Soprontól a Velencei Biennáléig – Benkhard Ágost építészeti öröksége
A főváros által februárban védelem alá helyezett épületek közé tartozik a Várfok utca Széll Kálmán térre néző saroktelkein álló épületcsoport is. Miután a második világháborúban megsemmisültek a korábban ott álló bérpaloták, újjáépítésük helyett Benkhard Ágost és Cleve Rudolf terveztek lakóházakat. Azóta a Várfok utca 15. alatt orvosi rendelő, üzlet és kávézó is nyílt, a 16-18. szám homlokzata viszont szinte változatlan maradt. Benkhard Ágost a településkép formálásán túl folytatott tervezői tevékenységének lenyomatai az országhatáron túl is láthatóak.
Az 1942-es évtől a magyar művészeti életben két Benkhard Ágost is szerepelt! A festő Benkhard Ágost 1921-től 1937-ig a miskolci művésztelep vezető tanára, szervezője és menedzsere volt, majd rövid szünet után 1947-ben ismét rá esett a választás, hogy a háború alatt kényszerszünetet tartó intézetet újjászervezze. (Pirint Andrea: 100 éves a miskolci művésztelep, Artmagazin, 132. lapszám) A festő Benkhard (1882-1961) fia a Budapesti Közlöny híre szerint 1942-ben hagyta el neve elől az „ifj.” előtagot, és onnantól szintén ugyanazt a nevet használta, mint édesapja. A fiatal Benkhard Ágost (1910-1967) ekkor már gyakorló építész volt, a harmincas évektől magánirodák munkatársaként dolgozott, 1936-tól pedig a Honvédség számára tervezett katonai lakó- és kiszolgálóépületeket. Magánmegbízásokat is teljesített, példa erre a különleges lakóiról ismert, modern stílusú Vécsey-villa, a XI. Meredek utca 38. alatt.
1946-tól a Fischer József vezette Fővárosi Közmunkák Tanácsánál kezdett dolgozni, elsősorban városterveken. 1947-ben belépett a kommunista pártba, és ugyanekkor alakították meg építésztársaival az Új Építészet Körét (1947-1949), aminek célja a háború utáni újjáépítés modern szellemű megvalósítása lett volna. A tervezés államosítása idején az Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet megszervezését irányította, majd az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztályát vezette. Bár éppen az ő feladata lett a szocialista realizmus stílusát meghirdető 1951-es Építészkongresszus és kiállítás megszervezése, maga sohasem tervezett ilyen stílusú épületet. 1955-ben az UVATERV főépítésze lett, az építésirányítás után ettől kezdve foglalkozott ismét tervezéssel. Nevéhez fűződik például az öt színes, gombaszerű tetőből álló, játékos hajóváró tervezése a tihanyi mólón. Ennél sokkal nagyobb feladata volt a velencei Giardini területén álló magyar kiállítási pavilon átépítése (Boros Géza: Egy kis barbár erőt adva a subtilis részleteknek, Artmagazin, 122. lapszám).
Utolsó nagyobb munkája a Várfok utca elején álló lakóházcsoport tervezése volt (Cleve Rudolffal, 1957-1961). Eredetileg a házakat egy a Várfok utca felett átnyúló épületrész is összekötötte volna, mintegy a Várnegyed kapuépítményét alkotva – ez azonban nem valósult meg. Ma az épületegyüttes városképi jellegzetességét, vagyis, hogy modernizmusa mellett környezetével harmonikus egységet alkot, és érdekes homlokzati ritmikájú részleteit, például a loggiák hálószerű műkő árnyékolóit egyaránt nagyra értékeljük.
Az idősebb Benkhart Ágost sokáig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, egy ideig pedig rektora is. Legfontosabb törekvése egy nagybányai mintára kialakított magyarországi művésztelep és közösség létrehozása volt, ezt Miskolcon valósította meg, mérsékelt sikerrel. A művésztelep 1921-ben állt fel és egészen 1951-ig a Főiskola használta. Habár a képzős hallgatók lelkesen vettek részt a nyári alkotótáborokban, a művésztelep a szűkös anyagi források és az ebből adódó kevés lehetőség miatt nem vált a magyarországi tájképfestészet fészkévé.
Benkhard Ágost hagyatéka már a hetvenes években az akkori Magyar Építészeti Múzeumba került, ahol 2010-ben kiállítást rendeztek munkáiból. (In memoriam Benkhard Ágost (1910-1967) Emlékkiállítás születésének 100. évfordulójára a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményeiből, 2010. június 25. – szeptember 4.)
A cikk leadjét Laczai Veronika, a szöveg végén olvasható keretes tartalmat pedig Urbán Nóra írta.