Vető János 2020. szeptember – 2021. május között harminc új festményt, a festéssel párhuzamosan több órányi zenefelvételt, a zenékhez a festményekből videókat készített. Ezeket a YouTube-csatornáján (NahTe53) rendszeresen publikálja. A festmények Skandináviában vannak, a reprodukciókat és a készülés fázisfotóit nézve beszélgettünk.

Hogyan kezdted el az Iron Print Paintings sorozatot, a vasalt festményeket?

A történet régebben kezdődött, mert már a 1980-as években csináltam fotó-festmény kombinációkat, mint pl. az 1987-es Sorompót vagy a Nagy partizán a lokálban címűt. Sőt a hetvenes években érdekelt már a tökéletes megoldás. Érdekelt a szitanyomás, Csömöri István barátom, akivel a Hajas tablókat is készítettük, tudta is a titkát, de ez abban az időben számomra elérhetetlen volt. Tilos is volt, drága is volt, helyigényes is. A legidősebb Zuzu-Vető kert hölgy 2013-ban készült. Én innen datálom az IPP készítést. Mintha előtte egyszer csináltam volna egy T-shirt-öt is vasalással. És volt egy balul elsült könyvbemutató-akcióm 2004-ben. A Képkorbácsolás – Hajas Tibor Vető Jánossal készített fotómunkái című albumba próbáltam az Artpool útivasalójával az „Ez a könyv nem az a könyv” feliratú matricámat belevasalni, de a két anyag nem volt kompatibilis, a matrica nem tapadt a papírra. A vasalás drága, és nagyon könnyen el lehet rontani. Ha fényképet akarsz nyomtatni a T-shirt-re vagy a bögrére, akkor két vassal, mint egy gofrisütő, belesütik a mintát. Ez az otthoni verzió arra van kitalálva, hogy könnyű vasalni, de be tud gyűrődni, el tud táncolni, le tud szakadni a minta, nem egy biztos technika. Sokkal egyszerűbb a fotóanyagot Ferrarira nyomtatni, és aztán arra festeni festékkel. Ez egy intim műfaj, egy bordűr, finom kézimunka.

A Zuzu-Vető kert hölgy rávasalt részletei az 1985-ös Zuzu-Vető-kiállítás fotóiból részletek?

Igen, benne van a glasgow-i és a székesfehérvári kiállítás, ahol rézgálicban szerepeltek az űrkőkorszaki szoborportrék és az első bubble plastic fényképek. Tulajdonképpen ezekkel még dolgoznék, mert az ilyen szép kék annyira hiányzik. Kitaláltam és kikevertem ezt a kéket, és később használom, de vasalni jobb lenne.  

Miért?

Mert azt az anyagszerűséget, ahogy egy fényképen látjuk, csak a Zuzu tudná lefesteni.

Ezen az első képen a rajzolt motívumok között itt van egy kazetta. Felül pedig a díszítő motívumok kiadnak fejeket. Jelentenek valamit?

Itt a Zuzu-Vető legidősebb kert hölgy a hercegnő, és tőle balra a társalkodónője csúcsos sapkában. És vannak még itt jó és rossz tanácsadók. Nagyon édes meséket lehet itt találni. 

A Hölgy feje a zseblámpa és protézis kompozíció?

Igen, ami lent is megismétlődik. Tőle jobbra van az első bubble plastic munkám, a Pukkfej, a kertbe beágyazott fekete-fehér fénykép, ami ugyanezekből az objektekből áll: egy elemlámpa, egy fél rumbatök, egy protézis fényképe és egy műcsont a pukkanós fólián. Ha a baloldali a társalkodónő, akkor ez a rossz tanácsadó. De ezt csak most találom ki ebben a pillanatban. Ennek sohasem volt neve, ez csak egy kompozíció a régi dolgokból. Hosszú előkészület után ez egy heves, relatív gyors kép, 16 óra nonstop. 

A festett motívumok, főleg jobbra lent, palettákra is emlékeztetnek.

Igen, meg egy kicsit a Mosolyszünet lemezdizájnra is hasonlít a hangulata. Szimbólumtábor. Nagyon szeretem a jobb felső sarkot, meg a balt is. Nagyon jól van kiegyensúlyozva ez a kép. 
Árad belőle a szeretet. Ez volt az első. Az első képen van kidolgozva a technika, amit egy ideig követtem, aztán a sorozatban elhagytam, mert áttértem az előregyártott kasírozott vászonra. De itt még ezt én készítettem el, amitől van neki egy légiessége, puhasága, igenis idegen a festményektől, de nem idegen a festészetben. 

Arról van szó, hogy a vásznak fel vannak applikálva kartonra?

Igen, hullámkartonra, olyan, mint a kartondobozok anyaga. Az egy nagyon könnyű anyag, sokkal könnyebb, mint a merev és nagyszerű fa préselmények. Vagy a tömör karton, amit szintén használok, de az sajnos deformálódik. Ez azért nem deformálódik, mert a vasalás közben könnyedén kezelem a vásznat, pihén, mert nincs még felfeszítve. Ezt a technikát kemény felületen kell vasalni. A papírról egy filmszerű anyag megy át. A második kép már súlyosabb, az Űrkőkorszaki szoboreső. Vasalási gondjaim voltak. Végül megszerettem ezt a képet, de nagyon sokáig tartott, amíg megszerettem. Nagyon sokáig dolgoztam. Van itt egy optikai jelenség, hogy látunk ugráló pöttyöket, és itt egy másik régi kép, a kedvenc csontvázam. Ez egy lassú kép. Mindig szerettem így festeni, festettem is így. Egy időben rám ijesztett az Erdély Miklós, mert elkezdett így festeni, akkor egy kicsit abbahagytam az így festést, de aztán magától visszajött időről időre. 

Az így festés a gesztusos vonalak?

