Fairy Tales II. – Emerging artists

Rieder Gábor

A hazai kritikai szaknyelv bajosan tudja lefordítani az „emerging artist” kifejezést, vagyis csak olyan szerencsétlenül tapogatózó körülírásokkal, mint a „feltörekvő, felfutó művész” vagy a „nagy jövő előtt álló friss tehetség, aki már bekerült a köztudatba”. Nem véletlen a fogalmi hiányosság, utoljára a nyolcvanas évek újfestészetének képviselői robbantak be ígéretes üstökösként Magyarországról a nyugati színtérre – de tartósan megkapaszkodniuk nem nagyon sikerült. A rendszerváltás óta pedig egy fiatal művész se futott be látványos ívet a nemzetközi műkereskedelem világában (El-Hasszán Róza és Sugár János nevét azért meg kell említenünk, de a nemzetközi karrier kiteljesedése az ő esetükben is megtorpant). Most mégis megmozdult valami, a budapesti kortárs galériák egymás után számolnak be sikeres külföldi vásárokról, ahol nemcsak szerepelni, de eladni is tudtak.

A sikerek hátterében leginkább a Bagyó Anna által beindított Visitors Program és az NKA támogatása áll, amelyek révén a folyamatos pénzhiánnyal küszködő (és kisebbrendűségi komplexusban szenvedő) galériák végre kiléphettek a széles nemzetközi porondra. A hatás impozáns, a vásárigazgatók jólesően csettintenek a nyelvükkel, a látogatók érdeklődnek a magyarok iránt, a galériások pedig még vevőket is találtak az itthon alig értékesíthető, elvontabb, konceptuális nyelven szóló művekre. Ha nem törik meg a lendület, hamarosan felavathatjuk a 21. század magyar „feltörekvő” művészeit. Következzenek a Hungarian Emerging Artists-mezőny legjobbjai, akik ma még megfizethetők, de pár év múlva – az optimista forgatókönyv szerint – csak a nyugati gyűjtők marakodnak majd legfrissebb műveik felett.


A FELTÖREKVŐ FIATALOK

Szörényi Beatrix (1976)

A budapesti kortárs galériák legfiatalabbika, a Viltin Galéria már most sikeres vásárokat tudhat maga mögött (Viennafair, FIAC). Több fiatal művészük is hasonlóan magas árakat ért el, a nagyvárosi divatról akvarelleket készítő Szabó Klára Petra (1981) és a félig kiradírozott tervrajzoknak tűnő grafikákat készítő Tibor Zsolt (1973). A galéria mezőnyéből a legkiemelkedőbb eladással eddig Szörényi Beatrix büszkélkedhet, akinek a FIAC-on 5000 eurót fizettek egy 25 darabos, szürreális akvarellsorozatáért. A Düsseldorfban született művésznő eddig főként a jelképpé emelt tárgyakat ábrázoló akvarelljeivel és szürreális objektjeivel (például a fekete kockával leterített barnamedve szoborral) szerepelt a hazai nyilvánosság előtt. Munkáit finom női érzékenység, letisztult szimbólumok és konceptuális humor jellemzi.

36 rieder1

Szörényi Beatrix: Anti-díva sorozat (részlet), 2008– 2009, akvarell, papír, egyenként 21,5x30 cm


Kokesch Ádám (1973)

A 2006-ban nyílt Kisterem – kis beltere ellenére – a hazai progresszív mezőny egyik legismertebb képviselője a nemzetközi színtéren. A kölni Art Cologne-on szereplő Fodor János (1975) mellett a galéria fő favoritja a Mauer Dóra tanítványaként 2003-ban végzett Kokesch Ádám. Kokesch plexilapok hátoldalára festett geometrikus absztrakt mezői és rejtélyes ipari eszközökből felépített, álmodernista objektjei az elmúlt pár évben egyre gyakrabban tűntek fel a budapesti múzeumok falain, olykor alig észrevehetően húzódva meg az ablakpárkányon vagy a szemmagasság feletti sarkokban. A Kisteremmel a 2009-es bécsi Viennafairen, majd a bázeli LISTE-n debütált. A bevezető áras (1000–3000 euró közötti) kisebb munkái mind elkeltek, pszeudo hi-tech alkotásait egy holland galéria is kölcsönkérte a rotterdami vásárra. Neves gyűjtők és hazai múzeumok érdeklődnek iránta.

