Biennale 2007

Rieder Gábor

Ein Ungar in Venedig

Január végén megszületett a döntés az 52. Velencei Biennále magyar résztvevőjéről. A beadási határidőig 12 kurátor nyújtotta be pályázatát, amelyet öttagú zsűri (András Edit, Boros Géza, Nemes Attila, P. Szűcs Julianna, Páldi Lívia) bírált el. A nemzeti biztos szerepét ellátó Petrányi Zsolt részletes sajtóközleménye szerint a zsűri első körben a kiírásoknak tökéletesen megfelelő pályázati anyagokat vitatta meg, „de ezek között nem találtak egy olyat se, amelyet a dolgozatokban prezentált formában megvalósíthatónak ítéltek volna” (1).  Majd a hiányos és hibás pályázati anyagokat szemrevételezték (a 12-ből 4 db!), amiből az egyik felkeltette a testület figyelmét.

De a nemzeti biztosnak felterjesztett, formailag hibás pályázatot Petrányi Zsolt – a projektet finanszírozó minisztériummal való konzultáció után – visszautasította. A zsűri második körben már a hibátlan pályázatok közül választott. A nyertes pályamű: Timár Katalin – Andreas Fogarasi „Kultur und Freizeit”. Sajtóértesülések szerint az elsőként felterjesztett pályázat az októberi politikai eseményekkel foglalkozott volna. De a kiírásban szereplő egy kurátor helyett két kurátort csatolt az anyaghoz (2).  Az Oktatási és Kulturális Minisztérium az igen kényelmes formai hibákra hivatkozva leszavazta a kényes belpolitikai témát. Így az Ausztriában született, magyar származású Andreas Fogarasi győztes pályázata rögtön egy kis hendikeppel indul. Pedig a bécsi Képzőművészeti Akadémián és a bécsi Iparművészeti Főiskolán tanult, 1977-es születésű képzőművész projektje ennél többet érdemelne. A német „Kultur und Freizeit” címre keresztelt videosorozat a budapesti művelődési házak jelenéről szól. A régi munkásklubok hagyományát folytató, ötvenes években épített intézmények eredeti célja a munkástömegek oktatása és szórakoztatása volt. Ennek ellenére sokukban az underground művészet is szűkös otthonra lelt. A rendszerváltás azonban kíméletlenül elbánt velük, s az egykori „elit kultúra” élharcosai a szubkultúrák találkozási pontjaivá alakultak át.

 

(1)  http://www.artportal.hu/aktualis/hirek/megszuletett_az_52_velencei_biennale_nyertes_palyazata/a:1#3076

(2) http://index.hu/kultur/klassz/biennale0201/

 

Eltűnt emlékek napjainkból

Horvátország az 1973-as születésű David Maljkovićcsal érkezik az 52. Velencei Biennáléra. Nemzeti pavilon hiányában szomszédaink a reneszánsz Querini Stampalia-palota (a Rialto és az Arsenale között félúton) földszintjét foglalják el. A fiatal Maljković videomunkáját Željko Kipke (Artmagazin 2006/3. 46–49. o.) válogatta be a bemutatóra, a rijekai Kortárs és Modern Művészeti Múzeum kurátorával, Branko Franceschivel együtt. A Lost Memories from These Days címet viselő installációs körítéssel bemutatandó film Maljković elmúlt négy évben készült alkotásainak a sorába illeszkedik. A Rijekában, Zágrábban, Párizsban és Amszterdamban tanult fiatal horvát művész kollázsokat, rajzokat, videókat sűrítő munkáiban a felvilágosodás és a késő modernizmus vízióinak a végére biggyeszt kérdőjelet, miközben a teremtő alkotás elveszett szépsége után kutakodik. A Lost Memoriesban kulcsfontosságú szerepet játszik két épület, az 1981-ben emelt, emblematikus Partizánkórház Emlékközpont és a Zágrábi Vásár 1962-es Olasz Pavilonja. Bár mindkettő fontos szerepet játszott a korábbi Jugoszlávia társadalmi-politikai erőterében, most már csak szárnyaszegett idôkapszulák, a múlt szellemi örökségének erőtlen őrzői. Maljković munkájában a monumentális, késő modernista architektúrák a korszak modorosságának jelképeivé válnak. Zágráb hivatalos reményei szerint Horvátország 2009-ben az Európai Unió tagjává válik – a polgárháborút megélt elveszett nemzedék pedig megpróbálja feldolgozni a történelem nehéz örökségét, a hamis büszkeséget és a kifakult pátoszt.  
 

Full 001039 Png
Full 001040 Png
Full 001041 Png
Full 001042 Png