Igen, és a színvilág, a fluo színek. Egyszer a Zichy-kastélyban volt egy csoportos kiállítás, ahol mi is részt vettünk. Erdély Miklós üveglapokat állított ki homokban, amelyek egy kondérral voltak összekötve és egy kötéllel meghúzva. A megnyitó alkalmával az üveglapok egymásra feküdtek, anélkül, hogy összetörtek volna. A megnyitó előtt megkért, hogy fessek az egyik üveglapra vetőkéket. Először azt hittem hogy kötekedik, de felvitt az emeletre, és rámutatott a valóban különleges, általam kevert kék színre az egyik kifestett fotómunkámon. Egy sötétkék alkoholos filctollat kettétörtem és a benne levő festéket kevertem fehér hibajavítóval. Miklós kérése parancs, meg tudtam ismételni, ott voltak a hozzávalók, készítettem Vető kéket.

Az Űrkorszaki szoboreső című képre felvasalt fénykép is át van festve, mintha lufik lógnának a csontváz előtt.

Igen, ez az, amikor a hibából erényt kovácsolok. Azért komplikált kép, mert ott hólyagok, hiányok, olvadások és elveszett kis darabkák keletkeztek. Vagy eldobom az egész képet, vagy beillesztem és aktualizálom a kép történetébe. Így kerültek oda a rózsaszín, világoskép és sárga javítások. De ez sem idegen tőlem, mert mindig is szerettem a durva retust, a retus paródiát. Ott van rögtön felette az a nagyobb állomás. Például azon a kis területen napokig dolgoztam, akár látszik, akár nem. Finomítások. Az egy külön festmény. Fotó, de bele van festve. Majdnem túlfestett kép, de vissza lett könnyítve.

És a fekete alapon a rácsszerkezet?

Ez egy fenomén, egy matematikai jelenség, egy bűvészhalandzsa, Klasszikus szemtévesztő, ha sokáig nézed, akkor a fehér pontok elkezdenek ugrálni. 

Miért hullámosak a vonalak, a rácsszerkezet? A vasalástól eltorzult?

Az eredeti olyan, mint a csontvázas bubble plasztikos eredeti kép, a Mozgó álló kép. Attól mozog, hogy ez a fenomén mozog rajta jobbra-balra. A mellé rakott az ugyanaz, csak a vasalás közben elmozdult, de az is lehet, hogy a nyomtatás során. És ezzel már el is fogyott két teljes csomag papír és egy teljes tintakészlet. Kicsit drága technológia. 

Történt technikai változás 2013 és az új, 2020-as vasalós képek közt? A következő képnek, a Fagyi kapitánynak élénkebbek a színei.

Az Űrkőkorszaki képeknél spray-ket használtam, festéket ecsettel és alkoholos filctollakat. Az első képeket vászonra vasaltam-festettem, amit utólag, amikor kész van, kellett applikálni a kartonra. Amikor legutóbb Amerikában jártam, akkor a Lukin Gábor megajándékozott egy Január (Baksa-Soós János) festménnyel, ami pannóra van festve. Kokettáltam ezzel, hogy nem egy rossz ötlet, és végül használom is. És elvitt a Gábor egy ottani művészellátóba, ahova a Január is járt, bemutatta a boltot, és megláttam ott ezeket az amerikai retusfesték-készleteket, az egyik fluo. Nagyon drága volt, de pont ezekre az erős pigmentekre vártam. Borzasztó erős és gyönyörű színek, sűrű olajos anyag.

A Fagyi kapitány képen a rávasalt fotókon filctollak láthatók?

Igen, alkoholos filctollak és ragasztószalagok. A képen felül pedig van két narancssárga ragasztószalag-illeszték. Itt kezdtem el a tamagotchi fényképezést, ott a telefon rajta. Közben találtam ezt a két gyönyörű gombát az unokáimmal, de nem szedtem le.

Ezek légyölő galócák?

Igen. Gyönyörűek, nem?

Vannak rajzok is, pl. egy fagyi a képen.

Igen, meg egy villanykörte. És vannak gyufaszálak, szemüveg, ezek még nagyon régiek, amikor szemüveges voltam. 

A telefon billentyűzete tükrözve van?

Igen, borzasztóan zavart, ahogy kinéz, de így már jó. 

Tehát itt egy korábbi digitális kompozíciód van felvágva és felvasalva, kiegészítve a filctollak, a ragasztószalagok és a varázsgombák fényképével. 

Igen, és ezzel a csodás azúrfestékkel. És akkor jött a Magyar zsidó tamagotchi farmer a szüleivel című kép. Itt, balra fent két régi nyári fénykép találkozik. Az egyik egy reggeli, a másik egy reggeli telefonbeszélgetés. Az avokádó, erős paprika és paradicsom a reggelim volt és a fotómodellem. A másikat a Messengeren fényképeztem, ahol be lehet maszkokat állítani. Ez a kisunokám, aki mint tükörtojás beszél. 

És a Dávid-csillag gyufából?

Az is egy nyári fénykép. Észre sem vettem, gyufából kiraktam a terítőn, aztán lefényképeztem, mint az avokadós reggelit. A pengetők és a tamagotchik a munkaasztalomon vannak, és nem is tudom, miért csináltam róluk fényképeket. Nem is akartam kinyomtatni, és mégis kinyomtattam, nem akartam felhasználni, de mégis felhasználtam. Nagyon nehéz volt, nem értettem, hogy lesz ebből kép, de hajtottam magam, hogy akkor is megcsinálom, és egyszer csak életre kelt, dinamikus lett.

Akkor ez egy kényszermunka volt? 

Igen, ilyesmi, látszik is a képen. Ez egy Guernica, ez az őrület maga. Ez a sarló-kalapács, a kommunizmus kísértete, a téboly. Borzalmas ez a kép.  Addig dolgoztam rajta, amíg nem lett jó. Itt majdnem elment a kedvem teljesen, de aztán itt jött meg. Aha, jó, akkor legyen tamagotchi.

