"We're having a party
dancing to the music
played by the DJ
on the radio
the cokes are in the icebox...
… and having such a good time..."
So this is what real party felt like as teached by old master Sam Cooke.
One may ask, can a (cocktail) party-like atmosphere mediate art better? Of course, one may conclude, it can mediate everything over time.
While surrounded by serious painting, sculpture, and photography exhibitions, the representatives of Ljubljana based artist-run Galerija Gallery are mixing colorful drinks, playing loud disco shit and trying to represent the idea of art as embodied in the process of preparing, selling and consuming cocktails.
Sip art just like a cocktail and have a good time at 17.00 at the booth of Galerija Gallery.
Az Átváltozó-Színjátszó lényege így fogalmazható meg legjobban: a szertartásosság fejlesztése és az önkényről való szinte teljes lemondás.
Wandering around in Art Market's endless maze the visitor happily recognizes a Polish gallery's - called PROPAGANDA - booth. The installation's simplicity and the "not-too-crowded with artworks" mentality shines through even from far away. Mariusz Tarkavian's, Tomasz Kulka's and the Polish group - who even have an exhibition in Budapest right now - Łódź Kaliska's work create a balanced triptych. The Jan van Eyck-like paintings, the photograph based conteptual works and the bunch of small drawings representing three different techniques and three different artistic attitude. We get a bigger picture from a quite small booth.
A (2) hét műtárgya következő, október 14-i, pénteki eseményén Simon Klára The End című konceptuális installációjáról kezdeményezünk beszélgetést a művész és a nézők között Mélyi József közreműködésével. Az esemény az eddigiektől eltérően, a Millenárison, az ArtMarket kortárs művészeti vásáron a Magyar Képzőművészeti Egyetem standjánál valósul meg.
Interview with Kamilla Szíj, fine and graphic artist
A héten beleshetünk a legkortársabb kreatív laborokba (MOME, MeetLab), mehetünk kiállításokra, de ami a legfontosabb: kortárs aukción verhetjük el a verejtékkel megkeresett betevőnk. Na, a helyzet persze nem ilyen drámai, de mindenképpen érdemes végigpörgetni vasárnapi aukciónk katalógusát, hogy legyen egy teljes hetünk végiggondolni, mire is vágyunk igazán.
Kapunyitás, emlékezés, kiállítás és új arculat a Képzőművészeti Egyetemen az ‘56-os forradalom 60. évfordulóján
A PIM – Kassák Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete közös konferenciát szervez a zürichi dada indulásának centenáriuma alkalmából.
Ki az a magyar festő, aki Marlene Dietrich-hel is randevúzott, miután tönkrement a házassága Kun Béla titkárnőjével? És vajon miért maradt szomorúan, örökre a sarokba száműzve a második feleség, a Csellózó nő hangszere? Festészet, zene, pszichoanalízis – és a történelem. A Berény-sztori.
A cseréptányér egyidős a civilizációval, és a tányér a terített asztal lényegi eleme, az étel hordozója. Sokunk számára ma már annyira evidens, hogy rendszeresen étkezünk, és tányérból eszünk, hogy nem tulajdonítunk neki jelentőséget (rá se hederítünk), és ma már ritkán ünnepi az a pillanat, amikor asztalhoz ülünk. A civilizáltnak tekintett körökben többnyire már csak a gyerekek esznek figurálisan festett tányérból, noha a tányér jelentős szerepéből következően festenek rá már évezredek óta különféle motívumokat. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mi van a tányéron. Ezek felemlítésével csak arra mutatnék rá, hogy miért hat annyira mélyen Szabó Eszter Ágnes munkája a maga páratlan ábrázolásaival. Már a falusi kultúrában is elválik, a nézésre és az evésre való tányér. Nem hétköznapi a díszített, festett tányér, különlegesebb, ha figurális rajta az ábrázolás és még inkább, ha életképi jelenet van rajta, a kritikai ábrázolás pedig egyenesen rendkívüli. Márpedig SZEÁ tányérjain pillanatképek vannak társadalmi, politikai életünkből. Ezek a képek olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek alól nem bújhatunk ki, állást kell foglalnunk velük kapcsolatban.
2016. szeptember 14-től egészen október 28-ig látogatható Jovánovics György kiállítása a londoni The Mayor Gallery-ben.
A The Mayor Gallery-t Fred Mayor alapította 1925-ben, modern és kortárs művészeti profillal. A hetvenes évek elejétől az alapító fia, James Mayor vezetésével a galéria amerikai művészekre fókuszált: a pop-art nagyjaira, a konceptuális művészet és az absztrakt expresszionizmus képviselőire köztük Eva Hessere, Roy Lichtensteinre, Agnes Martinra, Claes Oldenburgra, Robert Rauschenbergre, Robert Rymanre, Cy Twomblyra és Andy Warholra. Később a minimal art, a dada és a legendás Zero Group tagjai is bekerültek a képviseltek közé. Az utóbbi időben a The Mayor Gallery érdeklődése a kelet-közép-európai régióra is kiterjedt. A kölni Bookmarks kiállításon, amely a 70-es és a 80-as évek nemhivatalos művészetének megkerülhetetlen magyarországi alakjait mutatta be, több magyar művészt is kiemelt figyelemben részesítettek. Ennek az összetett folyamatnak az eredményeképpen került most sor Jovánovics György londoni bemutatójára is.
⬇ Kattints bele a katalógusba! ⬇
Ha összeszámoljuk, naponta hány darab A4-es papírra nyomtatott, írt, szerkesztett üzenettel találkozunk a piactól, a mosdón át a hivatalokig, elképesztő számok jönnének ki. A működésképtelen automaták, a lépcsőházi közélet, és leginkább az ajtók és a bejáratok elhelyezkedése, nyílási iránya, a nyitási-zárási folyamatok instrukciói bőségesen ontják magukból az üzeneteket. A kompaktabb csomagok esetében műanyag irattartó fólia (bugyi) és cellux is előkerül, nagy részük szomorú szamárfüllel kókadózik átírva, utólag filccel megerősítve, esőt, napsütést túlélve.
A LUMINARI Glass és a BKK közös projekttel készült idén a Design Hét Budapest alkalmából: három közlekedési megálló üvegeit LUMINARI Glass exkluzív termékeire cseréltek. Vasárnap egy pop up megnyitó keretében átadták a Deák Ferenc téri villamosmegálló új üvegét, egy különleges Luminari alkotást.
A szezonnyitó alkalmon a szervezők Keresztesi Botonddal beszélgetnek Danse Macabre című festményéről. Hogy kapcsolható a korai magyar plakátművészet a mai diskurzushoz, mi lehet a szerepe a művészettörténeti toposzoknak a kortárs képzőművészetben? Hol tart most a posztinternet hullám? Netművészet és digitális nosztalgia a téma egyik legrelevánsabb hazai képviselőjével.