Szeánsz egy napos délutánon
(Villámriport)
Az 1992-ben született, venezuelai származású Zeus Salas negyedik éve él Budapesten. Autodidakta festőként Európa- és Budapest-szerte egyaránt számtalanszor lehetett találkozni munkáival, illetve fesztiválokon és egyéb eseményeken különböző performatív helyzetekben is bemutatkozott már.
Ennek ellenére műtermét és a múlt szombaton megrendezett happeningjét is az outsiderség hangulata járta át: nemcsak azért, mert esztétikája nem illeszthető be a hazai kortárs képzőművészeti közeg jelenlegi trendjeinek egyikébe sem, hanem művészetfelfogása, jelenléte és habitusa is szinte szokatlan energizáltságról és egzotikusnak ható elmélyültségről tanúskodik. Elmondása szerint alkotói praxisába igyekszik beépíteni joruba rítusok és buddhista gyakorlatok elemeit is – talán ezek a tőlünk nagyon messzi inspirációk kelthetik ezt az impressziót. A térben kiállított munkák elsőre leginkább Jean-Michel Basquiat expresszív pop karaktereire hasonlítottak, vad, okkult fordulatokkal, de Alejandro Jodorowsky pszichedelikus és provokatív víziói, valamint a budapesti közönség számára Stark Attila Kulo City-jének urbánus, túlnépesedett őrülete is felidéződhetett.
Ezzel szemben az Egy lélegzet, egy gesztus címen meghirdetett esemény nem a nagyvárosi elidegenedésről szólt, hanem egy kollektív mindfulnessgyakorlatról. A Népszínház utcai, csupán gyertyákkal megvilágított, elsötétített szobában a látogatók tömjénfüst és gonghangok közepette, a művész vezetésével egy meditáción vettek részt és hoztak létre monokróm, gesztusalapú képeket, amelyek ritmusát a meditáció üteme és hossza adta meg.
Zeus Salas: Egy lélegzet, egy gesztus
Studio22 – Műtárgyak Éjszakája, Budapest
2023. május 20.