Az egész festménysorozatnak ez a témája? 

Azt vettem észre, hogy annyi időt töltök ezekkel a tamagotchikkal, hogy valahogy be kell őket vennem az individual mitológiámba, ha már úgyis a részei. Napjában többször fel tudok kiáltani: ó, mennyire szeretem a felszerelésemet. Tényleg nagyon szeretem a szerszámaimat. Legszívesebben én is bevinném a hangfalamat az ágyamba, mint Lou Reed. Remélem, hogy ez nem fétis, nem vagyok beteg, olyan jó látni, hogy vannak nálam sokkal elvetemültebb emberek, sokkal több tamagotchival. Ráadásul ahogy nézem őket, ezek olyan szép tárgyak. Ezek a környezeti kultúránkat szennyezik vagy éppen csinosítják, ízlés kérdése, hogy minek nevezzük ezt. Az enyémet mindenképp csinosítják. Úgyhogy, ha az ember egy individual mitológiai tripben van, mióta művészettel kezdett el foglalkozni, akkor ez adja magát.

Az individual mitológia kifejezés mit jelent neked?

Nekem azt, amivel foglalkozom: a valós vagy hamisított környezetem, a valós vagy hamisított személyiségeim, a művészetem egy állandó híd a hétköznapok és az ünnep között, a tapétám is egy festmény volt egykor. 

A tamagotchik a te elnevezésed. Mi a hivatalos megnevezésük?

Gizmo vagy kütyü, de attól rosszul vagyok. Szoftver hangszerek, felvevők, lejátszók, effektek. Ezek audio-electro szerszámok. Rengeteg időt vesz el az életből tamagotchi farmernek lenni. Csak az, hogy bekapcsolom őket, minimum 10-15 perc, kikapcsolni ugyanannyi. 

A Magyar zsidó tamagotchi farmer a szüleivel című képen te vagy a tamagotchi farmer, magyar zsidó az identitásod? Hol vannak a szüleid a képen?

Balra fent. Hároméves voltam, amikor meghalt az édesapám. Nekem ő egy ideál, aki ott lóg a falon, mint egy fénykép. Soha nem kellett, hogy megverjen, mert le sem tud onnan mászni. Megtették ezt sokan mások, a tanár, a házmester, a katona, a rendőr vagy a csősz. Mennyi fájdalom van ebben a képben, de örülök, hogy elkészült. Ezt helyettem nem csinálta volna meg senki. 

Az összhatás nem a fájdalom, hanem a dinamika és az erő. 

Igen, mert én nagyon szeretem a szerszámaimat. A következő képen, a Léggitáron már bevetettem az akusztikus hangszereimet is. Azt is lehetne mondani, hogy ez dicsekvés, hogy mennyi csodálatos szerszámom van, de nem erről van szó, hanem hogy ezek a munkaeszközeim, ezeket mindennap használom. 

A Léggitáron nincs is nagyon tamagotchi, csak hangszerek…

Van egy kis szintetizátor. De végül is egy ukulele is tamagotchi, mert azt is kényeztetni kell, különben megsértődik. 

Korábban azt mondtad, hogy a tamagotchikat etetni kell, a hangszereket ápolni. 

Ezt mondtam volna? Ez így igaz. Mert a tamagotchik áramot esznek, az akusztikus hangszerek pedig nem fogyasztanak áramot. 

Ezen a festményen jön vissza a bubble plastic újra, mint az Űrkőkorszaki szoboresőnél. A régi levegő és az akusztikus hangszerek összefüggenek?

Megszeppentem attól, hogy jaj, mit csinálok, hogy kerülök ide. Valami olyanhoz nyúltam hozzá, ami nem illik, nem szabad, veszélyes…

Ezt hogy értsük?

Tudom, hogy a festészetnek milyen ereje van. A legszebb, ahogy a Biki (Hajas Tibor) megfogalmazta: a festő húz egy vonalat az üres vásznon, és az egész világ megváltozik, és soha többet nem lesz ugyanolyan. 

A művészet mágikus hatásáról van szó?

Igen. Nemcsak az van, hogy használod és irányítod ezt az erőt, hanem az is van, hogy rád száll és diktál. 

Érdekes, hogy az előző képnél a sarló-kalapács kompozíció összefogja a képet és az önarcképet történelmi kontextusba helyezi. A Léggitár képen is van egy összefoglaló forma, szív alakú, érzelmi kontextust adva. És érdekes, hogy a képi elemek, a régi levegőt magába záró bubble plastic és a levegőt megrezegtető akusztikus hangszerek jelentése összeadódik. 

Igen, mintha sose lenne, ez is elillan, buborék, léggitár. Nem viszel semmit magaddal. 

Ha felveszed az akusztikus hangszerek hangját, az megmarad, mint a régi levegő a nejlonban. 

Igen, a bubble plastic hazahozta a témát. És itt egyre jobban vágom már az IPP-t, mert itt nagyon jól van a vasalás és a festés összetalálkoztatva, kivéve az alját, de ezt is megoldottam. 

Alul a kis vonalkák? Talán azoknak köszönhető, hogy a középső szív alakú motívum plasztikus, kidomborodik a képből. 

Igen. Fantasztikus volt. Előbb csináltam meg ezt, mint hogy a Magyar zsidó tamagotchi farmert befejeztem. Gyorsan felapplikáltam a hullámpapíros kartonra, amitől egy tárggyá vált, ami pihe könnyű és közben van tartása. Jaj, na akkor úgy éreztem, hogy most megfogtam az Isten lábát. Befejeztem A magyar zsidó tamagotchi farmert, és utána újult erővel úgy megfestettem ezt a Donald Trump-os Párizsi bokszkesztyűs támadás hőse a kutya című képet, hogy végre vidám lett a hangulat. A Léggitár volt az átmenet, ott mentem ki fénysebességre, itt eldőlt, hogy festek tovább. Itt már nem volt kérdés. 

