Pályakezdő kulturális szakemberként az egyik első tény, amit megtanultam, hogy nincs pénz. Semmire. Már bőven olyan időszakban folytattam a művészeti tanulmányaimat, amelyben a tanáraim pályázatait sorra dobta vissza az NKA; amikor egyre elkeseredettebben visszhangzott a mondás, hogy „csak fogd a pénzt és fuss”, és amikor a jövőbeli terveinket kísérő tanácsok mind az országhatárokon túlra mutattak.

A nagyítóval keresgélt, elégséges anyagi támogatásokkal párhuzamosan egyre égetőbb a kérdés, hogy akkor mégis miből éljünk, alkossunk, kutassunk és írjunk autonóm, önazonos módon. A kulturális termelés magas szimbolikus és alacsony gazdasági elismertséggel rendelkező almezői, így a képzőművészet sem volt soha rentábilis, az állami és piaci mechanizmusoknak kiszolgáltatva pedig nem csupán az autonómia, hanem a kulturális értékteremtésen munkálkodók legalapvetőbb megélhetése is kérdőjelessé válik. Válaszul kézenfekvő volna a képzőművészeti díjak és ösztöndíjak rendszere: a továbbiakban a teljesség igénye nélkül válogatott, különböző hátterű és célú kezdeményezéseken keresztül gondolkodom a szereplők lehetőségeiről.

A művészek és elméleti szakemberek prekár helyzetére reagálva az utóbbi években több olyan új szakmai elismerés indult útjára, amelyek mögött nagyintézményes keretek közé ültetett, egyéni támogatói ambíciókat fedezhetünk fel. Az először 2022-ben meghirdetett Kassák Kortárs Művészeti Díj Dr. Argay István orvos és műgyűjtő nevéhez kötődik, aki a Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) képzésén kezdett képzőművészettel foglalkozni. Az általa létrehozott díjjal járó juttatást az Akadémia működését biztosító Interart Alapítvány folyósítja, szakmai hátteréért pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum felel. Az egyszeri bruttó 1,5 millió forintos felajánlást az intézmény profiljába illően a 20. századi avantgárd művészetre és mozgalmakra reflektáló pályamű terve nyerheti el: 2022-ben Igor és Ivan Buharov Erdődi Katalinnal kiegészült párosának, 2023-ban pedig Fabricius Anna koncepciójának szavazott bizalmat az öttagú, magyar művészettörténészekből és kurátorokból álló zsűri.^[1] A díj tehát nem egy már elkészült, hanem egy új műalkotás létrejöttét támogatja, amely kimondottan fontos, hiszen a művészeti szféra erőforráshiánya többször gátat vet az új művek megszületésének. 

Habár a díj elsősorban a projekt kidolgozását fedezi, a pályázat kiemeli, hogy az összeggel a nyertes szabadon gazdálkodhat – külön költségvetési tervet pedig nem kell benyújtani –, ami így azt feltételezi, hogy az alkotás költségeitől függően a művésznek akár honorárium is juthatna a díjból. Nehezen elhanyagolható ez a szempont, a művészetet támogató pályázatok jelentős része mégis vagy elkészült műveket honorál, vagy projekttámogatást nyújt. Márpedig egy-egy mű gondos kidolgozása nemcsak anyagköltségekkel jár, hanem befektetett munkaórákkal is, amely elégséges támogatás híján a művész megélhetését biztosító munkákra – oktatói, vagy akár a művészeti szférán kívül vállalt feladatokra – rakódik rá. Ebből a szempontból izgalmas a Tót Endre képzőművész által 2021-ben alapított és a Szépművészeti Múzeum Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetével (KEMKI) együttműködésben kezelt TÓTalJOY-díj. A 2021-ben és 2023-ban^[2] átadott díj bruttó 10 ezer euróval járul hozzá egy kutatásalapú művészeti projekt megvalósulásához és külön jelöli, hogy az összegből 4000 euró a projekt, valamint a kiállítás megvalósítására, 6000 euró pedig kifejezetten a művész honoráriumára fordítandó. Az itthon egyedülálló módon magas juttatás lehetőséget teremthet a nyertes alkotó számára koncentráltan elmélyülni a kutatási témájában, amelyre az egyéb munkák és pályázatok keresése mellett feltehetően kevesebb idő jutna. A díj zsűrijében a hazai szakemberek mellett megjelennek nemzetközi szereplők is,^[3] amellyel tér nyílhat a helyi szempontokon és tapasztalatokon túlmutató értékeléshez. Az első pályázat értékelésénél előnyt jelentett, ha az anyagok a KEMKI részeként működő Artpool Művészetkutató Központ „archívumához és szellemiségéhez kapcsolódva reagálnak a kulturális kontextusok változásaira és a kortársi dilemmákra”, így a pályázók közül Kaszás Tamás került ki nyertesként az archívum gyűjteményét feldolgozó projektjével. A második kiírásban már tágabbra hagyták az értelmezési keretet, a győztes, Süveges Rita pályázata pedig az ökológiai válság feminista nézőpontú, komplex elemzésével foglalkozik.

