Helyet a nap alatt!

Avantgárd nők a Louisianában

Szikra Renáta

Ki tudja hová tűntek a fiúk a művészeti iskolákból? Legalábbis ha megnézzük a művészképzésben a nemek arányát, túlerőben lesznek a lányok.

Pedig még ma sem könnyű összehangolni a független művész-létet, ha nem is a teljesen hagyományos női szerepekkel, de mondjuk a gyerekneveléssel. Nézzük meg tehát, kik törték az utat a későbbi pályatársaknak a modern művészet izmusainak sűrűjében. És milyen volt a munkaruhájuk.

Screenshot 2022 06 13 at 15.53.10
Germaine Dulac portéja, dátum nélkül ©BiFI | Claude Cahun: Önarckép (tükörben tükröződő), 1928 k. fotó, vintage, 18 × 24 cm © A Jersey Heritage Collection szíves engedélyével | Sonia Delaunay portréja, Párizs, 1931, Fotó: Florence Henri, San Francisco Museum of Modern Art, Az Archive Florence Henri/ Martini & Ronchetti szíves engedélyével | Hannah Höch, 1915, Hannah Höch / Billedkunst.dk 2012 | Sophie Taeuber-Arp Dada-fejjel,1920. Fotó: Nic Aluf. Stiftung Hans Arp und Sophie Taeuber-Arp e. V. Rolandswerth | Katarzyna Kobro, 1930/31, A Muzeum Sztuki, Lodz szíves engedélyével | Dora Maar arcképe, cigarettával,1946, Fotó: Izis (Israel Biederman) © Dora Maar/billedkunst.dk

 
Az egész már akkor is a networkingen múlt. Az első világháborút követő, fenekestül felfordult világban új művészeti irányzatok robbantak be Berlinben, Zürichben, Párizsban, Moszkvában és Varsóban. A művészet céljának, szerepének újraértelmezésével egy időben a nők társadalmi szerepe és lehetőségei is gyökeresen megváltoztak. A 20. század elején még csak elenyésző számban vehettek részt akadémiai képzésben – beleértve a művészeti iskolákat – és a férfiak uralta terepen a művészcsoportokhoz is csak lazán kapcsolódhattak. Nagyon komoly ambíció kellett ahhoz, hogy ne műkedvelő dilettánsnak, művészfeleségnek vagy múzsának tekintsék, hanem egyenrangú művészként ismerjék el a női alkotóművészeket. Az adott helyzetnek megvolt a hozadéka is: erős, független személyiség, nyitottság, rugalmasság és mobilitás lett az avantgárd nők erőssége. Nem kellett megszabadulniuk beidegződött gesztusoktól, nyitottak voltak az új technikákra és médiumokra, nincs mit veszíteni alapon ugrottak fejest merész kísérletekbe és tudták, alapkövetelmény, hogy jókor kell jó helyen lenni. És ha ez nem volt elég, mindezen túl ott volt a női szolidaritás, a gondosan ápolt, kiterjedt kapcsolatrendszer, amellyel nemcsak egymást segítették, hanem önmagukat is erősítették.

Sophie Taeuber-Arp: Ovális kompozíció absztrakt motívumokkal, 1916, gyapjú, makramé, 145,5 × 120 cm | Landes-Stiftung Arp Museum Bahnhof Rolandseck ©Sophie Taeuber-Arp/billedkunst.dk
 
A Louisiana tavaszi kiállítása nyolc avantgárd művésznő életútját és műveit új szemszögből, kapcsolati hálójuk különböző területeit felvillantva térképezi fel. Sophie Taeuber-Arp, Sonia Delaunay, Florence Henri, Hannah Höch, Katarzyna Kobro, Claude Cahun, Germaine Dulac és Dora Maar nyilván egyenként is megérdemelnék az életmű-kiállítást, hiszen szerteágazó művészi tevékenységük dacára nevük egy-egy jellegzetes alkotással vagy műfajjal fonódott össze. Ismerjük Hannah Höch dadaista fotómontázsait és groteszk bábuit, Sonia Delaunay férjével közösen folytatott színkísérleteit, a „szimultaneizmust” vagy Dora Maar elegáns divatfotóit és kubista portréját, amit Picasso tett halhatatlanná. Ehhez képest Az avantgárd asszonyai 1920–40 című kiállítás sűrű szövésű hálójában ennél sokkal több akad fenn. A tárlat öt nagyobb tematikus egység köré szervezi az életműveket. A Színkompozíció, Térkonstrukció, Más szabályok, Új identitások és a Másik valóság voltaképpen a dada, kubizmus, geometrikus absztrakció és a szürrealizmus művészi útkeresésének alapproblémáit jelöli ki.
 