Jól látom a Léggitáron, hogy a festékes bubble plastic lenyomata van a képen? Mint a Fluo képeken is? 

Pecsételés van, igen, igen. Az a legjobb benne, hogy elképzeled a képet, feldobod a kivágott formákat, megfordítod és rávasalod. Onnantól nem látni a fényképeket, mert ugye amíg megy a festészet, addig a vasalható papír takarja. De az a feltárulkozás, amikor megszárad a festék és eltávolítom a papírt, feltűnik a bevasalt fénykép, az csodálatos, vagy ellenkezőleg, ó, de ronda. 

Volt ilyen az IPP sorozat alatt?

Igen, de akkor odafestettem hozzá. Lehet korrigálni vagy kompenzálni. Amikor pecsételek, akkor a pöttyök felkerülnek a vasalás, a papír tetejére. Vicces, mert amíg festesz, addig egy másik képet látsz. Végül felnyílik, mint egy kagyló. Például amikor a bokszkesztyű felnyílt, akkor megindult a festészet, innentől boldogság van. Legalábbis ebben a képben. Ez egyszerre egy karikatúra és egy jóslat, emlék a jövőből: igen, így kell festeni, csiribí-csiribá, itt van a festészet!

A bokszkesztyűs képen a vasalt fényképek azonosak a Léggitáréval? Hangszerek, ukulelék?

Részben. Itt sokkal több fotó van a bubble plasticról. De itt festészet van. Színek. Ezek az amerikai festékek, kikeverem őket, festés, pecsételés, vasalás. 

Hogy kevered?

Palettázok. A fagyisdoboz tetejére kirakok fehéret, egy zöldborsónyit, néha egy fél diónyit kinyomok, attól függ, mekkora felületen dolgozom és milyen színt szeretnék elérni. Azzal kezdődik a festészet, de ugye nem látom a motívumokat, csak tudom, hogy milyen a színvilág.

Olyan is van, hogy két fotót egymásra vasalsz?

Igen, de az pech. Nagyon kell vigyázni, hogy az ne történjen meg, valaki kárvallott lesz. Úgy kell eleve kinyomtatni.

Hol van a kutya? A bokszkesztyű mellett jobbra lent, egy ülő kutya?

Nehéz megmondani, hogy hol a kutya. Lehet, hogy az az egész egy nagy kutya, de lehet ott lent, egy kis kutya is.

És miért Donald Trump?

Nem látod a frizuráját, kissé görnyedten áll a nagy kutya mögött? Ezt az amerikai elnökválasztás napján csináltam. Nem rá gondoltam, egyszerre csak megjelent a képen. Ezek absztrakt képek. Itt csak annyi történik, hogy a saját motívumaimat használom, a tamagotchikat és a bubble wrapet, és vígan festek. A következő kép a Winter City. Tavaly januárban a Váci utcában egy kirakatban láttam ezt a Damien Hirst-utánzatot, és készült ez a fénykép, ahol egyszerre látjuk az utcát tükröződni a padokkal, a házakkal, és az emberekkel, és látjuk ezt a halálfejet. Összekombináltam a kisunokám összetört diadémkoronájának egy kis darabjáról készült fényképpel, meg amivel játszott, régi kagylókról, csigaházról meg különböző ragasztószalagokról, zsírkrétákról, filctollakról és festékpalettákról készült fényképekkel. És narancssárgára festett bubble wrap fényképekkel.

És a két cipő? 

Ez egy cipőbolt kirakata. Két fénykép. Bazi nagy koponya a cipők között. A kirakat többi részét kivágtam, csak a koponyát követtem és egy pár cipőt, illetve kicsit a baloldali fejnél a tükröződést. A tükröződésben a házat még hangsúlyoztam, meghagytam az utcát a padokkal és a járókelőkkel, a jobb oldalon viszont befestettem. Kicsit be voltam tojva, hogy mi lesz. Itt is jött egy vihar, biztos be voltam Hilma af Klintezve. Olyan antropozóf ez a festmény. 

Itt a képen felül van egy antropomorf alakzat is. Szem, száj…

Igen, igen, amitől az ember elmenekülne szíve szerint. Ide került. Ezek ilyen isteni dolgok. Ezeknek a képeknek a lendülete, a készítés ereje abból van, hogy csak engeded magadon keresztül, mint az intuitív zenében, mint az ezzel paralel készült zenékben. Ezekkel a képekkel párhuzamosan valami szorgalom-őrület miatt nagyon sok zenét készítettem ugyanezzel a lendülettel.

Intuícióval, mint a régi Zuzu-Vető-képeiteken?  

Igen, csak ott ketten voltunk, és meg tudtuk beszélni, vagy legalább is össze tudtunk kacsintani. Elképesztő trip egy képet megfesteni. 

Azért, mert nincs visszajelzés?

Igen, ugyanakkor meg csodálatos. De el is lehet bizonytalanodni, és hát a legrosszabb az, ha valaki meglátja és mond valamit, amikor még készül. 

Két kagyló úgy néz ki a Winter Cityn, mintha benne lenne a húsa.