Habár műgyűjtői részről hazai viszonylatban több támogatást is láthatunk – lásd még a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat vagy az Esterházy Art Award-ot –, komoly karriert befutott művész felajánlásával ritkán, üzleti szereplők mecenatúrájával pedig még ritkábban találkozhatunk. A vállalatok CSR-stratégiájában, vagyis társadalmi felelősségvállalási törekvései között szerepelhetne a művészet finanszírozása, ennek kultúrája itthon mégis gyerekcipőben jár.  Ezért számít egyedülállónak Magyarország első butikhotelét, a Köveskálon található Káli Art Inn-t is üzemeltető cég kezdeményezése. A szobrászművészeket támogató Káli Art Díjat 2021-ben hozták létre a Káli Art-Parkkal egy időben. A szabadtéri szoborpark működését támogató pályázatra már elkészült kültéri szobrokkal jelentkezhetnek az alkotók: a díj ezzel a képzőművészeti alkotások egyik leghelyigényesebb és csak ritkán jutalmazott szegmensét érinti. A győztes pályaművet a cég a shortlistre került alkotásokkal együtt egyéves, ingyenesen látogatható tárlat keretében mutatja be. A díj 2022-ig 1 millió forint készpénzzel és a hotelben beváltható, 500 ezer forint üdülési utalvánnyal jutalmazta a nyertes alkotót, amelynek fejében a mű az Art-Park tulajdonába került. 2023-tól azonban a hozzájárulás összesen 1 millió forint, amelynek felét az utalvány teszi ki, de ez már tisztán honorárium, a mű az alkotó tulajdonában marad (hacsak nem vásárolja meg valaki az alkotó által meghatározott áron). Magánbefektetés lévén a díj kiosztásakor az esztétikai-művészetelméleti szempontú értékelés mellett a piaci szempontok is hangsúlyossá válnak – a szoborparkba bekerülő alkotások meg is vásárolhatók –, így a fentebb említett példákhoz képest a Káli Art Díj grémiumában a művészeti szakemberek mellett az üzleti élet szereplőit – a Káli Art Inn Kft. vezetőit, valamint egy gyűjteménykezelőt – is megtaláljuk.[4] Habár a szoborpark 2023-ban Art is Business Díjat kapott vállalati kategóriában, a kulturális sajtótól kapott kevés figyelem arra utal, hogy tevékenységük nem szervesült a képzőművészeti közegben.

Az újonnan alapított díjak mellett korábbiak is láthatóan friss lendületet kaptak: pár évvel ezelőtt a Horváth Művészeti Alapítvány például újraindította Műkritikai Díját. A Kassák Kortárs Művészeti Díjhoz hasonlóan a HMA művészettámogatói tevékenysége szintén egy műgyűjtőhöz, az egyik legfontosabb hazai mecénás, Horváth Béla üzletember nevéhez fűződik. Alapítványa a kortárs művészek mellett 2005 és 2011 között a műkritikusok munkáját is támogatta. Nagyobb kihagyást követően 2019-ben érkezett a hír, hogy a HMA kibővíti a képzőművészeti alkotások gyűjtésére szánt költségvetését, amibe belefért a Műkritikai Díj felélesztése is. A művészeti lapok szerkesztőségei által nominált cikkekből évente két nyertest választott az alapítvány egy meghívott szakmabelivel kiegészült kuratóriuma. A korábbi díjazottak listáján látszik, hogyan próbál lépést tartani az alapítvány az art world lokálisan leképeződő, domináns irányvonalaival: míg 2021-ben két ökológiai válságot adresszáló kiállításról született szöveg nyert, addig 2022 díjazott publikációiban a poszthumán gondolatiság, a humán és nonhumán azonosulásának problematikája került előtérbe. A nyertes szerzők egyszeri, 400 ezer forintos díjazáson osztozhattak 2022-ig, a legutóbbi pályázat kiírásáig. 

