Először rendeztek az osztrák fővárosban nemzetközi kortárs művészeti vásárt viennAfair néven április 21. és 24. között. Mintegy másfélezer művészt reprezentálva, 19 országból 92 kiállító érkezett, amelyeknek fele osztrák, fele külföldi volt. Ez utóbbiak közül tizenhét galériás jött az egykori szocialista államokból: lengyel, cseh, szlovák, magyar, szlovén, szerb, litván, orosz és román területről. Ugyanis a seregszemle meghirdetett súlypontja (Focused on CEE) kezdettől fogva a közép-, kelet- és déleurópai országokra irányult és mint utóbb kiderült, ezt nem bánták meg sem a szervezők, sem a résztvevők: a szakma és a közönség egyformán pozitívan reagált. Olyannyira, hogy jövőre az Európai Unió régebbi és új tagjai között kapcsolatot teremtő, úgynevezett „híd-galériák" (Bridge-Galleries) arányát tovább kívánják növelni. Ami a különféle képzőművészeti kategóriák népszerűségét illeti, a 10 600 látogató körében végzett közvéleménykutatás nyomán az derült ki, hogy a legtöbben a festészet iránt érdeklődtek, aztán a fotográfia következett, majd a szobrászat és végül az installáció lett a sereghajtó.
Az egyik "hídépítő", Hans Knoll
Külföldön nem értelmezik mereven a kortárs fogalmát, a közelmúltban elhunyt alkotókra is kiterjesztik. Így a zürichi központú, de párizsi és New York-i filiálékkal is bíró Galerié Lelonge standján külön falat töltöttek be Kemény Zoltán zsírpapírra rajzolt ceruzavázlatai. Amint azt Anne Blümel galériásnő érdeklődésemre elmondotta, a művészt még életében is ők képviselték, a mostani retró-divathullámmal pedig ismét megnőtt az érdeklődés geometrikus vagy organikus absztrakt kompozíciói iránt, ezért hoztak Bécsbe is kisebb kollekciót, amelynek egyes példányait kereken 2000 euróért árulták. A császárvárosban Johannes Faber galériás André Kertész, valamint Moholy-Nagy László munkásságának permanens képviselője, más kor- és pályatársaik mellett. A bécsi és salzburgi székhelyű Artmosphere tulajdonosa - Rudolf Budja - közel kétszáz különféle technikájú, kisebb-nagyobb Vasarely-mű birtokosa. Ebből most két monumentális alkotást mutatott be: az egyik cím nélküli, kétoldalas hatszög volt, egyik felén szürke-narancs-bordó, másik felén szürke-sárga-sötétkék rombuszformákkal (15 000 €), míg a hasonló jellegű, közel kétméteres oszlopért még borsosabb árat, 55 000 eurót kért. Az osztrák fővárosban Linde Lindner galériájának művészkörében és vásári standján is Maurer Dóra az egyetlen magyar, akrillal fára festett, mértanian elvont műveivel. Most a stand külön falán „tálalták" fehér alapon tiszta színekkel készült - egyszerre elegáns és frappáns - munkái közül a Félgömb hármasikrek 1999-es képét (2950 €) és a 2001-2003 között készült Quod libet 48A jelzésűt (2368 €).
A délkelet-európai régióból a jónevű Gregor Podnar ljubljanai galériájának művészköréhez a magyar Lakner Antal és Csörgő Attila is szorosan hozzátartozik, utóbbitól a vásárra is hozott művet. Érdekes a bukaresti Galeria Noua profilja, amely különféle projekteket tervező és megvalósító, művészetet közvetítő, nonprofit vállalkozás. Igazgatója Király Auróra, aki korábban nyugati országokban tanult, majd ott szerzett gyakorlati tapasztalatokat a műkereskedelemben. Most a vásárra digitális kortárs fotókkal nevezett be - például Király József 2004-es C-printjével, amely Rekonstrukció címmel Temesvár régi, barokk főterének valós és képzeletbeli panorámáját mutatja, különféle részletekből összeszerkesztve, járókelőkkel és járművekkel, kutyával és felröppenő galambrajjal, a piacot elöntő víz miatt különös velencei hangulatban, jelenlétüket éppúgy az Erste Bank szponzorálta, mint Budapestről Deák Erikáét. Az osztrák pénzintézet Iski Kocsis Tibor: Egyenesben? című idei kettős olajképét is megvette, míg Ghyczy Dénes Tejöntője (2002, akril-vászon) magyar magántulajdonba jutott. Piros pötty került Révész László László Mi van a nosztalgia után című, azonos évjáratú, vegyes technikájú művére éppúgy, mint Eike 360fok című idei videójára. Külön sikersztori Moizer Zsuzsa tíz darabból álló friss akvarell arcképsorozata, amelynek elődjét egy olasz gyűjtő „vásárolta fel" a január végi Arte Fierán Bolognában, aki most Bécsbe is eljött másodmagával, itt barátja ezt az újabb ciklust vette meg, míg ő egy nagyméretű olajportrét szerzett kedvencétől. A standon még Bak Imre idei akrilképeit, Köves Éva vegyes technikájú vásznait, valamint KissPál Szabolcs digitális videóit kínálták.
A bécsi és budapesti Knoll Galéria részlegén osztrák, orosz, amerikai vagy svájci kortársak mellett a magyarok közül Birkás Ákos garantált favorit legújabb, realisztikus fejcsoportosításaival, - akárcsak korábban a bolognai mustrán -, míg Nemes Csaba sajátos hangulatú tájai és városrészletei iránt osztrák múzeumok is érdeklődtek. A fiatal acb galéria magyarokon kívül (Braun András, Csörgő Attila, Csáki László, Szarka Péter vagy Szűcs Attila) ifjú holland és japán alkotókat is forgalmaz, Hideki Iinuma három fából faragott, festett félméteres figurájából például kettőt meg is vettek. Végül a híres magyar avantgárd mesterek korabeli ezüstzselatin levonataira profilírozódott Vintage Galéria ezekből külön részleget rendezett be, érdeklődés mégis inkább a kortárs magyarok (Pinczehelyi Sándortól vagy Kelemen Károlytól kezdve Gerhes Gábor, Eperjesi Ágnes és Gyenis Tibor munkáin át Szabó Dezsőig vagy Szacsva y Pálig) különféle modern fotográfiai eljárásokkal készült művei iránt mutatkozott.