinternet hullám? Netművészet és digitális nosztalgia a téma egyik legrelevánsabb hazai képviselőjével.

 
 

Jovánovics György kiállítása a londoni The Mayor Gallery-ben

2016. szeptember 14-től egészen október 28-ig látogatható Jovánovics György kiállítása a londoni The Mayor Gallery-ben.

A The Mayor Gallery-t Fred Mayor alapította 1925-ben, modern és kortárs művészeti profillal. A hetvenes évek elejétől az alapító fia, James Mayor vezetésével a galéria amerikai művészekre fókuszált: a pop-art nagyjaira, a konceptuális művészet és az absztrakt expresszionizmus képviselőire köztük Eva Hessere, Roy Lichtensteinre, Agnes Martinra, Claes Oldenburgra, Robert Rauschenbergre, Robert Rymanre, Cy Twomblyra és Andy Warholra. Később a minimal art, a dada és a legendás Zero Group tagjai is bekerültek a képviseltek közé. Az utóbbi időben a The Mayor Gallery érdeklődése a kelet-közép-európai régióra is kiterjedt. A kölni Bookmarks kiállításon, amely a 70-es és a 80-as évek nemhivatalos művészetének megkerülhetetlen magyarországi alakjait mutatta be, több magyar művészt is kiemelt figyelemben részesítettek. Ennek az összetett folyamatnak az eredményeképpen került most sor Jovánovics György londoni bemutatójára is.

 

Füstbe ment idő – Anne Imhof: ANGST II

A húsz perces sorban állás után szokatlan környezet fogadja a Hamburger Bahnhof épületébe belépő látogatókat. A neoklasszicista épület óriási központi terén alig lehet átlátni, telefújták füsttel. Rengeteg ember álldogál. Vagy ül a földön. Vagy járkál. Elveszettnek látszik mindenki. A falakon semmi sincs, első pillantásra a tér is üresnek tűnik. De van zene. Megnyugtató hangzás és emelkedett ének – kortárs operát hallunk. Aztán meglátjuk a keresztbe kasul, szimmetrikusan kifeszített köteleket a magasban, illetve a hosszú boxzsákokat. Aki már bent van egy ideje, az néz valamit, megfigyelő pozícióba helyezkedik, vándorol – s lassan a később érkezők is megértik kikre, mikre kell fókuszálni.

 

Budapest Poster Gallery 3. Plakátaukció – Fókuszban a MOZI

A Budapest Poster Gallery idén szeptemberben rendezi következő élő aukcióját. A több mint 100 tételből álló válogatás középpontjában a mozi áll: a kalapács alá kerülő plakátok között felbukkan számos magyar és nemzetközi filmklasszikus magyar bemutatójához készült plakátja, a válogatást pedig tovább színesíti néhány kereskedelmi, propaganda és kiállítási plakát is.

 

Ezt nézd! – Aktuális párbeszédek

A héten a kortárs képzőművészeti szcéna több fontos kérdését is nyilvános beszélgetések mentén járhatjuk végig, de azért azok sem fognak unatkozni, akik inkább megmaradnának a kiállítás-látogatásoknál.

 

Száguldó Riporter - Gallery Weekend Budapest 2016

A Gallery Weekend hosszú hétvégéjénél keresve sem találhatott volna jobb alkalmat Száguldó Riporterünk, hogy ismét elmerüljön a budapesti kortárs galériák világában! Három nap alatt körbesuhantuk a fővárost, íme az eredmény.

 

Mi, idegenek

Mielőtt először láttam volna Jancsó Miklós Oldás és kötés című filmjét, csak annyit tudtam, hogy van benne egy különlegesen szép, a zsidó vallás bizonyos motívumait felhasználó jelenet. A főszereplőnő a kol nidré1 dallamára egy taleszt2 maga körül lebegtetve táncol a vízparton egy magas kőfal előtt, emlékeztetve egyrészt a jeruzsálemi siratófalra, másrészt a gettófalakra is. Aztán néhány éve megnéztem a filmet, kíváncsian vártam a fent említett jelenetet, de mikor elértem odáig, fura távolságtartással néztem. Sehogy sem tudtam hova tenni. Ez a film-a-filmben a játékidő kicsivel több, mint a felénél következik, melyben a főszereplő, Járom Ambrus egy baráti társaságban nézi a róla és barátnőjéről készült képsorokat. Ám mintha ők is idegenül szemlélnék saját magukat a vásznon.

 

Az én apámék nemzedéke számára az Oldás és kötés ugyanolyan kultfilm, mint nekünk A kutya éji dala, vagy a 90-es évek fiataljainak a Moszkva tér

Az Oldás és kötés kora

Az Oldás és kötést először a hetvenes évek elején, 15-16 évesen láttam. Akkor nem tudatosodott bennem az – ami most, e kiállítást nézve –, hogy talán ez volt az egyik első magyar új hullámos film. Nem vagyok filmtörténész, számomra a francia új hullám kezdeteit Godard Kifulladásig (1960), és Truffaut Négyszáz csapás (1959) című munkái jelentették, bár Antonioni Az éjszaka (1961) című filmjét is talán ide sorolhatnám, s persze Fellini Édes élet (1960) és Nyolc és fél (1963) című mozijait is. Valamennyiben az a közös, hogy nem kosztümös, műtermi filmek, hanem a jelenben játszódnak az addig megszokott filmgyári stúdiókon kívül, valóságos környezetben, és mind szerzői film. Rám, aki 1963-ban kezdtem iskolába járni, egy évtizeddel később is olyan hatással voltak e mozik, hogy azóta sem szeretek műtermi, kosztümös, kevésbé személyes filmeket nézni.