A kritikai szakújságírói tevékenységre fókuszáló díjakra már a kulturális sajtó tapinthatóan válságos helyzete miatt is nagy szükség mutatkozik. Ezt a hiányt igyekszik betölteni a HMA-hoz képest gyökeresen más konstrukcióban működő AICA – Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének Magyar Tagozatának AICA-díja. A tízéves szünet után 2024 januárjában ismét átadott elismerés ugyanis az év kiemelkedő egyéni és csoportos kiállítása mellett hangsúlyt helyez a legjobb műkritika kiemelésére is. A szervezet tagjai által jelölt tárlatokról és szövegről a tagok közül véletlenszerűen választott zsűri dönt.[5] Az AICA idei elismerése – egyéb források híján – pénzbeli juttatás helyett a tagdíjakból fedezett, Süveges Rita által tervezett díjtárgyakban öltött formát, ezzel pedig jelenleg inkább a közérzetjavító szakmai biztatás funkcióját tölti be. A magyar AICA-hoz hasonlóan társadalmi szervezetként a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület is részt vállal a szakma tagjainak támogatásában. A Herczeg Klára-díjat a szobrászművész örökségéből a művészek támogatására szánt összegből hozta létre az Egyesület, amit 1998 óta minden évben két – egy senior és egy 35 év alatti junior – művésznek oszt ki. A két kategória éppen a perifériára szoruló generációkat segíti: egyszerre díjazza a komoly életművel rendelkező alkotókat, és járul hozzá a pályájuk elején járó fiatalok szakmai legitimációjához.A senior győztes kiválasztását a Stúdiója Alapítvány vezetősége által évente meghívott, elismert független szakember segíti. A feladata, hogy három idősebb művészt javasoljon a díjra, amelyek közül az FKSA kuratóriuma által három éves időszakra felkért háromfős zsűri választja ki a díjazottat. A junior kategóriában az FKSE tagjai anonim módon jelölhetnek a díjra más tagokat – az így kapott shortlistről pedig a két meghívott szakmabeliből, egy vezetőségi tagból és két alapítványi tagból álló zsűri választja ki a győztest.

Az egyesületi, az alapítványokon vagy intézményeken keresztül szervezett mecénások, valamint az üzleti szereplők elsősorban egyszeri juttatást biztosító díjak formájában támogatják a művészeti szcéna tagjait. A Kállai Ernő Művészettörténészi és Műkritikusi Ösztöndíj azonban állami támogatásként már 1991 óta nyújt juttatást a képző-, ipar-, fotó- és építőművészettel foglalkozó műkritikusi, illetve kutatói programoknak. A személyenként háromszor egy évre megpályázható ösztöndíj a havi bruttó 200 ezer forintos hozzájárulásával egyike      a művészeti szakírók munkáját hosszabb távon támogató, kevés forrásnak. Az ösztöndíj 2011 óta egyszerre összesen hat szakember munkájához járul hozzá, a kutatási témák széles skáláján a művészeti és aktivista gyakorlatok összevetésétől kezdve festők monográfiáinak elkészítésén át a (sokat vitatott szempontrendszer alapján szintén ösztöndíjprogramot kínáló) Magyar Művészeti Akadémia 1991 és 2011 közötti időszakának feltérképezését is megtaláljuk.   