Az egy csigaház, és nincs benne senki. Tengeri, ovális, rózsaszín, elképesztő szép csigaház. Nem tudom, hogy melyik tengerből való, talán a gyerekek akváriumában találtam. Csináltam róluk fényképet, mert nagyon szépek voltak. Nekem is voltak, mindenkinek vannak csigái, kagylói az élete során, szinte biztos vagyok benne. A fotóesszémben írtam a szimbólumtárborról. Voltak már régen is fényképeim természeti formákról, mindig érdekes a természet. Gondoltam, hogy motívumok kellenek nekem ehhez a fajta festészethez, és jó lenne, ha tudatosabb lenne az előkészítés, és nem mindig az, hogy azt is az intuíció vezérli, hogy éppen mi lesz kiválasztva, mi lesz kinyomtatva, mekkorában, jobbra-balra. Eddig nem törődtem vele, hogy a vasalás mindent megfordít, itt elkezdtem kicsit törődni vele. Amikor kész a nyomtatás, akkor jön a kivágás, aztán a rakosgatás. Aztán mindaz, amit látunk, és titokzatos és furcsa, az egyszerre csak nincs, mert le van fordítva a vasaláshoz, és csak nagy kockás fehér papírformák vannak ott. És akkor elkezdődik a festészet. Nem sötétben tapogatódzás, hanem vakrepülés, megy az űrhajó, és egyszerre csak ott a kompozíció. Ezen a képen a fő meghatározó dolog, amit bejelöltem magamnak, az a tükröződésben a ház perspektívája. Az volt a terv, hogy abból fogom felépíteni a képet. De hogy hogy lett ilyen, azt nem tudom. Azon nagyon vacilláltam, hogy csináljak egy fejet fentre is? De itt van már ez a két fej, és lent a diadémtöredékek is olyanok, mint az inka fejek, és ez már megint ijesztő volt. Itt is valami erő meg lett hívva.

Itt a női princípium a téma? 

Rettentő erotikusak ezek a kagylók és a csigák, és ezek a kréták is a piros kiegészítéssel rúzsok lesznek, és ez a sok rózsaszín, démoni. Ezek őszinte képek. Valóság meg álom. Végül is ez nem egy könnyű nyári sorozat, de lesznek még vidám képek. Itt még tart a tél.

Mi a következő kép?

A tamagotchi idomár. Tamagotchik, hangszerek, de belekerült a mosogatás is ebbe a kompozícióba, a száradó színes edények fényképei, mert ez is a tamagotchi idomár szakterülete, és beleillesztettem ezt a kórházi telefont is, ami több képen is feltűnik. Egy filmforgatáson fényképeztem tavaly, és máig a hatása alatt állok, hogy néz ki. 

Az egész kompozíció nagyon hasonlít egy 12. századi Jákob lajtorjája ikonra.

Jé. Nálam az ördögök helyett tamagotchikat egrecíroztat az idomár. 

Ez az isteni létra, hogyan kell a mennybe felmenni. 

Nem tudom, nem gondoltam én semmire. Szeretem ezt a hiányos létrát. A létra szerintem jól sikerült. Már megnyugodtam, hogy így kell festeni, és felbátorodtam és folytattam. 

Mi történik a Pingvin című képen?

A munkacíme Pingvin. A legjobb itt az öröklődés, tudniillik a kép egésze abból áll össze, ahogy a kép készül. Fázisfotók a kép készülése közben önmagáról. Először a sárga, narancssárga és lila ragasztószalagok voltak a vászonra applikálva és lefényképezve. Aztán erre ráraktam egy kék A/4-es papírlapot, és így is lefényképeztem. Különböző méretben kinyomtattam és felvasaltam. Kilenc vasalás van ezen a képen.

És a pingvin, a festett kék színű madár a szélén a végén került rá?

Igen, a végén, az értelmezéskor, mert mindig bonyolult lezárni egy képet. 

Utólag ezt hogy értelmezed? 

Mackósajtnak. Nagyon tetszik, hogy egyszerre benne van a kezdet és a vég. És van benne valami báj, mondjuk anya gyermekével. Ez egy pozitív kép, sok szeretet árad ebből az IPP-ből. Na, menjünk a következőhöz, az bohócosabb. Ugyanez az elv, és ugyanezek az alapok visszajönnek. Olyan, mint a kenyér, a kovász megy tovább. Itt három vasalás van, a többi rajzolás és festés. Az előző kép alapmotívumát a sárga, narancssárga, lila ragasztószalagokat itt is felragasztottam a vászonra, felvasaltam az előző festményről készült fázisfotókat, és megfestettem a képet. A végén a ragasztószalagokat eltávolítottam és a helyükre megfestettem a ragasztószalagokat.

Van címe vagy története?

Nincs, csak munkacíme: Bohóc. Szerettem volna ebben a szellemben még egy képet készíteni. 

Még egy mackósajtot? Ezt a kifejezést már a Zuzu-Vető-képekre is alkalmaztátok. Erre az ismétlődésre ezt a szót, hogy mackósajt, te találtad ki?

Szerintem én találtam ki, mert magától értetődik. A mackósajt egy kerek dobozba helyezett háromszögletű ömlesztett sajt volt, talán még ma is létezik. A kerek dobozán egy mackó egy tálcán egy kerek mackósajtot hoz, amin egy mackó egy tálcán egy kerek mackósajtot visz, és így tovább…  Egyszer csak megjelent a fenomén, Zuzut is meg kell kérdezni, de nem vagyok benne ártatlan. A Vízicsodatyúk és a Könnyű konyha nátha képeken kezdődött, hogy ismétlődtek a saját motívumok, és ezt neveztük el szimbólumtárbornak. De már előtte is, a Bogárgyűjtemény fotóim pl. a 70-es évekből, de ezt sem én találtam ki. A nagy kedvencem, Duane Michals, aki Warholt is fényképezte, szintén csinálta. A 70-es évek elején rácuppantam, azt látni is a képeimen. Olyan sorozatai voltak például, hogy egy szobában, ahol majdnem történik is valami, persze nem történik semmi, a kamera  képről képre közelít a szoba másik végéhez. Persze látod az elején is, hogy van egy kis fénykép a falon, de az akkor még fel sem tűnik. És amikor annyira közel ér, hogy látod, mi van rajta, akkor látod, hogy a sorozat legelső fényképe van ott. Végtelenül szellemes.

