A Secondary Archive a női művészek szemén keresztül mutatja be a nem nyugati – elsősorban közép- és kelet-európai – művészet történetének második világháború utáni időszakát.
Ismét kinyithatnak a galériák, így a hetekkel ezelőtt elhalasztott programok most újra aktuálissá váltak. Igazi kiállításdömping lesz a héten – például a Nagyházi Contemporaryban, a Deák Erika Galériában és a Liget Galériában. Plusz ajánlunk egy aktuális, a köztéri szobrok sorsáról kibontakozó vitákkal foglalkozó beszélgetést az Eleven Emlékmű szervezésében és egy hétvégi online tárlatvezetést a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán.
A paprika több mint táplálékforrás. Az üreges bogyók kulturális értékek és emlékek hordozói. Ugyanakkor tele vannak mesterséges ízzel, mérnökök által megtervezett színekkel, meghatározott ívben görbülő formákkal. A Nem egészen kaliforniai csoda című projekt a paprika-gyümölcs tanulmányozásán keresztül kezdeményez vitát a folyamatos átalakulásban lévő kaliforniai paprikához kapcsolódó (Capsicum annum) divathullámokról és a sajátos genetikai-Boogie-ról, más szóval a biológiai sokféleség hiányáról.
A háború utáni művészeti élet egyik legátfogóbb fotográfiai archívumát részben egy magyar fotográfusnak, Kender Jánosnak köszönhetjük. Kender a német származású Harry Shunkkal dolgozott együtt, kettejük hagyatéka pedig néhány éve a világ legnagyobb gyűjteményeit gazdagítja.
A Hollow Szeri Viktor koreográfus, Páll Tamás játéktervező és Muskovics Gyula kurátor közös hallucinációit testesíti meg. A csoport 2018 óta valósít meg immerzív installációkat, tereket és valóságokon átívelő élményeket. Látható és immateriális erőiket zenével és játékmechanikával ötvözik, a koreográfiát és a kortárs tánc eszközeit pedig költészettel, kiterjesztett valósággal és szerepjátékos módszerekkel vegyítik. Munkáik világprototípusok, amelyekben a konszenzuális valóság uralkodó rendszerei megkérdőjelezhetővé és módosíthatóvá válnak. Eddig leginkább homály fedte témákkal foglalkoztak, mint például a dark roomok, a millenniarista szekták, az ökoszorongás, a természet mint feketedoboz vagy a séta mint pszichoaktív hatóanyag. Állandóan alakulnak, performanszaik pedig sosem ismétlődnek: ahhoz a térhez és pillanathoz igazodnak, annak alapján mozognak, transzformálódnak és mutálódnak, amelyben épp zajlanak.
Hollow embodies the shared hallucinations of choreographer Viktor Szeri, game designer Tamás Páll, and curator Gyula Muskovics. They have been working collectively since 2018, combining their visible and immaterial forces with sound and game mechanics to create immersive environments and cross-reality experiences. They merge the methodologies of choreography and contemporary dance with poetics, augmented reality, and live action role-playing to build world prototypes where the dominant systems of consensual reality can be questioned and modified. Hollow has provided access in various forms to the land of obscurity, investigating topics and contexts such as queer cruising, millennial cults, eco-anxiety, nature as a black box, and walking as a psychoactive substance. Hollow is constantly becoming, and most of their performances and installations are ongoing. Moving seamlessly across virtual terrains and the corporeal, they blur the line between fictional and consensual realms and distill personal domains into collective experiences. Hollow is a shapeshifter; they melt and mutate in the moment and the space they occupy. They are a crucible where identities and narratives dissolve and bleed into each other.
A híres műtárgyrablások történetei általában valahogy így festenek: egy adott művet hozzáértő, ám jogosulatlan kezek az éj leple alatt lopnak el a szigorúan őrzött múzeumból. Természetesen nem ez az egyetlen módja annak, hogy nagy anyagi és eszmei értékű kincsek tűnjenek el vagy váltsanak illetéktelenül gazdát. A történelem során rengeteg olyan eset történt, amikor az egyes remekműveket más körülmények között lopták el, fosztották ki vagy éppen nemes egyszerűséggel messzire elhurcolták a nekik otthont adó eredeti helyszínről.
A jó idő, a napsütés minket is arra ösztönzött, hogy minél több offline kiállítást gyűjtsünk egy csokorba – de persze ez nem jelenti azt, hogy mellőzni kell az izgalmasabbnál izgalmasabb online programokat. A hétre néhány friss kiállítást – az Artus Stúdió galériájában, a Kapcsolótérben, illetve a Magyar Műhely Galériában és a Kiskép Galériában – ajánlunk, illetve egy virtuális beszélgetést Hans Ulrich Obristtal, ami a Ludwig Múzeum tárlatához kapcsolódik.
A vírus miatt átrendeződött világban meg kellett tanulnunk új, eddig ismeretlen szabályok szerint élni. A túlélés a tét, a néhány négyzetméteren zajló napi rutinunk ehhez alkalmazkodik. És mivel társas lények vagyunk, ezért nemcsak a maszk, a kesztyű és a rögeszmés tisztaság kezdi ki mentális állapotunkat, hanem a proxemikai szabályok szigorodása, társas kapcsolataink, szociális mozgásterünk fizikai beszűkülése is. Már számos publikáció született a tartós izoláció hosszú távú, negatív hatásairól, ahogyan arról is, hogy milyen alternatív megoldások segíthetnek bennünket e disztópikus helyzet kezeléséhez. A kényszerű szociális korlátozások a képzőművészeti színteret, múzeumokat, galériákat sem kímélik. A közösségi kulturális intézmények ezért a művészetet mint médiumot online csatornákon juttatják el a befogadókhoz – ami kényszerű távolságtartást jelent mű(vész) és befogadó között.
Összefoglalóan a kiadvány (printed matter) fogalmával jelöljük azokat a sokszorosított, nyomtatott anyagokat, amelyek ölthetnek könyvformátumot – mint a fotókönyvek, a művészkönyvek és az illusztratív kötetek –, de lehetnek kisebb terjedelmű magazinok vagy (fan)zinek is. Ezek a kiadványok származhatnak kiadóktól, önálló művészektől vagy független kollektíváktól, mindenesetre összességük intellektuális, esztétikai és dizájntörténeti nyomot hagy a világ könyvespolcain.
A mű a 9. kerületi önkormányzat nyilvános művészeti versenyének egyik nyertese.
Az online böngészhető gyűjteményben olyan tárgyak és művek is vannak, amelyeket 1945 óta Németországból szerzett vissza a múzeum, és éppen arra várnak, hogy visszakerüljenek jogos tulajdonosaikhoz.
Somogyomon, egy Szeben megyei falu evangélikus templomában került elő az elmúlt évek egyik legnagyobb művészettörténeti emlékanyaga: a használaton kívüli szász templom lemeszelt falai alatt középkori falképek rejtőztek.