Mire jó a kortárs árverés?

2. rész

Gréczi Emőke

A kortárs művészeti árverések történetét bemutató sorozatunk újabb fejezete a kilencvenes évek vége és az ezredforduló viszonyait foglalja össze. Hogyan pozicionálta magát újra a BÁV, mi számított "kortársnak", mi népszerűnek, és hogyan rendezte át a képet a nagy aukciósházak és a kortárs galériák megjelenése?

A Bizományi tehát megpróbálta valamilyen módon – leginkább közvetve – átvenni a Képcsarnok hagyatékát; a művészek eltartását és az arra fogékony vásárlók politikailag (és esztétikailag) korrekt művekkel való ellátását szolgáló vállalat ugyanis éppen zűrösnek mondható privatizációs időszakát élte, és amúgy sem volt hatásköre, jogosítványa, affinitása a másodlagos piacra való becsatlakozáshoz. A BÁV elsősorban nem a művészektől kívánt vásárolni, hanem a Kádár-rendszer alatt a Képcsarnokból vásárolt művekből felépült és széthullani készülő gyűjteményeket összeszedni. A kilencvenes évek második felében az aukciós és galériás piac elindult az elitizálódás felé, ennek köszönhetően nemcsak az 1945 előtt termelődött bútorképek váltak lassan páriává, de a képcsarnokos művészek is kikerültek a „kortárs” definíciója alól. Már látható volt, hogy a BÁV a festménypiacon nem fogja tudni felvenni a versenyt az új aukciós házakkal (Kieselbach, Mű-Terem), a gyűjtők új generációja nem náluk vásárol, ellenben a régiek közül sokan kitartanak mellettük, így az ő preferenciáikhoz kell igazodni. (Hogy ez mennyire igaz: a pár nappal ezelőtti BÁV-árverésen Nádler István, Méhes László műveire nem volt jelentkező, ellenben a Szász Endrékért az utolsó vérükig harcoltak a vevők.)

Talán még sokan emlékeznek a Bécsi utcai BÁV Kortárs Galériára, amelyből egy kis területet kihasítottak a Mese Galéria számára. Remekül lehetett turkálni Borsos, Gross, Würtz pár ezer forintos nyomatai, valamint Tóth Ernő és Szyksznian Wanda nem sokkal drágább színes szépségei között. Témánk szempontjából viszont sokkal érdekesebb, hogy 2000 májusában megrendezte első kortárs aukcióját a BÁV, még a Lónyai utcai székhelyén. Akkor még nem az volt a kérdés, hogy mennyit és milyen áron lehet eladni, és vannak-e vevők ebben a kategóriában, hanem hogy tulajdonképpen mit nevezünk kortársnak. A Bizományi ugyanis a legszélesebb merítést kínálta, ahol a sor Kurucz D. Istvántól indult és El Kazovszkijig tartott, és ha valaki nagyon szigorúan, és semmiképpen sem születési alapon állapítaná meg a kategória határát, akkor alig talált volna kortársat a kínálatban. A nemzetközi piacon használatos „post-war” kitételt nálunk nem vezette be senki, és az azóta lezajlott kortárs aukciók tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy Csiszér Zsuzsi mindig elfért Gyarmathy Tihamér mellett.


Az első BÁV kortárs aukció katalógusa 2000 áprilisából

Ha már Gyarmathy: ezen a bizonyos első BÁV kortárs árverésen ő hozta a csúcsárat, a címlapra is kitett 1939-es (!) Színház 2,8 millióba került. Az éppen ideális gazdasági környezetben működő festménypiacon már akkor sem lehetett biztosra menni a kortársakkal, a nagy számú visszamaradt tétel között volt Fehér László összes indított műve, Bukta Imre olaj Tájképét pedig már 60 ezerért haza lehetett vinni, tehát 5 ezer forinttal megelőzte Kurucz D. Istvánt. A már említett El Kazovszkij két vásznát (Fel is út, le is út, Tájkép Szfinx-szel) is megvették, bár kikiáltási áron – igaz, azok 360 ezer és 580 ezer forintok voltak. (Ebben találjon az ember tendenciát!) Képcsarnokos művészek pedig nem voltak többen, mint ahányan a Nagyházi vagy a Polgár Galéria árverésein előfordulnak. A szerény eredmény mellett ha valaki mégis vásárolt, az éppen az új gyűjtők közül került ki, a többiek inkább csak Amerigo Tot vagy Vasarely szitanyomatai közül szemezgettek, legfeljebb 50 ezer forint értékben. Mellesleg: már akkor sem volt titok, hogy az anyag gerincét a Körmendi-Csák gyűjtemény piacra dobott darabjai adták.


El Kazovszkij: Fel is út, le is út , olaj, vászon, 110x85 cm

Közel egy évet kellett várni a második árverésre, amelyet 2001 áprilisában tartottak ugyanott, lényegesen jobb eredménnyel. Ekkoriban már a nagy árverezők is bátran nyúltak az olyan bejáratott nevekhez, mint Hencze Tamás vagy Váli Dezső, tehát a szélesebb körben is ismert nevek éppen ebben az időben váltak a festményaukciós piac teljes jogú részévé. Emellett a BÁV is elébe ment a tételeknek, és közvetlenül a műtermekből kértek képeket. Az egy évvel korábbihoz képest megháromszorozták a forgalmat, igaz, a 2001-es 21 milliós összleütés csak önmagához képest dicséretes, másutt ezt egy tétellel is el szokták érni. Ezúttal a százhoz közeledő, és ezáltal kultikus figurává előlépő Lossonczy Tamás három Hommage képe (Márffy, Marcel Jean és Frank Frigyes) hozta a legmagasabb árakat, egymilliót és kétszer 800 ezret. (Ekkor még Gyarmathy Tihamér is köztünk volt, de 11 évvel fiatalabban, mint Lossonczy.)


Lossonczy Tamás: Hommage a Marcel Jean á Marcel Jean, olaj, vászon, 60x40 cm

Mennyit ér ez a 21 millió és mit üzen a kortárs aukciós piacról? 100-150 tétel eladásához legalább ennyi vevőre van szükség, ami azt jelenti, hogy egy kisebbfajta tömegnek kell késztetést érezni a vásárlásra. Volt-e Magyarországon az ezredfordulón annyi gyűjtő vagy befektető, aki élő művészre szerette volna költeni a pénzét? A klasszikus árverések olyan széles keresztmetszetet nyújtottak, hogy – akkoriban – 200-250 tétel is minden további nélkül elment, és még így is sokan távoztak üres kézzel. Hányan gyűjtöttek Nagybányát és hányan az Ipartverv vagy az Új szenzibilitás művészeit?

Fontos kiemelni, hogy ötven alatt nem igazán lehetett beférni a BÁV katalógusaiba, a cég sem volt ennyire vagány, de a fiatal művészek sem a Bizományit tartották a testhezálló kereskedőnek. Eközben szaporodtak a kortárs galériák a városban, dinamikusan fejlődtek olyan, a bátrabb művészekre épülő gyűjtemények, mint az Irokéz vagy a Spengler-Somlói, és ezekben a hónapokban csavart egyet sokadszor a dolgok menetén Kováts Lajos, aki a MEO építésébe és valóban fiatalok árverezésébe kezdett, ezúttal Blitz Modern néven.

Folytatjuk…

Kapcsolódó anyagaink:
Mire jó a kortárs árverés? 1. rész
Mire jó a kortárs árverés? 3. rész
Mire jó a kortárs árverés? 4. rész
Mire jó a kortárs árverés? 5. rész