36 rieder2

Kokesch Ádám: Cím nélkül (Panel), 2009, akril, plexi, 25x45 cm

Barakonyi Zsombor (1972)

A pár évvel ezelőtt megnyílt Nextart Galéria fiatal művészei – köztük Barakonyi Zsombor – is jól teljesítenek a nemzetközi színtéren. Barakonyi az ezredfordulón szerzett diplomát a Képzőművészeti Egyetemen, street art hatásokat is magába olvasztó, nagyvárosi hangulatokat sugárzó, figurális festményeivel azóta van jelen a hazai kiállításokon. Dobozképeknek nevezett újabb munkái asztalossal megépített alapra készülnek kivágott stencilek, festékszórók és festőhengerek segítségével. Álombéli utazások az elmúlt évtizedek divatstílusai, filmjei és privát fotói között. Barakonyi sajátos atmoszférájú munkái felkeltették a nemzetközi közönség figyelmét is az idei vásárokon (Art Cologne, Art Vilnius), Oktogon Saturday című festményét 2600 euróért vette meg egy német gyűjtő, az International Herald Tribune kritikusa pedig külön megemlítette őket a kölni börzéről írt jegyzetében.

36 rieder3

Barakonyi Zsombor: Oktogon Saturday, 2009, akril, spray, lakk, fa, 100x70 cm

Szabó Ádám (1972)

Az Inda Galéria 2006 óta működő belvárosi lakásgalériaként – több társához hasonlóan – idén jutott ki először a nagy nemzetközi vásárokra. A bécsi Viennafairen Csontó Lajossal (1964) mutatkozott be, a párizsi FIAC-on Szabó Ádámmal aratott nagy sikert. A fiatal szobrászgenerációhoz tartozó Szabó konceptuális szobor-projektjeivel az ezredforduló óta van jelen a hazai nonprofit és forprofit kiállításszíntéren. Posztmodern humorral vegyíti a művészetfilozófiai kérdéseket c-printeken, animált videókon, szobrokon és háromdimenziós tárgyakon. Hegesztett fatörzsek a kiállítótérben, plasztikázott rothadó gyümölcsök a klasszikus csendéleteken, tüskéket növesztő műmeteorit egy áltudományos filmben és egy oda-vissza végtelenítve lejátszott felvétel a márványtyúkból kifaragott kőtojásról. A művészettörténeti végzettséggel is rendelkező szobrász legdrágább munkája Párizsban a 6000 eurós árat érte el. „Nem éreztem, hogy »egzotikumként« tekintettek volna ránk. »Please come back!« kérte egy fiatal francia pár, akik idén még csak nézelődni jöttek és nagyon élvezték a kiállítást” – mondta a párizsi vásárról a galéria vezetője.

36 rieder4

Szabó Ádám: Tyúk vagy tojás?, 2005, márvány, video, 25x36,5x21 cm és 5,5x7x5,5 cm, 2’00” loop

Szabó Eszter (1979)

A médiaművészetet és a tágabb értelemben vett elektronikus műveket képviselő Videospace sajátos színfolt a főként festménykereskedelemre épülő hazai galériák között. A nonprofit színtérről két évvel ezelőtt lépett át – aprócska kiállítóterének megnyitásával – a forprofit közegbe. Az állami forrásoknak köszönhetően a Videospace is kijutott idén a FIAC-ra, ahol a fiatal Szabó Eszter munkáival hozta lázba a gyűjtőket. A 2006-ban végzett Szabó Eszter a festészetből indul ki: tenyérnyi latexdarabokra készít könnyed akvarell-krokikat talált figurákról. Modellje a hétköznapi magyar valóság korosodó tömegembere, műanyag otthonkával, zizegő melegítővel és kitömött bevásárlószatyorral. A humoros, társadalomkritikus képekből készített rövid animációiból tízes nagyságrendben fogyott a FIAC-on, 1200–1500 euró közötti áron (monitorral együtt). „Egy jól öltözött hölgy – számolt be a galéria munkatársa párizsi élményeikről – egyik este, röviddel zárás előtt a stand előtt megállva, köszönés helyett a galéria egyik tulajdonos-munkatársa kezébe nyomta Blackberry okostelefonját. »Magával akarnak beszélni.« A meglepett videospace-es átvette a telefont, s egy női hangtól a következőket hallotta franciás angolsággal: »Idefigyeljen: én vagyok az az alacsony, idősödő, szőke hölgy, aki tegnap vett maguktól egy … című művet. Aki most maga mellett áll, az az egyik legfontosabb francia gyűjtő. Egyébként pedig a barátném. Azt szeretném, ha megmutatná neki a … és a … című műveket. Biztosan tudom, hogy tetszeni fognak neki. Na, visz’hall’, adja vissza neki a telefont!« És lőn: a videospace-es visszaadta a telefont, a gyűjtő pedig valóban beleszeretett a két műbe.”