Hogy fedezted fel Duane Michalst? 

A Camera, az Art in America és a Du publikálta. Végül találtam több könyvet is az amerikai követség könyvtárában. 

Ő is színezte a fényképeit.

Van rá példa, de azt akkor még nem tudtam. Magamtól színeztem a fényképeimet, mert kaptam egy teljes készlet ekolint, amit éveken át használtam finom és durva retusra, fotóátfestésre. Ebben az IPP sorozatban is használtam ekolint, az Ismétlés című képpáron. A következő kép, a Felhők és virágok (Végtelen). Vegyük úgy, hogy egy kép a sok közül, se nem jó, se nem rossz. Ahogy a címe is mondja, felhők vannak rajta és virágok, és két vagy három végtelen jel. Technikailag ugyanazt tudom mondani, mint eddig. Érzelmileg pedig, amikor kivágtam a virágokat, azt gondoltam, milyen szép, de amikor felraktam, akkor azt mondtam, na, ezek is bogarak lettek, a felhők meg téglák. De szép ez a pár fekete furcsaság, ami nem virág, hanem egy fekete nejlon zacskó.

Újdonság a kompozíció. Más a térszerkezete, hiányzik a robbanás, a dinamika.

Igen, ez centrálisabb. Kicsi kép. Súlytalan lebegés. Közben néztem sokat a 5uku in da House-t, amit még 2019-ben festettem, és most végre befejeztem. Két éve még csak öt ukulelével dolgoztam, mára ez majdnem megduplázódott, és ez látható is a sorozat több képén felvasalva.

A kép eredeti sárga hátterét átfestetted fehérre?

Igen. Itt nincs vasalás, ez tiszta festészet. A következő képen, a Karácsony előtti húsvéti képen fedeztem fel a tojást mint formát, és nagyon megörültem neki. Ugyanazok a motívumok szerepelnek, a szemeteszsák, a felhők és a virágok, mint a Felhők és virágokon, de teljesen új formák, mint cica, madár, sült csirkeszárny… Ez a vágás. Nagyon örültem neki. Ezután következett A legszebb cseh szőke. A kis elektromos ukulele nem fért rá, félbe kellett hajtani. A cseh gitár jobbra lent látható, két ukulele között. Itt megismétlődik a kórházi telefon és az egyik szülő fényképe. Nem merem állítani, hogy az apa, mert ezen a képen a kórházi telefon férfiasabb. És ott van a perspektíva bravúr, egy fénykép egy terítőről, egy japán fiatalember ajándékáról, amit a japán barátja festett kézzel, és amit Velencében kaptam. Sokszor átfestettem ezt a képet, végül ez lett belőle. Volt rajta egy vers is, de lefestettem végül. Szeretem ezt a képet, olyan polgári. A cirfandli harangvirág bokrétacsokor-özön az ukulele fején, népi hímzés vagy porcelánfestés. Szerintem nagyon szép. Jó, persze a Zuzu biztos úgy festette volna meg, hogy minden erezetet, minden szirmot lássunk, de nekem az illuzionista festés tetszik, hogy nincs ott semmi, és mégis ott van. Ez van pointírozva azzal, hogy fénykép van beépítve a képbe. És itt felvette a fénykép a vászon rücskeit, nagyon jól belevasalódott a kép az anyagba. 

Ez is egy biografikus összefoglaló mű? Hangszerek, identitás, család?

Fogjuk rá. De a valóság a következő képen fog kiderülni, mert ez már én vagyok. Búcsúkoncert két zakóban. Elképesztő, két kedvenc régi munkám került egy képbe, a Búcsúkoncert 2008-ból és az Önarckép két zakóban 1982-ből. Felidéz még egy harmadik képet is, aminek a címe Denevér. Hogy a két kép hogy került egymáshoz, azt még én sem emésztettem meg. A két kép tökéletesen beleolvadt a vászon felületi struktúrájába, mégis ott van a fotók anyaga is. Két kiegészítés készült még vasalással, az egyik fekete denevérre hasonlít. Aztán a türkiz, a kék, zöld, fekete északi fényviharból kiemelkedik az Önarckép két zakóban. Egy izgalmas, új irány. Humor és evezés. 

A festésről a Balaton is eszembe jutott. 

Az is lehet. Ez egy tutajpilóta, egy égi vízesés. A következő a Heritage, az Örökség. Ezen két basszus ukulele van, és az unokáim, és több repró a képeimről legókamerával. Ez egy app, amit drága pénzért vettem, de van ingyenes is, a kamerával felvett képet felkockázza, legóvá alakítja. Az önarckép és a zászlórúd is legó. Szeretem a színvilágát, rózsaszín-kék babakép. Nagyon gyorsan készült, imádtam ezt a színvilágot festeni, és hogy ne legyen túl gejl, ott van az a tintakék ég felül. 

A következő kép is legókép, a Varázsgömb Lego szelfi.

Igen, ez olyan, mint egy varázsgömbbe néző jós, persze a képen nincs se varázsgömb, se jós, viszont van egy visszatérő gondolat, a szabad festészet, és a legó együtt. Fogok legófilmet is csinálni, mert videózni is lehet vele.

Azért tetszik ennyire, mert a legókockák kicsit olyanok, mint a bubble plastic?

Hát persze, raszter mind a kettő, és lehet őket kombinálni. Minden pszeudo, minden ál, hamis és pointilista. Sok kis pont, az egész szétesik, mégis látható. 

Ez a varázsgömb hogy készült?

Egy lámpa volt talán, vagy egy világító villanykörte? A legókamerával fényképezve. Az egésznek a célja az összhatás. A festészet mágiája: nincs ott semmi, és mégis ott van valami, de az sem az, ami.

Az Old Air Artist Blue is egy szelfi. Mi van a fejeden?

