Dick Higgins fluxus-művész 1960-as években létrehozott Danger Music című partitúra-sorozatából a 17. számú kimerülésig tartó sikításra invitáló darab.

 

Pár évvel ezelőtt, amikor először találkoztam vele az volt az első gondolatom, hogy zseniális, hogy egy egyértelmű akcióhoz/tetthez zavart keltő elementáris erő kapcsolódik: egyszerre emberi és állati, konkrét és absztrakt, tudatalatti rétegeket felszabadító.

Az Eleven Emlékmű keretén belül, a Szabadság téren előadott Veszély-zene konkrét helyszíne a Magyarország német megszállása 1944. március 19. című emlékmű előtt található interaktív szökőkút közepe volt: az előadás megvalósulásának érdekében a közönség aktív részvételére volt szükség, a vízsugarak blokkolásához mely a tisztánlátásnak és -hallásnak is akadálya lehetett volna. A keveredő rétegek a helyszín kapcsán: a blokkolt szökőkút; a Krétakör által kifeszített, majd pár nappal később kiszakított tükörfólia; az Eleven Emlékmű felhívására az emlékmű elé helyezett személyes, családi emlékeket őrző tárgyak, illetve maga az emlékmű. Az értelmezés kapcsán a helyszínválasztás könnyű fogódzót nyújt, de ennél általánosabb érvényű jelentést is artikulálni kívánt a performansz.

 

(Monhor Viktória)