„SZERENCSÉRE A BÁTORSÁG FERTŐZŐ”
Beszélgetés a film és a képzőművészet határmezsgyéjén alkotó Igor és Ivan Buharovval
A képzőművészeti világ filmesnek tarja őket, magyarországi filmes körökben képzőművésznek számítanak. Saját bevallásuk szerint, valahol a határmezsgyén mozognak. Alkotásaikra mindenesetre jellemző egyfajta intermedialitás. Igor és Ivan Buharov munkássága egyedülálló jelenség a hazai filmes közegben. Filmjeik bizonyos tekintetben olyanok, mintha úgy néznénk azt, ami ismerős, mintha még sohasem láttuk volna. Legújabb játékfilmjük, amelyet nagy sikerrel játszanak a mozik, gróf Batthyány Ervint, az anarchizmus tanainak hirdetőjét kelti életre, aki száz évvel halála után újra feltűnik, hogy újra megkísérelje elméletei gyakorlati kivitelezését. Felismeri, hogy a világ nem olyan irányba változott, ahogy elképzelte, szinte semmi sem valósult meg az uralomnélküliség utópiájából. Újra reformiskolát alapít, szellemi partnereket toboroz, és elkezdi egy új generáció felnevelését, akik az erőszakra épülő uralmi rendszer helyett, a szolidaritás és az önkéntes együttműködés elvei szerint gondolkodnak.
A szabadság és egyenlőség eszménye azonban, csakúgy mint száz éve, félelmet ébreszt a hatalom korifeusaiban. A rendezőpárossal legújabb játékfilmjük Az itt élő lelkek nagy része apropóján beszélgettem, a filmről és egészen más kérdésekről is.
Film still Az itt élő lelkek nagy része című filmből Igor & Ivan Buharov jóvoltából
Mikor kerültetek alkotóként közeli kapcsolatba a képzőművészettel, a vizualitással?
Igor: Nándi (Ivan) már gyerekkora óta fest, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Vizuális Kommunikáció és Rajz szakjára járt. Így találkoztunk, mivel ugyanezen a főiskolán tanultam én is. A hosszú, együtt eltöltött idő alatt közben elvégeztem a Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakját. Engem Nándi és az ő nyitottsága nagyon inspirált, és gondolom hatással voltunk egymásra.
Filmeket együtt kezdtünk el készíteni, de ugyanúgy együtt hoztunk létre egy zenekart (40 Labor – Horváth Lászlóval és Nyolczas Istvánnal), amivel zenei performanszokat adtunk elő, szintén Egerben. Itt már találkozott a film és a zene, mivel talált 16mm-es filmeket narráltunk alá egy új tartalommal, zenei kísérettel az előadások során.
A rövidfilmjeink már elég régóta szerepelnek kiállításokon, valószínűleg a bennük használt jelrendszerek és képi világuk képzőművészeti természete miatt.
Életút-videóinterjú Igor és Ivan Buharovval a kezdetektől Az itt élő lelkek nagy része előkészületeiig. Interjú, szerkesztés: Szalai Borbála, Kamera, vágás: Szilágyi Kornél © Artycok
A jelentéseket felülíró kollázstechnika, a szürrealista formanyelv, amely filmjeitekben megjelenik egy sajátos filmnyelvként értelmezhető vagy közelebb jutunk a megértés „kulcsához”, ha a képzőművészet irányából közelítünk a mozgóképes alkotásaitokhoz?
Ivan: A legjobb, ha naivan állunk hozzá.
Akkor inkább máshogy kérdezem: képzőművészek vagytok vagy filmrendezők? Munkásságotokban különválasztható a kettő, képzőművészet és film, vagy inkább intermedialitásról beszélhetünk, alkotói hozzáállásotokban nyitottak vagytok több médium felé is?
Ivan: A film, a képzőművészet és a zene egyszerre jelent meg a horizonton nálam. Személy szerint nem tudom szétválasztani a képzőművészetet a filmtől.
