Top 5 - az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény

Fenyvesi Áron

2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.

Első válaszadónk Fenyvesi Áron, akinek véleménye szerint nem túl trendi állami, önkormányzati fenntartású non-profit intézményekről eszmét cserélni a kereskedelmi galériák, off-spacek, és az „Art-” előtaggal kezdődő művészeti magazinok korában, úgyhogy különösen örült az alkalomnak, hogy az intézményrendszerben lezajlott tagadhatatlan átrendeződésekről lehet plénum előtt elmélkedni.

Válaszain keresztül fontos kérdéseket pedzeget, például az adóforintokból működő közintézményi térkép slágerkérdését: ki próbálja meg elfoglalni a Műcsarnok fekete lyukká avanzsálása után a Ludwig Múzeum melletti legreprezentatívabb pozíciót a kortárs művészeti intézmények hálózatában? Annak budapestinek kell-e lennie egyáltalán? Milyen új kiállítási programokat felépítő közepes méretű helyszínek jönnek létre (pl. Kassák Múzeum), amelyek „foglalkoztatni” tudnák a helyi közép-generációt és felépíteni az újat?
 

1. Paksi Képtár

Az okozott a legkevesebb fejtörést a számomra, hogy a Paksi Képtárat helyezzem szubjektív intézményi listám élére. Ha valaki egyszer volt már olyan bátor és elhagyta Budapestet némi kortárs képzőművészeti élmény reményében, és járt a Paksi Képtár tereiben, netán még kiállítást is megtekintett ott, az nem lehet nagyon meglepődve a választásomon. Ha még a Paksi Képtár kiállítás-archívumát is végigpásztáznánk most képzeletben közösen, összehasonlítva hasonló terek felett diszponáló intézményekkel - mint pl. a Ludwig Múzeum, a jelenleg kortárs művészet terén inaktív debreceni Modem és a pécsi Zsolnay-negyed m21 nevű kiállítótere -, akkor gyorsan feltűnhet az, hogy élő magyar művész az utóbbi néhány évben múzeumi léptékű önálló kiállítást nem is rendezhetett nagyon másutt Magyarországon, mint Pakson. Mutasson valaki még egy olyan intézményt, ahol olyan rendszerességgel követik egymást olyan fontos hiánypótló retrospektív kiállítások, mint Károlyi Zsigmondé, vagy Bak Imréé. Melyik másik magyar múzeumnak vannak évről évre szisztematikusan olyan új akvizíciói, mégha csak múzeumi letét formájában is, mint az egyébként most közszemlén lévő kiváló Tót Endre művek? Vagy hol vannak fiatalabb kiállítóknak is nagyléptékű kiállításai, mint Nemes Márton, vagy a Kaszás Tamás fémjelezte ex-artists’ collective? Nekik és generációtársaiknak egyszer-egyszer ugyanúgy kijárhatna egy kis budapesti múzeumi rivaldafény akár még 40 éves koruk alatt is…


Paksi Képtár   Kép forrása: maszol.ro

2. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Nyilván nem én érzékeltem csak az utóbbi években azt, hogy a magyar kurátorok nagy részében bizonytalanság övezte a Ludwig Múzeum státuszát. Be kell vallanom ugyanezzel a lendülettel, hogy a kritikus hangok erős enyhülését tapasztaltam a Ludwig Múzeum kiállítás-programjának alakulása kapcsán. Nem is ok nélkül, hiszen a (csend) - egy Holokauszt-kiállítás, Jasmina Cibic és Ciprian Muresan önálló kiállításai, valamint a Ludwig Goes Pop+East Side Story kiállítások a Ludwig Múzeum minden időszakának szakmai slágerkiállításai lehettek volna. És nyilván ott van a Magyarországon utolérhetetlen léptékű nemzetközi kortárs művészeti gyűjtemény, amely az intézmény örökös aduásza lesz… Az érem másik oldala persze, hogy számos olyan kiállítás is bemutatásra került az intézmény falain belül, a „no pain no game”-mel kezdve, aminek láttán minimum heves fejvakargatásba kezd az egyszerű magyar kurátor.  És más jóhiszemű magyarázatot, mint hogy nem voltak aktuálisan más projektre költségvetési források, vagy kutatási idő, nemigen tudok ezekre találni.

