Interjú German Kingával a Túl a tipográfián — a koreai írásrendszer perspektívái című kiállítás apropóján

Szilágyi Róza Tekla

A MOME-n és a budapesti Koreai Kulturális Központban január végéig látható a szöuli Nemzeti Hangul Múzeummal együttműködésben megvalósult Túl a tipográfián — a koreai írásrendszer perspektívái című kiállítás. Mindkét kiállítás a koreai írásrendszer, azaz a hangul szépségére és inspiráló hatásaira fókuszál. A kiállítás nagyobbik részében, a kulturális központ Margit híd budai hídfőjénél található épületében három tematikus szekcióban maketteket, szobrokat, installációkat és plakátokat láthatunk, vagyis a hangult mint a képzőművészet és a dizájn forrását új szempontokból érzékelhetjük. A MOME területén két nagyobb volumenű installáció talált ideiglenes otthonra, miközben a félév során mesterszakos hallgatók és koreai oktatók a kurzushéten mélyedtek el az ázsiai írásrendszer komplexitásában. A projekt kapcsán German Kingával, a MOME Emotions kiállítás kurátorával és a koreai alkotások elhelyezésének felelősével, az intézmények együttműködéséről, az egyetem (köz)tereinek kortárs képzőművészetet befogadó első lépéseiről, illetve a koreai kultúrához fűződő viszonyáról beszélgettünk.

Hogyan kezdődött a MOME és a budapesti Koreai Kulturális Központ együttműködése, és te mikor csatlakoztál a projekthez? 

Kiváló projektigazgatónk, Matheidesz Réka vont be a budapesti Koreai Kulturális Központtal elindult párbeszédbe. 2021 nyarán In Suk Jin igazgató asszony és az intézmény kurátora, Kim Ji Yeong kereste fel a MOME-t, hogy szeretnének kooperálni az egyetemmel és „kimozdulni” saját, éppen felújított intézményük falai közül, és úgy érzékelik, hogy a MOME-val, mint művészettel és dizájnnal foglalkozó egyetemmel sok közös értékük van. Matheidesz Réka meghívására vendégül láthattuk a delegációt, és már ezen az első találkozón részt vett Vargha Balázs, a Média Intézet igazgatója is. Közösen azt a javaslatot tettük, hogy a tervezett kooperáció részben legyen beépíthető a MOME reguláris oktatásába. Azt ajánlottuk, hogy szervezzünk egy egyhetes kurzust, amit az egyetemen belül hirdetünk meg, főleg a grafika szakos hallgatóknak – de mások is csatlakozhassanak, ha érdekli őket. Rögtön érkezett a javaslat, hogy a kurzus a tipikus koreai tipográfiát értelmezze át, hogy a hallgatóink nyithassanak egy számukra részben még idegen kultúra felé. A budapesti Koreai Kulturális Központ vállalta, hogy ehhez jelentősebb koreai egyetemekről előadókat von be. Végül Sun Byoung-il, a dél-koreai Namseoul Egyetem vizuális tanszékének professzora tervezőgrafika szakos hallgatókkal dolgozott, Lee Jinwoo és Choi Sejin, a szöuli LIFT-OFF grafikai stúdió alapítói pedig interaktív tipográfiai workshopot vezettek a tervezőgrafika, az animáció és a formatervező mesterképzés résztvevőinek. A született eredményeket, a hallgatók által tervezett plakátokat most épp a szöuli Nemzeti Hangul Múzeumban egy nagyobb volumenű kiállításba ékelve mutatják be.

Img 5ce0e849d52ff48313323c504f1b0aa3 v

Helyszínbejárás In Suk Jin, a szöuli Nemzeti Hangul Múzeum igazgatójának társaságában 

Az oktatási projektet hogyan követték az egyetemen kiállított és a szöuli Nemzeti Hangul Múzeum gyűjteményéből válogatott művek?