Minden fejezetben átíródik a kapcsolati háló: egyes szálak megerősödnek, az életutak összefonódása, barátság vagy művészi együttműködés okán, mások elhalványulnak, de csak azért, hogy más aspektusból vizsgálva a perifériáról újra a középpontba kerüljenek. A Delaunay- és az Arp-házaspárról például köztudott, hogy személyes, bensőséges viszonyban voltak egész életükben. Sonia Delaunay orfista/szimultaneista festészeti stílusát és SophieTaeuber-Arp geometrikus absztrakt kompozícióit a kiállítás tematikus fejezetei közül az újszerű színkompozíció köti össze. Textiltervezői gyakorlatukban a sztereotip romantikus virágminta számtalan alternatíváját kínálják. Mindketten készítenek színházi díszletet, jelmezt (többek közt az Orosz Balettnek), sőt a „Sonia” brandname lesz, Delaunay a divatszakában szerez elismerést. „Szimultán öltözékei” rajongótáborába tartozik a némafilmsztár, Gloria Swanson is. De az, hogy művészetük egész életüket átszövi, arról egy nyaraláson készült fotó árulkodik. 1929-ben a carnaci tengerparton álló két barátnő fürdőruhája, köntöse, sőt napernyője is saját terveik szerint készült és természetesen geometrikus és absztrakt. Taeuber-Arp 1923-ban már Hannah Höchhel napozik Rügen szigetén, akivel a dadaizmus mentén ismerkedtek meg (Sophie dadaista tánccal lépett fel a Cabaret Voltaire-ben, Hannah a berlini csoportkiállításokra készítette fotómontázsait és dada-babáit), de később mindketten kapcsolatban álltak a holland absztrakciót képviselő Mondriannal és Doesburggel.

Screenshot 2022 06 13 at 15.54.22
Sonia Delaunay és Sophie Taeuber-Arp a carnaci strandon, 1929. augusztus | Sonia Delaunay tervezte strandöltözékben | Stiftung Hans Arp und Sophie Taeuber-Arp e. V. Rolandswerth


Sonia Delaunay és Sophie Taeuber-Arp, Sonia Delaunay tervezte öltözékben, Bretagne, 1929 Stiftung Hans Arp und Sophie Taeuber-Arp e. V., Rolandswerth
 
A kiállításon rekonstruált Aubette bár (1928), melynek enteriőrtervét Taeuber-Arp férjével és Doesburggel közösen készítette, megelevenedett, háromdimenziós neoplaszticista festmény, ragyogóan vibráló belső tér. Éppen mintha ennek egy darabját hasítaná ki és építené tovább Katarzyna Kobro. Az orosz származású, lengyel szobrásznő színes acélszalagokból hajtogatott térkonstrukciói ugyanezt a nyelvet beszélik. A felületek nyitott kompozíciója, egyensúlya folyamatosan átírja, újraalkotja a teret és végtelenséget sugároz, mint egy Möbius-szalag. Az orosz avantgárddal felnövő Kobro a húszas években a lengyel kubistákat, szuprematistákat és konstruktivistákat tömörítő Blok csoport tagja, majd 1929-től az a.r. csoporté is, amely a képzőművészet, az építészet és a költészet között ver hidat. Eleven összeköttetésben vannak a párizsi Cercle et Carré körével, így kerül ő is kapcsolatba Sophie Taeuber-Arppal. Florence Henri fotókísérleteit, tükrökkel manipulált tereit Moholy-Nagy publikálta először a holland avantgárd folyóiratban, az i10-ben. Henri gyakorlatilag mindenkit ismert a társaságból, mindig ott volt, ahol történtek a dolgok; jó kapcsolatokat ápolt a futuristákkal Rómában, a kubistákkal Párizsban, de megfordult a dessaui Bauhausban is. Emellett a harmincas évektől övé az egyik leghíresebb reklámfotó-stúdió Párizsban. A fényképein megjelenő térkonstrukciók és csendéletek sajátos módon vegyítik a kubizmus és a konstruktivizmus formanyelvét. A konstruktivista vonal mellett a harmincas években egyre nagyobb teret hódít az új témákat felvető, más szabályok szerint alkotó szürrealista gárda. Az André Breton párizsi körében felbukkanó művésznők otthonosan mozognak az álmok, a szokatlan képzettársítások, a pszichoanalízis és az elfojtott érzelmek világában. Keresve sem találhatnának alkalmasabb nyelvet identitás problémáik, helyzetük megfogalmazására. A műfajok közül leginkább a fotó és a film válik a szürrealista kísérletek terepévé. 