3. Magyar Nemzeti Galéria

Valahogy visszacsempészte magát az én kortárs képzőművészeti térképem becsillagozott helyeire a Magyar Nemzeti Galéria az utóbbi években. Be kell, hogy valljam, korábban nagyon eszembe sem jutott, hogy kortárs művészettel való találkozásokra sűrűn sor kerülhet ezen intézmény falain belül, olyan kivételeket leszámítva persze, mint az Irokéz Gyűjtemény emlékezetes kiállítása. Aztán a Nemzeti Galéria saját gyűjteményének újrarendezésével kezdve szép fokozatosan egyre több figyelmet csatornázott kortárs képzőművészeti projektjeikre. Messze van még az mondjuk, hogy Budapesten a Nemzeti Galéria olyan megkérdőjelezhetetlen csúcsintézménye legyen a hazai kortárs művészeti életnek, mint Prágában a lengyel Adam Budak vezette Cseh Nemzeti Galéria, de jó hogy ambicionál jelenlétet a térképen, és jó, hogy olyan mérföldkőnek számító kiállításokat láthat itt a nagyközönség, mint az El Kazovszkijt.


El Kazovszkij kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában   Kép forrása: vs.hu

4. Off-Biennálé

A magyar művészeti színtér kétségtelenül legutópisztikusabb projektje az utóbbi évekből, ami gyakorlatilag a semmiből építette fel magát Budapest egyik legambiciózusabb kortárs képzőművészeti ágensévé. Ennek a Biennálénak voltak a legfrissebb (meta)-intézményi energiái és víziói Budapesten. Ha ez a lendület valóban kitart és tényleg sikerül biennálévá alakulnia, tehát lesz második kiadása is, akkor a pozíciói kétségtelenül csak erősödhetnek. Az én listámon is csak azért nem foglal el előkelőbb helyet az „OFF”, mert a végtelennek tűnő programfelhozatalából számomra csak az intézmény-kritikai „statement” volt kiolvasható, a koherens művészeti állásfoglalást hiányoltam. 

5. Kassák Múzeum

A Kassák Múzeum az utóbbi évek legsikeresebben újrabrandelt intézménye. A Kassák Múzeuméhoz hasonló összehangolt szakmai és kommunikációs operációt állami finanszírozású non-profit művészeti intézmény kapcsán nem is nagyon láthatott még a magyar művészeti közélet (talán csak a Capa Központ esetében, aminek személy szerint én adnék még egy évet, mielőtt feltenném a listámra). Sasvári Edit igazgató ráadásul egy nagyon fiatal szakemberekből álló csapat építésébe kezdett, páratlan vállalkozás ez is a maga nemében. A Kassák Múzeum ugyanakkor nem megalomán projekt, hanem egy emberléptékű kutatóműhely, ami a magyar modernizmus napjainkig tartó hatásaira fókuszál. Nem mellesleg melengető érzés, hogy vannak olyan helyek a városban, ahol még lehet látni jó Kokesch Ádám-kiállításokat például. Hátha a budapesti értelmiség is sűrűbben hagyja el a 4-6-os villamos vonzáskörzetét olyan intézmények hatására, mint a Kassák…


Kassák Múzeum   Kép forrása: nol.hu

Fenyvesi Áron 1983-ban született Újvidéken. 2008 és 2009 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület titkára. 2009-ben és 2010-ben Kállai Ernő művészettörténészi-műkritikusi ösztöndíjas. 2011 óta a Trafó Galéria galériavezetője. Rendezett kiállítást a berlini Plan B Galériában, illetve a zágrábi Kortárs Művészeti Múzeumban. Több tudosítását publikálta az ArtReview, 2009-ben jelölték a Lorenzo Bonaldi EnterPrize-ra, 2009-es alapítása óta az Esterházy Művészeti Díj zsűritagja, 2014-ben pedig a szlovák Oskar Cepan Díj zsűrielnöke.