Maszatos tányérok?

Az emberi tényező

Szikra Renáta

A Platán Andrássy útra nyíló kirakatán át egy finom étkészlettel szépen megterített asztalra látunk, ami ezen a környéken nem lenne meglepő látvány, ha nem egy galériatérről lenne szó. 



A hófehér héj és a kobaltkék máz a hagyományos kínai porcelánok elterjedése, azaz évszázadok óta a klasszikus elegancia megtestesítője és egyben örök kedvenc Európában is. De belépve és közelebbről szemügyre véve a szokatlan étkezőasztalt, amin egyrészt komplett terítékek, másrészt edénykupacok, csészék és csészealjak tornyosulnak, szembesülünk azzal, hogy itt nem a hagyományos, hanem valamiféle különös mintázat díszíti az edényeket. A tárgyak láthatóan sorozatgyártásban készültek, mégis minden egyes darab díszítése egyedi és absztrakt. Az egyik csészén csak pár apróbb folt van, egy másik tányér felületére oldalról kúszik be egy terjedelmes paca. Ha még közelebb hajolunk, akkor a pettyes mintában észrevesszük az ujjak, másutt egy tenyér komplett lenyomatát. Akkor most hibás darabokat látunk? Összetapogatott edényeket? Ezek itt talán selejtek?


Fotó: © Artmagazin

A Platán Galéria jóvoltából

A terített asztalt itt is emberek veszik körül, a körben elhelyezett tablókról néznek ránk. Többnyire ülnek, csak nem az asztal köré állított székeken, hanem munkaasztalnál, műhelysarokban, kezükben vagy a háttérben porcelánokkal. A fotók munka közben készültek, és a képen látható edények ugyanolyanok, mint az asztalon, csak még félkész állapotban. A kísérőszövegből az is kiderül, hogy mindannyian Lengyelország egyik legrégebben működő porcelángyárában, az 1790-ben alapított ćmielówi üzemben, az ottani Herenden dolgoznak. A tablókon feltüntetett szikár adatok (neve, kora, beosztása) alatt a megörökített munkások közvetlen, személyes hangon vallanak a munkához, gyárhoz fűződő viszonyukról. Mindenki több munkafázist ismer, és naponta változik, hogy kit hová osztanak be, így védekeznek a monotonitás és az amiatt kialakuló fásultság ellen. Nagy gyár ez, tömeggyártás folyik, nem vitás, a szövegrészletekből mégis úgy tűnik, mintha egy kis manufaktúra megbecsült alkalmazottai lennének, akik büszkék kezük munkájára és a gyárra is. 



Fotó: © Artmagazin

Összekapcsolva a két látványt nyilvánvalóvá válik, hogy az asztalon kiállított porcelánokat is ők készítették, ők fogdosták össze a munkafolyamat során, az ő kezük lenyomata jelenik meg kobaltkékben kiégetve az edényeken.
 
A projektet Ewa Klekot antropológus és Arkadiusz Szwed keramikus, dizájner jegyzi. Mindketten adatot gyűjtöttek a saját szakterületük módszerei szerint, vizsgálva ember és tárgy, ember és munka viszonyát, az alkotás folyamatát. Az antropológus mintavétele, az interjúrészletek és az érzékeny portrék épp olyan személyesek, mint a keramikus-dizájner ötlete: a „szubjektív máz”. A kesztyűben dolgozó munkások kobalt-kloridba mártott ujjakkal végezték a szokásos mozdulatokat, adták tovább egymásnak a csészéket, tálakat: a műveletről egy folyamatábra is tájékoztat. Érintésük halvány nyoma csak a kiégetés pillanatában válik láthatóvá, amikor a kobalt a tőle elvárható módon mély sötétkékre változik, szándékaik szerint láthatóvá téve „az emberi tényező szerepét az ipari termelésben”.


A Platán Galéria jóvoltából

Hogy örülne William Morris, ha ezt látná! Az angol Arts and Crafts mozgalom már a 19. században a tömeggyártás rákfenéje, az alkotás folyamatának ismétlődő, monoton és elszigetelt munkafázisokra való felosztása ellen küzdött. Hiszen így, mondja Morris, a termék elidegenedik alkotójától, kiveszik belőle a személyes jegy, az emberi plusz, amitől a tárgy maga is elevenné, széppé és mívessé válna. Kézműves termékké, ami nem csak nevében őrzi az emberi kéz nyomát.
Hiába volt az agitáció, a személyes példamutatás, a Morris mintaüzemeiben előállított szépséges tárgyakból soha nem lehetett annyit termelni, hogy mindenki számára elérhetőek és megfizethetőek legyenek az életminőséget nagyban javító, formatervezett és gondosan kivitelezett tárgyak.  


Fotó: © Artmagazin

A Platán Galéria jóvoltából

A lengyel esettanulmány és egyben művészeti projekt azt mutatja meg, ami láthatatlan a külső szemlélő számára, aminek a lehetősége ezek szerint mégiscsak megvan a nagyüzemi gyártásban is: a munkára fordított időt és a gondosságot, a fázisonként beépült tudást, sőt a személyes érzelmeket is. Örömöt például, ha szépen sikerül egy bonyolult fülű kancsó, vagy a koncentrációt, az elmélyült figyelmet, amivel egy-egy mozdulatot tökéletesít – mintegy flow-ban - a gyártósoron dolgozó.
Ez akkor is vigasztaló, ha ma használati tárgyaink jókora része tényleg távvezérelt futószalagon készül, amit emberi kéz akkor érint először, amikor a tulajdonosa kihámozza a csomagolásából.

 

Emberek a porcelángyárból
Kurátorok: Ewa Klekot, Arkadiusz Szwed

Helyszín: Platán Galéria (1061 Budapest, Andrássy út 32.)

Megtekinthető: 2019. február 28-ig

Screenshot 2020-03-17 at 10.08.04.png
Beszédes falak

A szokatlan helyzetre való tekintettel, amelyben a tavasz ellenére az a legbölcsebb, hogyha kerüljük a népes baráti társasággal együtt töltött időt, és a természetben tett séták mellett saját nappalinkba menekülünk, mi most nem kiállításokat ajánlunk, hanem olyan korábbi Artmagazin-cikkeket, amiknek éppen aktualitása van, vagy egyszerűen: nagyon szeretjük őket.

full_006080.jpg
Csicsibua

A titokzatos című, oltárszerű – de akár síremléknek is beillő – szobor a Műcsarnok Rejtett történetek című kiállításán szerepel, amely a 20. század első felének életreform mozgalmait, illetve e mozgalmak és a különböző művészeti ágak, művészcsoportok néhol nyilvánvaló, néhol rejtett összefüggéseit hivatott feltárni. (A felhalmozott izgalmas dokumentumok, tárgyi emlékek és műalkotások elképesztő mennyisége egyébként inkább megnehezíti, mint segíti az átlátást, inkább csak bepillantást enged abba a különleges kapcsolati hálóba, ami a századelő reformgondolkodóit ezer szálon összefűzte.)

full_006113.png
Láthatatlan gyűrű

2016-ban Don Tamás szervezésében született meg az Enyészpontok projekt, amely azóta felkért képzőművészek közreműködésével minden évben egy-egy kijelölt időszakra, társadalmi és történelmi folyamatokra koncentrálva a zsidóság sorskérdéseivel foglalkozik.