Igor: Azt szoktuk mondani, hogy a hazai filmes világ inkább képzőművésznek tart bennünket, és a képzőművészeti világ inkább filmesnek. Valahol a határmezsgyén mozgunk, azzal együtt, hogy szerintem a „képzőművészet” az élet minden területén megjelenik. A duchamp-i eszmében hiszek, ami a fluxus jelszavaiban is visszaköszön: minden művészet és mindenki művész. Emiatt filmjeinkben – bármiből is táplálkoznak – keveredhetnek az élet különböző aspektusai, így a különböző médiumok is. De ha gondosan megvizsgáljuk őket, akkor ezek inkább filmek, tehát a munkáink leginkább a multimédia tárgykörbe sorolhatóak.
Film still Az itt élő lelkek nagy része című filmből Igor & Ivan Buharov jóvoltából
Filmkészítői módszereitek gyökerei, a végeredményt tekintve, az avantgárd gondolkodásmódon túl hol kereshetők – legyen az tájegység, földrész, elméleti dimenzió, metafizika vagy poszthumanizmus?
Igor: Ez egy folyamatosan fejlődő, változó állapot. Nagyon sok dolog volt ránk hatással és van jelenleg is. Nem tudok egy-két irányzatot kiemelni, a teljesség igényével nyilatkozni erről pedig órákig tartana. Az talán elmondható, hogy az őszinte kifejezésmód egyszerűbben felismerhető az art brutban, vagy a nagy többség által amatőrnek, vagy naívnak mondott alkotók körében. Ezeket mindig szívesen tanulmányozom.
Ivan: Anarchizmus, dadaizmus, nekrorealizmus, buddhizmus. Helyileg a Hortobágy, Ózd környéke, a Vajdaság, Montevideo, Csillebérc, Felcsút.
Film still Az itt élő lelkek nagy része című filmből Igor & Ivan Buharov jóvoltából
Ezen túl mi mindenből építkeztek?
Igor: Ez az aktuális „projekt”-től függ. Más metódust igényel egy rövidfilm elkészítése – ezek szinte mindig valós forgatókönyv nélkül, szabad improvizációkon keresztül alakulnak ki, az elkészítésük viszonylag kevés időt igényel, és a bennük használt karakterek, jelmezek, helyszínek attól függnek, hogy épp ott, azon a helyszínen mihez és kihez férünk hozzá, mit tudunk használni. Aztán persze nagyon nagy szerepe van a vágásnak, ennek során kap formát és alakul ki a végleges rövidfilm, továbbá ugyanilyen fontos szerepet játszik a zene, és esetleg a talált, felhasznált vagy az általunk dadaista módszerrel írt szövegek. Teljesen más, amikor hosszú-, azaz játékfilmet készítünk. Ilyenkor forgatókönyvet használunk, amit többedmagunkkal írunk, általunk tisztelt, szeretett és fontosnak tartott írásokat is felhasználunk, és persze nem tudjuk kizárni, hogy a napi események, az aktuális világ ne legyen hatással ránk, a gondolatainkra, tehát ezek is beszűrődnek ezekbe a szkriptekbe. Egy játékfilm elkészítése már sokkal több szervezést és apparátust is igényel, emiatt hosszadalmasabb a gyártási folyamat (a legutóbbi játékfilmünk, Az itt élő lelkek nagy része három évig készült), így a különböző etapok között van időnk még alakítani a történeten és lehetőségünk nyílik arra is, hogy közben teret adjunk az improvizációknak. Szeretjük, ha egy karakter „szabad útra téved”, ilyenkor ha őszinte, ebben nem gátoljuk meg.
Film still Az itt élő lelkek nagy része című filmből Igor & Ivan Buharov jóvoltából
Lehet, hogy csak a belőlem fakadó hasonlítási kényszer mondatja velem, hogy filmjeiteket nézve eszembe jut Jancsó Miklós vagy Roy Andersson, ugyanakkor a Lynchre jellemző álomvilág, de ott van ezek mellett a Super 8-as vagy a 16 mm-es filmtekercsek karcossága, „retrósága”, ami felidézi bennem az amatőr videók világát is. Mindezek ellenére egy olyan filmélményt kapok, amely egyszerre egyedi, ugyanakkor olyan is, mintha úgy nézném azt, ami ismerős, mintha még sohasem láttam volna. A radikális filmes nyelvezet használatának bátorsága rokonít titeket ezekkel a rendezőkkel? Hatottak rátok akár más alkotók, vannak mestereitek? Mi inspirál titeket?