A kisunokámat vártam, az új kék sálamba belekombináltam egy kék ballont, és így szaladtam le hozzá az autóba. Nagyon nevetett. Direkt ilyen komoly pofát vágtam. 

Miért Régi levegő művész kék a címe?

Mivel én egy régi levegő művész vagyok, és az új kék, a komputerről kifényképezett hír, egy paradoxon. Örülök, mint Tót Endre, hogy a Twitter, a Facebook rajta vannak a képen. Ennek a kéknek nagyon szép a színe, de nem a színe az érdekes, nem attól új, hogy egy új kék szín, hanem attól új szín, hogy másból van, mint az eddigi kék pigmentek. 

Itt látszik nagyon a festett részleteknél, hogy fehérrel kevered a festéket.

Azért vannak a képen a festékes fadarabokról készült fényképek. Ezekkel keverem a festéket, és amikor rászárad a fadarabokra, olyan lesz, mint egy műtárgy. Részt vesz a mű elkészítésében, szerepel rajta és önálló életet is él. 

Robbanás a tamagotchi farmon. Mi történt?

Az előző képen, a pisztolyra hasonlító festékes fadarabok kilőtték a léggömböket, itt pedig megtörtént a robbanás. Mérhetetlen mértékegységgel övezett paletták, legósugarak, tamagotchik és színezett régi levegőfoszlányok keltik az illúziót, miközben lelepleződik az IPP készítés titka, és a festmény dimenzióit rögzítő információ is a kép részévé válik.

A következő kép a Notre Dame. Itt a részletek Eiffel-tornyok és egy toboz?

Igen, ez a Willendorfi Venus vagy a Teknősbéka vagy a Notre Dame. Ott van egy toboz. Amikor a Janesch Ágoston ringlispílezett Nizzában, akkor a fejemre esett egy pálmafáról. Teljesen érthetetlen. Nagyon nagy. Elhoztam a gyerekeimnek. Az Eiffel-tornyokat még egy másik párizsi kiránduláson vásároltam, egyet Geónak, egyet Danielnek. Itt csak egy van, több fotót csináltam ugyanarról az objektről. És vannak festékes bubble wrap fényképek. Ebben érzek valami játékosat, és valami szexi is van benne szerintem. Meg valami a 30-as évekből. Nem tudom megmagyarázni, mi ez. Transz. Transzfestészet, igen. Ami nagyon érdekel, az az, hogy a fotót azért találták ki, hogy ne kelljen festeni. Mert nem tudta mindenki elég jól lefesteni a látványt. Én meg azért integrálom bele a fotót, hogy egyszerre két dolog legyen: az absztrakt expresszionizmus és a hiperrealizmus. Ami hát nem festészeti hiperrealizmus, hanem fotó, de ott is egy illuzionizmus, pl. legófotó. Meg hát hogy vigyem tovább a festett bubble plasticot, ami önmagában egy gyönyörű objekt, egy festmény, de így kap egy csavart, hogy a fényképe rá van vasalva a vászonra. Ezek a bubble plasticok maguk a festékes pecsétek. Ezeknek a nyomatai másik képeken valahol szerepelnek. Mackósajt már megint. Mint egy kenyér, végtelen kovász. Aztán végre megnyugodtam és megfestettem a Chuck Barry indulójára vad rock and roll léptek című képet, hogy Najmányi Lászlót idézzem. Itt is a vasalás ennek a képnek a kezdete. Lefényképeztem, ahogy felvázolom a képet. Nyomtattam, a képeket kivágtam, felvasaltam, aztán festettem tovább. Jó lett a dinamikája. Ha tudod, hogy a Chuck Barry hogy halad át a színpadon ugrálva, annyira benne van. Van lába, feje, keze, pedig nincs ott se láb, se fej, se kéz, és mégis.

Mi van a gitár nyakán?

Zsírkréta. A barna és a zöld szín nem olyan, mint a festék, rücskösebb. Attól lett olyan a kép, mintha ott lenne egy kéz is. Pedig nincs ott. Először megfestettem, aztán ráfirkáltam zsírkrétával. Nagyon szeretem. Ebben is van valami múlt századi, 30-as évek. 

A következő képen jön elő a sablontojás. 

Ezt jó pár évvel ezelőtt, húsvétkor vettem. A csokoládé elfogyott, de a doboz megmaradt. Kettő van, egy arany és egy lila. Gondoltam, csinálok belőle egy nagy rumbatököt. Finomra akartam, úgyhogy rizst tettem bele, de még az is túl harsány volt, nem volt kellemes az esése, nem volt szép hangja. Azóta csak kallódott. A festészet színek és formák. Annyi mindent csináltam, kört, egyenest, és ez a fűrész is jól jött. Ez egy happening fűrész, ezt direkt Altorjay Gábor hamburgi Hamvas Karnevál-karneváljára vettem. 

Mit csináltál a happeningen a fűrésszel? 

Vándoroltam egy székkel és egy fűrésszel, és néha egy kicsit lefűrészeltem a szék lábából. És ültem rajta hülyén, féloldalasan. Egyre kisebbre fűrészeltem. Különböző helyszíneken feltűntem, nagyon finom öltönyben és egy gumimaszkban, ami egy idősebb embert ábrázol. Nem félelmetes, csak olyan furcsa. Ülök ezen a széken féloldalasan, megmaszírozom a Szentjóby lábát egy kanapén, aki felolvassa Hamvas Béla Karneváljából a Rit. Erről van egy videó. Nincs itt cím? Legyen az a címe, hogy Happening fűrész tojásokkal vagy inkább Kéttojásos happening fűrészek Nappal. 

A fűrészeket megfestetted?

Mint az ukuleléket rátettem a vászonra és körbe rajzoltam.

Az alsó rész terepmintás?

