A Lehetőség nyitva
Torták, szörpök, szendvicsek, virágok: születésnapot tartanak. A Lehetőségek tere néven futó, művészeti alapú, nem formális tanulási módszereket alkalmazó program nemrég lett hároméves.
Teleport térben, időben, ötletekben, megvalósításban
Épphogy csak véget ért az utcán, fodrászatban, kocsmákban, üres üzletekben és más egyéb funkciójú, vagy használaton kívüli terekben terjeszkedő OFF-Biennále kortárs művészeti megaprodukció, és június végén máris újabb alkalom nyílt arra, hogy váratlanul művészetbe botoljunk egy más rendeltetésű terepen. A Teleport Galéria első kiállítása, a Tértágítás az egykor jelentős kulturális funkcióval bíró TIT Stúdió Egyesület elvarázsolt székházában, Budapest egyik különös, a Kádár-korszak elemeit konzerváló zárványában valósult meg.
Beláthatatlan következmények
2015-ben negyedik éve mutatták be az MKE képzőművészet-elmélet szak hallgatói év végi diplomaprojektjeiket. A röviden csak kurátor szaknak nevezett képzés végzősei által szervezett kiállítások, kutatási projektek igen hamar a kortárs képzőművészeti színtér önálló és meghatározó eseményeivé váltak. A 2009-ben felvett első évfolyam 2012-es bemutatkozása óta nyár eleji programmá vált az osztályokban szerveződött munkacsoportok bemutatóinak végigjárása. Idén, a korábbi évektől eltérően csupán két projekt valósult meg: a BA szak által kezdeményezett Open Up! nevű eseménysorozat és a három éve indított mesterszak végzőseinek Unintended Consequences // A kortárs migráció beláthatatlan következményei című kiállítása.
Az ismeretlenség ellen
Mindenben fellelhető a történet: mozdulatban, tárgyban, megpillantott részletben. A kérdés, hogy ki tudjuk-e bontakoztatni, lehetőségünk adódik-e arra, hogy megismerjük ezeket. Elhagyott tárgyak szegélyezik az életünket – azok, amelyeket mi vesztettünk el véletlenül vagy szándékosan, illetve azok, amelyeket más tett gazdátlanná, s mi találtunk meg és fogadtunk örökbe.
Illetékesség
Pacsika Rudolf legújabb kiállítása az OFF-Biennále keretein belül került megrendezésre egy polgári ház belső udvarában. A szabályos körbe rendezett, lassan mozgó kerekesszékekből álló alkotás apropóján Joó Julianna beszélgetett a művésszel elképzeléseiről, gondolathullámairól, műértelmezésről, valamint a művészeti programsorozatról vallott nézetéről.
A szar abszolút tagadása
Első asszociációnkkal ellentétben a szó eredetileg nem az anyagcserével hozható kapcsolatba, jelentése: hibás beszédmód. Voltaképpen az első értelemben is jó címválasztásnak bizonyul Gerőcs Júlia performansza esetében, amely a giccs témáját járja körül – szó szerint –, a szar mint esztétikai kategória felől közelítve meg azt.
Ígéret
Ígéretet tenni könnyű, egyszerű kimondott szó, csak a betartása nehéz piszkosul. Mert tudunk panaszkodni a változások hiányáról, viszont keveset teszünk érte. Ez a gondolat mozgatta Vécsei Júlia képzőművészt is, amikor megálmodta Ígéret című projektjét. Az elképzelés nem példa vagy rokon nélkül való, ehhez hasonló a svéd posta 1995-ös ötlete is, amelynek keretén belül felajánlotta a svéd állampolgároknak, hogy írjanak maguknak képeslapot, s 20 évvel később kézbesítették nekik azokat.
CINQUE x CINQUE II.
CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.2: Szikra Renáta. Öt kert.
Hangzó Budapest
Az Off-Biennále hatalmas programáradatából a hangalapú műalkotások sem maradtak ki. A Sound as Space című több helyszínes kiállítás az egész belvárost behálózva az urbanisztika és a térérzékelés hangzó lehetőségeivel foglalkozik.
CINQUE x CINQUE I.