36 rieder5

Szabó Eszter: Peoples, 2009, végtelenített animáció



RÉGI MOTOROSOK 

A budapesti galériavilág sikeres öregjei már évek óta szerepelnek különböző rendű és rangú külföldi művészeti vásárokon. A Vintage Galéria több éve folyamatos jelenlétet biztosít a magyar fotográfiának a rangos külföldi fotós börzéken, a patinás Dovin Galéria pedig – következetesen felépített profiljával, ismert művészeivel és bejáratott ügyfélkörével – tíz éve visszatérő vendégnek számít a spanyol vásárokon.

Nemes Csaba (1966)

A hazai kortárs galériák egyik nagy veteránja, az idén húszesztendős Knoll Galéria évek óta szerepel különböző nemzetközi vásárokon, az Art Cologne-tól kezdve az Art Moscow-ig. A bécsi gyökerű galéria – a népszerű orosz kortárs művészek és a Németországban is jól ismert Birkás Ákos (1941) mellett – a fiatalabb generációt képviselő Göbölyös Luca (1969) és Nemes Csaba munkáival járja a világot. Nemes 1989-ben végzett a főiskolán, majd konceptuális és fotós munkák után a kilencvenes évek közepén vált ismertté Szépfalvi Ágnessel közösen készített storyboardjaival. Az elmúlt években hazai aktuálpolitikai témákat dolgozott fel, előbb Remake című animációs filmjében, majd olaj-vászon formában. A posztszocialista valóságot bemutató, fotó alapú, realista grafikái és festményei (815–5500 euró) pár éve már keresettek a külföldi gyűjtők körében. Göbölyös Luca szintén jól szerepel a nemzetközi közegben, lentikuláris fotómunkái a 3700 eurós árat is elérték már.

36 rieder6

Nemes Csaba: Munkások (Az Apja neve: Nemes Csaba sorozatból), 2009, olaj, vászon, 200x200 cm

Alexander Tinei (1967)

A több mint egy évtizede működő Deák Erika Galériának biztos helye van a budapesti galériavilágban, miközben visszatérő vendége az olyan nagy nemzetközi vásároknak, mint a berlini Artforum. Jelenleg fő favoritja a moldáviai születésű, de Magyarországon alkotó Alexander Tinei, akinek munkái rangos külföldi gyűjteményekbe és kiállításokra is bekerültek már, festményei két év alatt – a keresletnek köszönhetően jelentősen drágulva – elérték a 3500 euró körüli árat. Tinei újságokból kiollózott vagy az internetről letöltött modelleket, rockzenészeket vagy ismeretlen figurákat fest és rajzol meg, melankolikus portréit titokzatos, tetoválásszerű kék vonalak hálózzák be. A Deák Erika Galéria idén – az NKA támogatásával – kijutott a bázeli Voltára, ahol a lírai önarcképeiről ismert fiatal Moizer Zsuzsa (1979) festményeivel is jól szerepelt.

36 rieder7

Alexander Tinei: Életmentő, 2009, olaj, vászon, 90x70 cm

Várnai Gyula (1956)

Az ezredforduló legnagyobb fokozaton pörgő kortárs kereskedelmi galériáját, az acb Galériát a vezetésében bekövetkezett változások után is a piacvezetők között találjuk. Megfordult már egy-két kevésbé rangos külföldi vásáron korábban is, a párizsi FIAC-ra pedig – élve a nagy lehetőséggel – a hazai konceptuális színtér egyik nagy öregjét, Várnai Gyulát vitte ki. A Dunaújvárosban élő autodidakta művész a rendszerváltás óta szerepel kiállításokon, ajtókból, órákból, könyvekből, lépcsőkből, fény- és hanghatásokból készített enigmatikus installációival. Filozofikus eszkábálás precízen kivitelezve: felkockázott óriás ajtó, elolvadó jégszámok, pontosan kiszámított fényhatások. A Munkácsy-díjas Várnai műveit komoly múzeumok és műgyűjtők őrzik itthon, Párizsban most a hazai viszonylatban magasnak számító áron, 12 000 euróért kelt el háromrészes – hulló hópiheszerű betűket és egy őszi erdő fáit egymásra rétegző – digitális fotótriptichonja.
„A vásár zárása után elszállítottam Várnai egyik művét a vevőhöz. A lakás a Champs-Élysées-től egy percre volt, és több más műtárggyal együtt egy Picasso is lógott a falon...” – számolt be a galéria munkatársa a sikeres börzéről.

36 rieder8

Várnai Gyula: Téli rege, lentikular (3D-s digitális fotóprint), 120x270 cm