Screenshot 2022 06 13 at 15.55.37
Claude Cahun: Önarckép (mint súlyemelő), 1927, fotó, mai nagyítás, 12 × 9 cm


Claude Cahun felismerhetetlenségig elmaszkírozott, komplett színpadképbe illesztett portréi is ezért váltak a társadalmi és nemi identitáskeresés alapdarabjaivá. Írásait nem sokan ismerik, de amatőr fotósként készített androgün vagy transzszexuális lényként ábrázolt önarcképei felejthetetlenek, a műfajban azóta született képözön ellenére is elevenen hatnak. Dora Maar portfóliójában a két világháború közti időszak mondén világához illeszkedő divatfotók mellett az utcán élő haj- léktalanokról és koldusokról készített, erősen társadalomkritikus szociofotók is megfér- nek. Igaz, a motiváció és a technikai kísérletek a dadaista kollégák (elsősorban Höch) munkáival mutatnak rokonságot, de Maar mindezt az új szürrealista tematikával ötvözi. Leghíresebb fotómontázsa, az enigmatikus 29, Rue d’Astorg (saját stúdiójának címe) a par excellence szürrealista vízió. Ránk dőlő, boltíves folyosók, a nyomasztó térben fej nélküli, szoborszerű torzó billeg egy zsámolyon. Az alapkészlet adott, de szabadon variálható. Tükör, kagyló, szemgolyók, kezek, a görbülő, bezáruló terek, a szokatlan képzettársítások igyekeznek megragadni a szavakba nem önthetőt. Ez a bizarr, álomszerű fantáziavilág jelenik meg az első szürrealista filmben is, mely Antonin Artaud forgatókönyve nyomán készült. Az 1927-ben bemutatott La coquille et le clergyman (A kagyló és a lelkész) egy évvel előzi meg Luis Buñuel jóval híresebb Andalúziai kutyáját. Rendezője amazonjaink egyike, Germaine Dulac, aki a párizsi szüfrazsettek egyik vezéralakjaként, a radikális feminista folyóirat, a Marguerite Durand alapította La Fronde szerkesztőjeként szintén bent van a dol- gok sűrűjében. Már 1915-ben saját produkciós céget alapít Irène Hillel-Erlanger-vel, akivel egymás után forgatja impresszionista filmjeit.

Screenshot 2022 06 13 at 15.55.44
Katarzyna Kobro: Térkompozíció, 1928, szobor, hajlított, festett fém, 80 × 21 cm | Magángyűjtemény


Sophie Taeuber-Arp: Bar Aubette, 1926–28, 1:1 rekonstrukció, 1998, fa, MDF-lapok, festett, 326 × 507 × 347 cm | Collection Haus Konstruktiv, Zürich, a „Swiss Made”, a Switzerland Pro Helvetica Művészeti Tanácsa és a Svájci Állami Kulturális Hivatal jóvoltából

 Screenshot 2022 06 13 at 15.58.04
Dora Maar: Etat avec figurine du "29 rue d'Astorg", 1936 k., fotográfia, ezüst zselatin nyomat, próbanyomat, 18 × 13 cm | Centre Pompidou, Párizs | Musée national d'art moderne / Centre de création industrielle és Hannah Höch: Orosz táncosnő (A Dublőröm), 1928, fotómontázs, 30 × 22,5 cm Herzog Anton Ulrich-Museum. Kunstmuseum des Landes Niedersachsen, Braunschweig
 
Ami közös az avantgárd nőkben, az benne is megvan. Mindannyian többre vágytak, mint elődeiknek megadatott. Művészi útkeresésük mellett többen vittek közülük sikeres saját vállalkozást, kormányoztak népes családot vagy meg sem próbálták mindezt a hagyományos családi élettel összeegyeztetni. Finom érzékkel tapintottak rá a két világháború közti vibráló időszak legfontosabb problémáira, a művészetben új utakat kerestek, az életben új szerepeket tanultak. A kiállítás új szemszögből láttatja az avantgárd mozgalmakat és bármilyen meglepő, az unalomig ismert klisék valódi élettel telnek meg. Az avantgárd női szemmel nézve: a Hold másik oldala.
 
A Louisiana Museum of Modern Art Women of the Avant-garde 1920–1940 kiállítása 2012. május 28-iglátogatható.
Együttműködő partner: Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen, Düsseldorf info: www.louisiana.dk