Igor: Én személy szerint mindhárom alkotót szeretem, de mellettük még nagyon sok más rendezőt is. Nyilván mindegyik hatással van az emberre, de konkrét alkotókat nem tudnék mondani a legújabb nagyjátékfilmünk kapcsán. Második játékfilmünkben A másik ember iránti féltés diadalában például van egy rövid jelenet, amit Jurij Norstein Mesék meséje című animációs filmjéből emeltünk be, élőszereplőssé tettük, az iránta való tisztelet miatt. Egyszóval, nagyon sok hatás ér minket és ezeket beépítjük a filmjeinkbe, de ezek nem csak filmélménybeli hatások.
Ivan: Én is nagyon sokat köszönhetek Jancsónak, Roy Anderssont is nagyon bírom. Ahogy a filmünkben is elhangzik: „szerencsére a bátorság fertőző”.
Filmjeitek mintha természetes módon folyamatosan tematizálnátok is azt a gondolatot, miszerint a film szintézis, azaz más művészetek kifejezőeszközeit integráló műfaj. Szerintetek ennek tudatosítása megkülönböztet titeket más magyarországi filmes alkotóktól?
Igor: Szerintem ezt minden filmes alkotó tudja. Nyilván más egy zsáner filmet elkészíteni, amitől adott formai és történeti világot vár el a rendező és valószínűleg a néző is. Ez egy választás. Mi szeretjük és fontosnak tartjuk az asszociáció erős jelenlétét a filmjeinkben, tehát igényeljük a néző koncentrált figyelmét és azt, hogy ha az egyes jelenetek között ugyan nincs is konkrét logikai kapcsolat, akkor azt ő egészítse ki, vagy találja ki. Emiatt használunk jeleket, vagy kitekintéseket, reflexiókat az adott történetből, vagy történetben. Emiatt keverünk különböző kifejezési formákat, tartalmakat, amellett hogy – mint ahogy már említettem is – minden művészet. Azt használjuk, ami tetszik, ami hatással van ránk, bízva abban, hogy hasonló vagy mindenképpen alakító hatással lesz a nézőre is.
Szerzőpárosként mindenben megegyeztek, vagy inkább kiegészítitek egymást?
Igor: Sokat vitatkozunk, de alapvetően egyetértünk a fővonalbeli dolgokban. Az ízlésünk elég sok dologban közös.
Film still Az itt élő lelkek nagy része című filmből Igor & Ivan Buharov jóvoltából
Milyen jelentése van a munkáitokban folyamatosan visszatérő, szemnél kilyuggatott vászonzacskónak? A behelyettesíthetőségre és az anonimitásra is utal, vagy nem kell ennyire elrugaszkodnunk?
Igor: Sokszor használunk maszkokat, vagy fejet eltakaró képződményeket, aminek eleinte egészen egyszerű volt a magyarázata: nem volt szereplőnk, mi játszottunk a filmben és nem akartuk, hogy felismerhetőek legyünk. Konkrétan a vászonszatyorfej egy rövidfilm kapcsán került elő (Az emlék ára), ezeket a szatyrokat találtuk a kocsimban és ezeket alakítottuk át maszkká. Természetesen volt bennünk belső igény arra, hogy egyfajta „szektásodást” jelenítsünk meg, ami igen jellemző a mai, modern társadalomra, és amikor Az itt élő lelkek nagy részét kezdtük el forgatni már konkrét karakterekben, azaz egy konkrét, futurisztikus, világvége utáni szektában gondolkodtunk, ehhez írtuk meg a jeleneteket. Dizájnban persze ezek közelebb állnak egy nyolcvanas évekbeli csehszlovák steampunk filmhez, de asszociatív módon kifejeznek nagyon sok dolgot, többek között például, igen – a rejtőzködést is.