1963-ban az egyik legfontosabb problémám egyébként az volt, hogy mikortól engednek a szüleim egyedül, felnőtt kíséret nélkül iskolába járni. Apám, aki számos tekintetben a Latinovits által játszott Járom Ambrushoz hasonlítható – azzal a különbséggel, hogy ő nem orvos, hanem mérnök volt – az első napokon mintegy harminc méterrel lemaradva mögöttem figyelte, vajon körülnézek-e a zebrán történő áthaladás előtt. Így most azt számolgathatom, hogy alighanem 60 közelinek, vagy azon túlinak kell lennünk, hogy személyes emlékeink lehessenek e korszakról. A nálunk fiatalabbaknak ez már csak történelem, ahogy a kiállítás kurátorának, Mélyi Józsefnek is.

 

Ezt nézd! - Szervusz, viszlát

A héten nyílik az első dunaújvárosi nagykiállítás, tovább dübörög az FKSE, lesz kiadvány-bemutató és lassan búcsúzunk az Új Budapest Galéria Nagyítások – 1963. Az Oldás és kötés kora című kiállításától is, amivel a napokban bővebben is foglalkozunk az Artmagazin Online felületén.

 

Kiállítás a Ma folyóiratról és köréről a Kassák Múzeumban

A Ma című folyóirat és köre egy elképzelt mozgalom valóságos intézményeként jelent meg a magyar kulturális életben az első világháború és a forradalmak Budapestjén, 1916 és 1919 között. Kassák Lajos és művésztársai az „új kultúra” megteremtőiként tekintettek magukra, amelynek ideológiáját nem csupán manifesztumokban, hanem egy sokrétű intézményen keresztül kívánták közvetíteni a társadalom felé. A kiállítás azt mutatja be, hogy Kassák és köre a huszadik század eleji művészeti színtéren milyen kulturális és társadalmi ambíciókkal és kommunikációs technikákkal akarta kijelölni pozícióját a korabeli magyarországi nyilvánosságban.

 

Ez az ő asztala – a balatonfüredi Jovánovics György – EGY ÖNÉLETRAJZ című kiállításról

„I am what is around me.”
 /Wallace Stevens: Theory/


A balatonfüredi Jovánovics György-kiállítás után vettem csak észre, hogy tulajdonképpen minden napomat egy alkimista műhely látványával indítom. A konyhában, rögtön a hűtőnk mellett lóg ugyanis egy tányér, amit egy német használtcikk-kereskedésből újítottam úgy négy éve, rajta alkimista műhelybéli jelenet számos különleges tárggyal, fortyogó lombikokkal, leírt recept alapján ténykedő főalakkal és a tűzhelyet fújtató mellékszereplővel. Jobb szélén, fönt lószem-méretű hiány éleskedik, egyszer eltörött, az állatkoponyás tányérszél pedig azóta várja az újraegyesülést az íróasztalfiókban. Der Alchemist Holzschnitt nach einem Gemälde von David Teniers 1750, vagyis az imént leírt életképet egy David Teniers Az alkimista című festménye alapján készült fametszetről ültették át erre a porcelántálra. Kézzel festett, de ez mindegy is. Mostanra talán nyilvánvaló, hogy ez a darab nem a művészi kvalitása miatt lóg a konyha falán, hanem amiatt a megfejtésre ingerlő rejtély miatt, amely az összes ilyen alkimistalabor- ábrázolásból ki-kiviláglik évszázadok óta.

 

Jagicza Patrícia WUNDERKAMMER c. kiállításáról

A WUNDERKAMMER című kiállítás Jagicza Patrícia festői érdeklődését mutatja be egy a kiállítótér adottságaihoz illeszkedő válogatás formájában. A letisztult műtermi kompozíciók és a szubjektív tárgycsendéletek jól tükrözik a művész megfigyeléssel, látással, művészettel és magával a festészettel kapcsolatos aktuális eszmefuttatásait és technikai kísérletezéseinek eredményeit. A WUNDERKAMMER címválasztás metaforikus értelemben utal a festő műtermére, a „csodák szobájára”, ahol a legkülönfélébb formájú, színű, anyagú és funkciójú tárgyak sorakoznak és kerülnek vászonra, de vonatkoztatható a kiállítóteremre is, ahol a festményeken keresztül betekintést nyerhetünk Jagicza belső, „kincses kamrájába”.

 

A Total Records előszobájában

Izgalmasabb lesz-e a fotográfia, ha megszűnik némasága és hangokkal, hangzásokkal párosul? Szükségünk van-e nekünk, a kortárs fotográfia és határterületei iránt érdeklődő közönségnek erre? Egyáltalán kell-e ez a kiegészítés a kortárs fotónak?

 

Szeptember 22-én indul a Szemrevaló Filmfesztivál

Szeptember 22-től immár ötödik alkalommal gyűjti össze és mutatja be a német nyelvterület új filmes alkotásainak legjavát az Osztrák Kulturális Fórum, a Svájci Nagykövetség és a budapesti Goethe Intézet közös filmes rendezvénye, a SZEMREVALÓ / SEHENSWERT.