Ez a látogatás volt a kooperáció kiindulópontja. Számomra persze mindig is fontos volt, hogy művészeti egyetem lévén, emeljünk be képzőművészeti alkotásokat is épületeinkbe. Ezért már az első találkozáson egyből közös hangot ütöttem meg Ji Yeonggal, aki maga is kérte, hogy jelenhessenek meg alkotások a MOME területén. Mivel azonban nem vagyunk kiállító intézmény, több alkalommal bejártuk az épületeket és a kertet, átnéztem a műtárgylistát, és nagyon pontosan felmértük azokat a lehetséges helyszíneket, ahol az alkotások biztonságosan és mégis természetesen jelenhetnek meg. Kapóra jött, hogy ekkor már meg tudtam mutatni a MOME Emotions projekthez köthető helyspecifikus installációkat, Benczúr Emese és Cseke Szilárd műveit, amelyek kihelyezésének egyik fontos elve szintén az volt, hogy egyszerre fejezzék ki az egyetemen zajló kreatív munkát és tűnjenek úgy, mintha mindig is az adott helyre lettek volna tervezve. Fontos tudni, hogy ezek megvalósítására a MOME új épületeinek elkészülésével és a kert közparkká nyilvánításával adódott igazi lehetőség. A pandémia és főleg a lockdown alatt nekem is az volt az érzésem, hogy az új, önmagukban is erős vizualitással rendelkező épületeink „üresnek” tűnnek és, ellentétben sok külföldi egyetemmel, nem jelzik azt, hogy itt több projekt és oktató tevékenysége egyértelműen a kortárs képzőművészeti szcénához kötődik. Volt bennem egy olyan érzés: mégiscsak jobban ki kellene fejezzük azt, hogy kik vagyunk, hogy itt az oktatás és a kortárs képzőművészet sok projektben összekapcsolódik, és Moholy-Nagy nevét viselve ez talán kötelességünk is. 

Ideális volt, hogy már a koreai szakértőkkel folytatott párbeszéd elején megtudtuk, hogy a budapesti Koreai Kulturális Központban 2022 őszén nyílik majd a Túl a tipográfián című kiállítás – és így volt majdnem egy évünk, hogy ezt a folyamatot, a kiállításnak a MOME épületeiben megvalósított párját szépen felépítsük. Több mint két alkotásegyüttes kihelyezését nem akartuk bevállalni, mert úgy éreztük, hogy akkor már olyan terekbe is be kellene lépnünk, amelyek más használati hangsúllyal bírnak, és nehezebben fogadnak be inkább múzeumi térben működő műtárgyakat. Emellett egy harmadik műalkotásról többek között azért mondtunk le könnyedén, mert jött a menekültválság, a prioritások megváltoztak, és ennek az installációnak a tervezett helyén helyezett el az egyetem ukrajnai menekülteket.

Large ml 221007 401 30aaf52aca

Jang Sung: Mobi – nyelv című munkája a MOME épületében, fotó: MOME

A MOME épületeiben kiállított anyag egyik része Jang Sung Mobi – nyelv című 3D nyomtatott plasztikái. Ezek a munkák hogyan kapcsolódnak a hangul témaköréhez és az egyetem identitásához?

A MOME Base épületében színes, nagy méretű plasztikákat látunk, amelyek az emberi nyelvet és ajkainkat ábrázolják bizonyos hangok kiejtése közben. A hangult azért hozta létre tudatosan Szedzsong király (1397–1450) a 15. században, hogy a társadalom nagyobb, szegényebb rétegei is gyorsabban tanulhassanak meg írni és olvasni. Ennek érdekében leegyszerűsítették a különféle – talán ez áll a legközelebb az európai gondolkodáshoz – régiók nyelvi struktúráit és nagyon bonyolult egységeit. Azt mondják, hogy a hangult harminc nap alatt meg lehet tanulni – és ezzel el lehet jutni a tudásmegosztás egy más szintjére. A hangul esetében nagyon érdekes az artikulációs testrészek szerepe. Sok minden függ csak egy egyszerű hangsúlyozási árnyalattól vagy egy másképp kiejtett szórésztől – ezek a szobrok ezt a jelentős helyzetet absztrahálják és nagyítják ki. 

Large ml 221007 395 1f83a60be0

Jang Sung: Mobi – nyelv, részlet, fotó: MOME

A másik installáció Park Kiljong A magán- és mássalhangzók nappalija című munkája. 