ALL THE WORLD'S FUTURES - díszeleg kapitálissal hajóorrokon, napernyőkön, esernyőkön, hatalmas molinókon, katalógusokon és pici radírokon a felirat hirdetve a világnak, hogy megnyílt az 56. Velencei Képzőművészeti Biennále. Egy terjengős kérdésben maga a főkurátor, Okwui Enwezor is megfogalmazta azt a megakiállításokat jellemző örök dilemmát, ami bárkiben felvetődhet, aki csak a biennále sok helyszínes térképére és vaskos katalógusára tekint:
Hogyan lesz képes ennyi művész, gondolkodó, szépíró, zeneszerző, koreográfus, énekes és zenész képeken, tárgyakon, szavakon, mozdulatokon, tetteken, dalszövegeken és hangokon keresztül maradéktalanul közvetíteni egy olyan hatalmas-vegyes, nemzetközi közönség felé azt az összetett üzenetet, hogy mi is ez a nagy léptékű felfordulás itt?
Töredékekből összeállítani az egészet – első kapcsolódó publikációsorozatunk a szubjektív beszámoló lazaságát és a kiragadott példák megvilágító erejét választotta módszeréül a kiállításkomplexum és a csodás helyszín jellemzéséhez.
CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.1: Winkler Nóra.
„Soha senki nem távolodott el azért, mert HIV-pozitív vagyok, sőt azt mondhatnám, még meg is erősödtek ezek a kapcsolatok”
Szász Lilla a Liget Galériában kiállított, majd az OFF-Biennále Budapest1 keretében a Gólyában május 11-ig megtekinthető Pozitív című2 munkája – első – megközelítésben egy esettanulmány Márta, a HIV-pozitív nagymama történetéről. A projekt már témafelvetésével is rendkívül fontos lenne – ahogy azt Süvecz Emese megnyitó beszédében hangsúlyozta a Ligetben.3 Fontos, mert Magyarországon még nem mutatott be magyar művész AIDS-szel kapcsolatos vagy általa érintett emberekkel foglalkozó munkát.4
És mindeközben Kölnben „a magyar művészet újrafelfedezése zajlik”*
A múzeumok és nagynevű nonprofit intézmények kiállítási programjait sok kritika éri manapság. Leginkább a hierarchikus felépítésükből adódó lassú reakcióidejüket bírálják, mely meggátolja őket az éppen aktuális diskurzusban való szerepvállalástól. Valószínűleg éppen ennek következtében körvonalazódik az a nemzetközi tendencia, miszerint a kereskedelmi galériák kiállításai és egyéb projektjei gyorsabban reagálnak a szakma figyelmébe kerülő kérdésekre, problémákra – legyen szó akár a háttérbe szorult művészeti irányzatok pozicionálásáról. Az aktív piaci szereplők magasfokú szakmai felkészültségükkel releváns alternatívát nyújtanak a lomha intézményekkel szemben, továbbá nem riadnak vissza olyan funkció betöltésétől sem, amely elsődlegesen nem az ő feladatuk lenne.1
Több szem többet...
Az idén ötödszörre kiosztásra kerülő Katalizátor-díj több újdonságot is tartogatott. Olyannyira, hogy a tranzit.hu szervezésében az évről évre, következetesen újragondolt jutalmazási rendszer 2014-ben egyenesen pályázattá alakult, tehát míg a korábbi évek során meglévő teljesítményeket értékelt, idén inkább új művészeti projektek generálására vállalkozott.
A következőkben három különböző szereplőt, csoportot kérdeztünk meg a Katalizátor 2014 tapasztalatairól. A szervezők oldaláról a Katalizátor-díj 2014 stábja, Hegyi Dóra, László Zsuzsa, Muskovics Gyula, Simon Vera, Soós Andrea és Szakács Eszter fogalmazta meg közös válaszát a három hónapos, többlépcsős, nyitott díjazási folyamattal kapcsolatban. Az öt döntőbe került projektgazda közül pedig a február 23-i díjkiosztó gálán azonos közönségszavazatot elérő két pályázót faggattuk: a Residenc Ybusz ötletgazdáját, Tulisz Hajnalkát, valamint a Barátok szobái projekt kigondolóit, Beöthy Balázst és Keserue Zsoltot.
A művészetnek nincs alternatívája
Asszociatív elmetérkép, gondolatfelhő, mindmap, imagecloud – ez az Aby Warburg Mnemosyne-atlaszát idéző, üdítő installálási mód jellemzi az Art Has No Alternative című kiállítást, amely többnyire köztéren végrehajtott művészi akciók, performanszok, happeningek dokumentációját mutatta be a pozsonyi Tranzitban (tranzit.sk).