Az itt élő lelkek nagy része c. filmetekben elhangzó gondolatok mennyire aktuálisak a mai magyar politikai viszonyok tekintetében? Nem féltek attól, hogy túlságosan aktuálisak vagytok?
Igor: Ez egyszerre jó és egyszerre szomorú is. Ezt a filmet három éve kezdtük készíteni, és ha még mindig aktuális, az azt jelenti, hogy nem sok minden változott. Tartalmaz aktuális, politikai vonatkozású elemeket, de mi inkább egy általános rendszerkritikának szántuk az ide tartozó részeket, tehát úgy, hogy minden rendszert kritizáljon, ami az uralom szükségességét feltételezi.
Film still Az itt élő lelkek nagy része című filmből Igor & Ivan Buharov jóvoltából
Egy bizonyos nézet szerint a kortárs képzőművészet számára a legnagyobb kihívást a szociális és a politikai valóságra való reflexiók jelentik. Ezek számotokra is hívószavak?
Igor: Nem azok, de kikerülni sem tudjuk őket. Nem titkolt szándék az elme, illetve a tudat tágítása, ez szerintem feladata minden alkotó személynek. Ha a mában élsz, nem tudsz olyan dolgok mellett szótlanul elmenni, amik zavarnak, felháborítanak és azok mellett sem, amelyek gyönyörködtetnek.
Ivan: Nem voltak hívószavak, csak idekergültünk, mivel felháborít bennünket ez a züllés és züllesztés.
Célotok egy olyan fajta polgárpukkasztó attitűd felmutatása, amely keveredik az iróniával, a humorral és a játékossággal? Egyáltalán lehetséges 2016-ban a polgárpukkasztás, vagy csak a nevetés marad? Erre talán csak szubjektív válasz adható, de engem épp ez érdekel, hogy rendezőként, képzőművészként, magánemberként mit gondoltok erről?
Igor: Igen, a jelen feladta a leckét. Bármilyen újságot, tévé-csatornát, médiumot nyit ki az ember, árad a szürrealitás mindenhonnan, erősebben mint, ahogyan azt meg lehetne írni, vagy ki lehetne találni. Ez is volt a tervünk, hogy a jelen történéseiből merítkezünk és azt jelenítjük meg a magunk nyelvén. Nem akartunk különösebb módon polgárpukkasztani. Nem tudom szétválasztani, miként gondolkodunk erről (rendezőként, képzőművészként, magánemberként): talán egyszerűen emberként.
Mit jelent az alkotásaitokban felbukkanó „külföldönkívüliség”?
Igor: Ez egy reflexió és egy játék, mind a szavakkal, mind pedig az emberek valótlan félelmeivel, akár gondolhatunk a migrációra, vagy a forradalmakhoz néha szükséges váratlan segítségre.
Film still Az itt élő lelkek nagy része című filmből Igor & Ivan Buharov jóvoltából
Min dolgoztok jelenleg, ha nem titok?
Ivan: Tolnai Szabolccsal közösen írunk forgatókönyvet egy ideje Domonkos István: Kitömött madár című regényéből. A lassú hazai pályázati körülmények miatt már három éve foglalkozunk ezzel a tervünkkel.
A különféle csapások, az alufóliába csomagolt pulikutyák, a bebolhásodott delfinek és a nyáladzó kövek után el fog jönni a boldogság és a nyugalom ideje?
Igor: Én nagyon bízom benne!
Az itt élő lelkek nagy része
színes, magyar játékfilm, 92 perc, 2015
rendezte: Igor és Ivan Buharov
szereplő(k): Nyitrai Illés, Durst Péter, Szabó Domokos, feLugossy László, Bagdi István, Tolnai Szabolcs, Vágvölgyi B. András, Hajdu Szabolcs, Fátyol Hermina, Hajdu Lujza, Török-Illyés Orsolya, Vasvári Emese, Gut István
Vetítési időpontok: ITT.