A Pannonhalmi Főapátság elmúlt huszonöt éve került terítékre a Kibékülés című kortárs képzőművészeti kiállításon, ami egy időszak lezárása és egyben az új apát beiktatásával egy új korszak kezdete is. A visszatekintés azonban óhatatlanul maga után vonja a múlt fájó részleteinek megidézését.

A kiállítótérben Nemes Csaba Ablak (V. M. portréja) című festménye első pillantásra magával ragadja a tekintetet. Nem is annyira a mérete, mint inkább a térben való elhelyezése miatt kerül a figyelem középpontjába a székesegyház ónix rózsaablakát ábrázoló alkotás. A mű egyik része két rétegből áll, de valójában csak az egyiket láthatjuk. A pannonhalmi bazilika néhány évvel ezelőtti felújítása során átalakult ablak képe alatt rejtőzködő réteg akár titok is maradhatna. Azonban az alkotás mellett egy fázisábrára emlékeztető fotósorozat látható, amely felfedi előttünk, hogy a rózsaablak csupán a felszín, alatta rejtőzik V. M. portréja. A falszöveg diszkréten felvilágosít minket, hogy kicsoda V. M. és miért lett a radikális elfedés alanya: a szerzetes gyermekmolesztálási ügyének nyilvánosságra kerülése miatt távozott a közösségből.


Nemes Csaba: Ablak (V. M. portréja), 2018. Fotó: Nemes Csaba © A művész jóvoltából

A pannonhalmi bazilika felújítását 2012-ben fejezték be, és a neves építész, John Pawson tervei alapján alakították át a belső tereket, többek között a nyugati kapu és a keleti térfal üvegablakait lecserélték ónix táblákra. A kortárs építészeti megoldások vitákat indítottak el, amelyeket nem a bencések, hanem sokkal inkább műemlékvédelmi és építész szakemberek kezdeményeztek. A végeredmény méltán hirdeti az Apátság újító szemléletét; tökéletes találkozást eredményezve Pawson karakteres, spirituális és egyben letisztult térszervezési elveivel. A Nemes Csaba festményén előkerülő rózsaablak a középkori szellemiség kortárs, szimbolikus megnyilvánulása. Az ónixnak köszönhetően a bazilikába beáradó fehér fény a tisztaság, a megváltás és az örökkévalóság jelképe. Az átszűrődő fény a szentélyt tölti be, amely Pawson átalakítása révén kiemelkedik a templomtérben, az Isten és ember közötti kapcsolat szimbolikus lépcsőfokaként.


A festmény melleti fázisfotók. Fotó: Nemes Csaba © A művész jóvoltából

Az eredeti ónix ablak fényében a festményen láthatatlanul szereplő V. M. portréja számos értelmezést kínál. Az alkotás egyik kulcseleme a kilenc fáziskép, melynek köszönhetően láthatjuk, ahogy az arckép körvonalazódik, majd fokozatosan halványul, mígnem teljesen eltűnik. A portré megsemmisítése magában foglalhatja az üggyel való megbékélést, a megbocsátást – vagy éppen a felejtést –, de ugyanúgy jelentheti V. M. szerzetesi közösségből való kizárását is. Nemes Csaba radikális gesztusa rokonítható Pawson szimbolikus, indirekt megoldásaival is, hiszen a művész felfedi a portrét, nem titkolja eltün(tet)ésének tényét, és mindezt spirituális (békülési) folyamatként jeleníti meg. A fázisfotók egy felejtési periódust is megjeleníthetnek, hiszen ahogy a mű lépésről lépésre megszületik, úgy az idő múlásával az emlékek is elhomályosulnak. Az értelmezéshez megoldást kínálhat az ónix rózsaablak krisztusi szimbolikája is, ami a feloldozást jelképezi. Akárhogy is értelmezzük Nemes alkotását, a vakító fehérség mögött rejlő portré mellett nehéz vívódás nélkül elmenni.

Kibékülés

Kurátor: Mélyi József

Művészek: Erhardt Miklós, Esterházy Marcell, Imre Mariann, Nemes Csaba, Szász Lilla

Helyszín: Pannonhalmi Főapátság, Főmonostori Kiállítótér (9090 Pannonhalma, Vár 1.)

Megtekinthető: 2018. november 11-ig