Ez az installáció első pillantásra sokakat a Bauhaus formanyelvére emlékeztet, hiszen egy geometrikus alapegységekből összerakott, fém bútorszett. Készítője a hangul bizonyos karaktereit alakította székké, asztallá, paddá vagy ruhatartóvá, kvázi nappalivá. A bútorok most olyan térben – oktatási teremben, lépcső és konyha határán – helyezkednek el, ahol jönnek-mennek a hallgatók, és az installációra több emeletről, tehát különböző perspektívákból is rá lehet látni. Az egyetem identitását itt is az absztrahálás lehetősége, a tematikus üzenetek át- és kifordítása, valamint a tradíció-innováció keretrendszere tükrözi.

Large ml 221007 406 03db50fdfa

Park Kiljong: A magán- és mássalhangzók nappalija című munkája a MOME épületében, fotó: MOME

Szerinted általánosságban mennyire fontos feladata vagy szerepe egy, a MOME-hoz hasonló profilú intézménynek, hogy saját területén műveket mutasson be?

Nagyon sok külföldi egyetemen, még olyanokon is, amelyiknek a profilja nem feltétlenül dizájn és művészet, ott van a kortárs képzőművészet. Én inkább azt mondanám, hogy borzasztó lenne, ha ez meg se jelenne oktatással, kutatással foglalkozó felsőoktatási intézményekben. Van már kevés, de jó példa a Corvinuson vagy a Műszaki Egyetemen is. Szerintem annak kellene a normálisnak lennie, hogy csak úgy épülhessenek meg új, a közt szolgáló ingatlanok, hogy a befektetés és az építkezési költségek bizonyos százalékát kortárs képzőművészetre kelljen fordítani. Számomra furcsa, hogy úgy épülhetnek fel épületek, hogy erre nem is gondolunk. 

Large ml 221007 404 c435323ea1

Park Kiljong: A magán- és mássalhangzók nappalija című munkája a MOME épületében, fotó: MOME

Neked milyen kapcsolatod van a koreai kultúrával? 

Nagyon szeretem a koreai filmeket, de a Velencei Képzőművészeti Biennálén is biztos, hogy hosszabb időt eltöltök a Koreai Pavilonban. Emellett úgy hozta a sors, hogy 2022 nyarán a MOME Kuratórium meghívására itt volt Byung-Chul Han, a dél-koreai származású, Németországban élő filozófus, és a MOME hallgatói számára is tartott előadást. Ő egyetemi oktatóként Karlsruhéhoz kötődik, ahol én is végeztem, így privát beszélgetésünkkor rögtön voltak kapcsolódási pontjaink. Az egyik hivatalos, általam moderált beszélgetésen kívül igen fontos volt számomra az, hogy személyesebb helyzetben, például a MOME épületbejárása közben hallhattam őt énekelni vagy vacsora közben kerülhetett sor finom gondolati hangsúlyok kibontására. Nagyon sok mindent megértettem abból, hogy miért ír ilyen könyveket, miért fogalmaz németül, frappánsan és lényegre törően, keverve a filozófia nyelvét az irodalmi nyelvvel és a közérthetőséggel. Ő azt is megkérdezte tőlem, hogy mit gondolok, miért a kortárs képzőművészek olvassák nagyon nagy érdeklődéssel az ő munkáit.

Megkérdezhetem, hogy mit válaszoltál? 

Azt válaszoltam, hogy szerintem azért, mert rövid könyveket ír. Kimondtam azt is, hogy a kortárs művészek többsége szerintem a szövegeket is impulzusnak, nyersanyagnak veszi, és ebben a folyamatban nem támaszkodnak hosszú szakszövegre. Illetve az is a „siker” záloga lehet, hogy mindig valami aktuálissal, a mainstreammel kapcsolatos dolgot fogalmaz meg, meghökkentő vagy a mainstreammel részben szembemenő téziseket, gyakran tart nyugati társadalmunknak nem túl tetszetős tükröt, vagy próbál kivonni manipuláltságunk automatizmusaiból. A kortárs művészeket mindig a valós helyzet érdekli – legyen az a környezetünk veszélyeztetettsége vagy éppen a digitalizált világ, amiben részben már-már elveszünk. De nem hinném, hogy Han mindezt ne tudná pontosan...