Ha valaki kihasználná a jelenleg kínálkozó lehetőségeket – vagy esetemben a szóban forgó díjak és ösztöndíjak hátterének feltérképezésére adná a fejét –, egyből a virtuális térben fellelhető információk átláthatatlanságának problémájába ütközne. A kezdeményezések kisebb része rendelkezik átfogó weboldallal, így a részletes tájékoztatásra vágyóknak több esetben alá kell szállniuk a díjazottak névsorát közlő cikkek és közösségimédia-posztok, valamint a pályázati felhívások zárványaiként működő, archív honlapok bugyraiba. Manapság elég sok szó esik az átlátható működés fontosságáról, így azt gondolom, a szakmai díjak esetében is előremutató volna, ha például a Horváth Művészeti Alapítvány honlapján nemcsak az aktuális – két évvel ezelőtti – nyertesek szövegeit lelhetnénk fel, hanem a korábbiakét is; vagy ha a Petőfi Kulturális Ügynökség egyben hozzáférhetővé tenné a Kállai Ernő-ösztöndíjasok névsorát, hogy azt ne a már nem létező MANK korábban a technológiai fejlődés enyészetévé lett weboldalának listáján kelljen böngészni – ahol ráadásul csak 2019-ig bezárólag lehet átfutni a programban résztvevőket és beszámolóikat. 

A képzőművészeti díjak és ösztöndíjak kétségtelenül fontos kultúraépítő szerepet töltenek be, ugyanakkor a művészek és elméleti szakemberek egzisztenciális bizonytalanságára kevéssé jelentenek érdemi megoldást. Az évente, de inkább ritkábban meghirdetett pályázatokkal járó támogatások egy időre valóban ideálisabb körülményt teremthetnek az alkotáshoz, a kutatáshoz és az íráshoz. A szakmától a szakma tagjainak szóló elismerés természete azonban kettős – egyszerre erősíti a közösség kohéziós erejét, és szabdalja különböző érdekcsoportokra, felerősítve ezzel a közegen belüli versengést. Ezen az sem segíti, hogy a vizsgált példák esetében jellemzően egy-egy szakmabeli kerül ki győztesként, kollaborációra építő alkotócsoportok (mint a Buharovok) csak kivételes esetben[6]. A komoly szakmai ugródeszkát jelentő, de végeredményben csak kevés kulturális szereplő számára hozzáférhető díjak mellett tehát érdemes tovább görgetni a művészeti – és akár a problémahalmazt kitágítva a reproduktív – munka általános finanszírozásáról szóló diskurzust is. 

_{[1] A zsűri tagjai 2024-ben: Andrási Gábor művészettörténész, Bán András művészettörténész, Csatlós Judit muzeológus, kurátor, a Kassák Múzeum képviseletében, Fabricius Anna képzőművész, a 2023. évi Kassák kortárs művészeti díj nyertese, Kertész László művészettörténész.}

_{[2] 2022-ben nem írták ki a pályázatot.}

_{[3] A zsűri tagjai 2023-ban: Zdenka Badovinac, a zágrábi Kortárs Művészeti Múzeum (MSU) igazgatója, René Block berlini kurátor, galerista, Fehér Dávid, a KEMKI igazgatója, Kürti Emese, a KEMKI kutatási igazgatóhelyettese, Kaszás Tamás képzőművész, a 2021. évi díjazott, Lukács Nóra berlini kurátor, Michal Novotný, a Modern és Kortárs Gyűjtemény vezetője a prágai Nemzeti Galériában, Berenika Partum berlini kurátor, Petrányi Zsolt, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Osztályának vezetője.}

_{[4] A zsűri tagjai 2024-ben: Körei Sándor képzőművész, a pályázat tavalyi nyertese, Petrányi Zsolt művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének vezetője, Szabó Ádám Munkácsy-díjas szobrászművész, egyetemi docens, Topor Tünde művészettörténész, az Artmagazin főszerkesztője, Tóth Pál Sándor művészeti tanácsadó és gyűjteménykezelő, valamint a Molnár Júlia – Héjja Róbert házaspár, a Káli Art Inn tulajdonosai. Az idei győztes Gaál Tamás.} 

_{[5] A zsűri tagjai 2024-ben: Hegyi Dóra, Magyar Fanni, Tatai Erzsébet, Timár Katalin, Zemlényi-Kovács Barnabás.}

_{[6] Érdemes megemlíteni, hogy a Kassák Kortárs Művészeti Díj 2024-es pályázatára több szakmai páros is jelentkezett, a győztesek – Koltay Dorottya Szonja és Seress Anna – pedig szintén közülük kerültek ki.}