Sokszor átszíneztem, mire kész lett. Fent az égen van egy átmenet, a kékből a világosból a sötétbe, és azzal nagyon meg voltam elégedve. Aztán megfestettem a zöldet, amiről azt képzeltem, hogy jó lesz a lilával, de nem lett annyira jó. De amikor belefestettem ezeket a kockákat egy másik zölddel, akkor egyszerre csak megszületett a kép. 

A következő is tojáskép, és ez is tiszta festészet, nincs vasalás benne. 

Ezt egy pici vékony ekolin ecsettel festettem, az egyik fele tiszta ekolin, a másikban van fluo akril is. 

Mi a címe?

Ismétlés, mert kétszer ugyanaz a kép meg van festve. De azt is mondtam, hogy Pótkerék Peter Dackenak, mert csinált egy autót papírból kivágva, volt két kereke, és horogkereszt volt ráfestve. 

Miért?

Nem tudom, sohasem értettem. Mindig elfelejtettem megkérdezni. Lundba láttam egy kiállításon, de nem volt ott Peter Dacke, amikor láttam. Azért adtam ezt a címet, mert ez jobb, mint a horogkereszt. De ebben az az érdekes, hogy kétszer megfestettem ugyanazt. Nem lett pont ugyanolyan, de azért eléggé hasonlít. 

Tükrözve is van.

Igen. Van rajta egy négyzet, el van forgatva. Milyen színek ezek? Elképesztő.

Ez két különálló panel?

Igen, szeretem őket együtt nézni. 

Szét is választhatóak?

Abszolút. Ez két különálló kép. 

Akkor két cím lesz: Ismétlés 1. és Ismétlés 2.?

Nem, hanem Eredeti és Másolat. Most még együtt vannak. Ezután jön egy igazi tojáskép. Itt is van vasalás és paletta. A struktúra az, hogy van két A4-es lapunk, ezek egymásba érnek. Az egyik lap határai kívülről vannak jelölve a kép korábbi fázisáról a vasalásról készült fényképekkel, a másik lap határai belülről, a palettákról készült fényképekkel. 

Az elektromos hosszabbító fényképe is vasalás? Ilyen vékony formát is felvasaltál?

Igen, részben. Egy ideig vasalás, egy idő után festészet. Ki van jelölve az A4-es, ez is ugyanaz a kép, önmaga. Lehetne az a címe, hogy Soros kapcsolás. Eddig az volt a címe, hogy Kint és bent. 

Két A4-es lap, két tojás, de a kompozíció figurális is. Látsz benne figurát?

Igen, ott a Soros. Középen, aki olyan mérgesnek néz ki. 

És a másik tojás? Az háttal van?

Igen. Az a háttérhatalom tojása vagy töke. Legyen az a cím, hogy A háttér hatalom. Mert itt jól van kezelve a háttér és az előtér, a kint és a bent. Itt az az érdekes, hogy egyszerre van kint és bent. 

Lehet úgy is látni, hogy asztal és ágy, az ágyban pedig két tojás. 

Igen, nagyon örülök, hogy elkészült, ez az egyik kedvencem az egész sorozatból. A következő négy kép olyan, hogy feltűnnek rajtuk a korábbi tojásos képek. Az egyiken ott van a sablon is lefényképezve, a lila tojás maga. Robot is van, ami felrobbant, összetört. És korábbi képek, képvázlatok is vannak. A négy tojás az egy virág. A vasalásokat beleszabtam a tojásba.  

A következő képen előjön egy új motívum, a fátyol. 

Két tekercs fátyol egymáson. Egyszer egy piros a sárga tetején, és egyszer a sárga a piros tetején. Színes szúnyoghálók. 

Ezek a képek húsvét körül készültek? 

Igen, de karácsony körül is készült egy, a Karácsony előtti húsvéti kép. A legutolsó kép a Titkosírás. Ezt akkor készítettem, amikor elküldte nekem Uglár Csaba az ő UFO számokról készített animációját. Kérdeztem, hogy az abc is megvan? Azt mondta, az még nincs, és még a számokat is alig tudja olvasni. Kozma Gyuri évtizedek óta ír sci fi-ket, amikben megjelennek az őseink, úgyhogy gyorsan írtam egy kis feljegyzést kézírásos UFO-val. És ott van fent a híd, elég háborús híd.

Pecsételve?

Nem, hálón át van festve. Itt a háló a sablon.

Apróbb vasalások is vannak?

Igen, azok potyadékok. Más fotókból kivágott maradékok. A négy utolsó tojásos képet a széleken tovább festettem. Csináltam néhány motívumot, amit átköltöztettem a másik képbe, hogy ne legyen éles az elválasztás. Ez már egy jó méret, a négy kép egyben. 

A festményekről folyamatosan videókat publikáltál, a legfrissebb tamagotchi zenékkel a YouTube-on. Ezek az IPP videók hogyan függenek össze a festményekkel?

A videók szembalzsamok. Nincs története, nincs mondanivalója, csak táncoló színek és táncoló formák. Nincs üzenet, csak a zene, a hatás. 

A képeknek egyenként van üzenete? 

A képeknek egyenként és együtt is súlyos üzenete van. Nem pacsmagolás, ha úgy is néz ki, hanem a lélek lenyomata. Nagyon emocionális festmények egytől egyig. Ezek nem kimódolt, vagy kigondolt, begyakorolt dolgok. Hanem mint az intuitív zene, átengedem magamon, én csak egy médium vagyok, ez kétszer annyi energiát fogyaszt. Nem egy kigondolt mesevilág, az munka közben alakul ki. Mert ott van egy mesevilág, a tamagotchi farmer hétköznapjai, aki drónvadász és ukulelével dobol vagy trombitál szintetizátoron. Jogos a kérdés, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás.

Vető János NahTe: Egg harvest at the Tamagotchi farm, 2021, videó, 3:32