Large 2022 mome byung chul han szeminarium 052 8da19eee4d

Byung-Chul Han és German Kinga 2022 nyarán, fotó: MOME

Egy ilyen, a térképen tőlünk távol álló kultúrához hogyan lehet úgy hozzányúlni, hogy ne az egzotikumra fókuszáljunk? 

Az egyetemnek eleve nagyon fontos célkitűzése a kissé már elcsépeltnek ható nemzetköziesítés. A MOME közössége ezt továbbra is komolyan veszi, amióta itt vagyok, magam is hozzájárultam a formálásához. Három egyetemmel hoztam létre ERASMUS partnerkapcsolatot, vezettünk Ébli Gábor vagy Tillmann József kollégáimmal több nemzetközi kooperációs projektet, vagy éppen részese vagyok Fogarasy Tamás doktoranduszommal egy EU-s projektnek, ami a művészeti köz- és felsőoktatás digitális módszertanával foglalkozik. Mivel egy globális világban élünk, és ilyen erős a digitalizáció, akkor miért ne nyitnánk más kultúrák felé, olyanok felé, akik ebben sokkal erősebbek? Én azt is természetesnek tartom, hogy olyan kultúrák felé is nyissunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy „egzotikusak” – de ha jobban megismerjük őket, akkor rájövünk, hogy inspirálóak, de meg kell értenünk azt a viszonyrendszert is, amelyben az adott, tágan értelmezett kultúra működik. A koreai kultúra esetében azt érzem, hogy náluk is nagyon erős a tradíció és az innováció keveredésének jelenléte. Egy másik konkrét példát említve: a koreaiaknak más a tárgyalástechnikájuk. Ha ezt a tárgyalástechnikát, ezeket a finom mintázatokat megértem, akkor sikeresebben tudok tárgyalni. 

A tevékenységed kapcsán sokszor felbukkan a részvételiség fogalma. A MOME-n látható installációk kapcsolódnak ehhez a fogalomhoz – a koreai alkotások közül az egyiket maguk a hallgatók építették a művésszel közösen, a másik pedig közösségi bútorként is használható. 

Igen, jól látod, én ezt a „közösségiséget” képviselem. Sosem mentem bele olyan projektfelkérésbe, ahol kurátorként egyedül dolgoztam volna ki, hogy tartalmi, vizuális vagy keretprogramok szintjén mi hogyan legyen. Rég nem hiszek már az ilyen típusú „sztár kurátorságban”. Persze ez nem azt jelenti, hogy tagadnám az adott szakterületek felelősségét és szaktudását, de a tervezéstől a megvalósításig a közös építkezést tartom érdekesnek, ezért participatív módon, hallgatókkal dolgozom együtt. Külön öröm, hogy most a hangullal kapcsolatos kiállításnál az alkotóművész, Jang Sung, aki amúgy a Chicagói Egyetemen tanít és korábban formatervezőként a Samsungnál is dolgozott, személyesen kijött a MOME-ra, és menedzser, valamint építész hallgatókat vonhattam be, hogy vegyenek részt a „kirakásban”, vagyis a magas színvonalon nyomtatott, kis egységekből építsék meg a végső piros és sárga entitásokat.

20221005 120744

Hallgatók dolgoznak a mű összeállításán, háttérben a művész

Tervezitek az együttműködés folytatását? 

Felmerült annak ötlete, hogy 2023 őszén kivigyünk egy MOME-anyagot mostani és alumni hallgatóink munkáiból Szöulba, de ez továbbra is Matheidesz Réka projektigazgató és Fülöp József rektor örömteli felelőssége. Viszont mindannyian, akik eddig részt vehettünk a folyamatban, szeretnénk folytatni az együttműködést, és csak boldogsággal tölthet el a tény, hogy egyre nagyobb számban vannak olyan partnereink, akik látnak potenciált ebben a kreatív alkotói közegben, amit a MOME képvisel.


Túl a tipográfián – a koreai írásrendszer perspektívái kiállítás 2022. október 11-től 2023. január 23-ig látható a budapesti Koreai Kulturális Központban és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.