Álmok és emlékképek

Nemrég – Kiállítás a Viltin Galériában

Jónás Enikő

A Viltin Galériában kiállító négy fiatal festő művei között első ránézésre nehéz párhuzamot találni, ahhoz azonban nem elég sokszínűek, hogy ne bukkanjon fel semmiféle rokoni szál. Nincs szó egységes állásfoglalásról, témáról, vagy hangulatról, mégis érzékelhető egy mélyebb síkon mozgó, közös világ a festők munkáiban. Álmok, látomások és emlékek egyvelege hozza létre azt az egységes atmoszférát, amely keretbe foglalja a kiállítás elemeit.


A nemrég című kiállítás a Viltin Galériában  Fotó: Viltin Galéria

Kovács Olívia gyermeki emlékeket ábrázoló munkáin és Szakszon Imre álmos kertvárosi látképein határozottan felfedezhető a fotó hatása. A két alkotó a fénykép nosztalgikus hangulat- és atmoszférateremtő erejével foglalkozik. Szakszon Imre tájképei a csendes és elhagyatott külvárosi utcákat jelenítik meg ködös, hideg színekben. Az éjszaka nyugodt és álomszerű hangulatát idézik fel apró, négyzetesen kivágott képei, amelyek akár polaroidok is lehetnének. A kertvárosi gyermekkor, még inkább serdülőkor emlékei, az éjfél utáni magányos hazautak hideg nyugalma, a kimerültség érzése mind beleolvasható a fénykép-festményekbe. Ez az értelmezési szabadság a képek objektivitás-igényéből fakad, erős hangulatuk ellenére ugyanis nem mondanak többet egy egyszerű privát fényképnél, így a néző szinte bármit beleláthat saját emlékeire asszociálva.


Szakszon Imre: Szürkület (akril, tempera, farost, 10x10 cm, 2014)
 
Kovács Olívia műveiben inkább a kisgyermekkort idézi fel, a képek egy távolabbi múlt tipikus dokumentációiként és azok átirataiként is értelmezhetőek. A családi fotókat, talált emlékfoszlányokat ábrázoló festmények szabad teret hagynak az azonosulásra, hiszen bármilyen különbözőek is, egy-egy elemük mégis ismerős a néző számára. Van bennük valami ködös bizonytalanság: a múlt esztétizálása fehér foltokat hagy a memóriánkban, míg más emlékeket felerősít, kihangsúlyoz, elszakadva ezzel a színtiszta, objektív dokumentációtól. A kollektív emlékezés motívuma finom egyensúlyozást igényel, könnyen giccsé alakulhat, azonban az alkotó kellő érzékenységgel és humorral közelíti meg a témát ahhoz, hogy az inkább őszintén vidámnak látsszon, a bájoskodás és kellemeskedés helyett.


Kovács Olívia: Nekünk is volt I. (olaj, vászon, 40 x 50 cm, 2014)
 
Kaliczka Patrícia és Galambos Áron festményei már sokkal inkább elrugaszkodnak a valóságtól és az álmok, látomások világával lépnek kapcsolatba, maguk mögött hagyva a fényképek érzékeny részletgazdagságát. A végtelen és időtlen terek, össze nem illő elemek, illúziók, érzékcsalódások mind-mind erőteljes meghatározó elemei a kaotikus álomképekként leírható műveiknek.


Galambos Áron: Az élet nem habostorta (vegyes technika, változó méret, 2014)

Galambos Áron ready-made-jei – festett asztallapok, táblák, összetákolt felületek – megbontják a konvencionális festői tereket és kiüresedett, végtelennek tűnő álomdimenziókat nyitnak. Az egyenes vonalak ritmikája újabb önálló végtelen-síkokra bontja a rendszert, a képekben mégis van valami, ami tájra emlékeztet. Ez a táj azonban csak halványan van jelen, homályosan rajzolódik ki, szimbólumként ölt testet, mint egy álomban.
 

Kaliczka Patrícia: Boldogság (olaj, vászon, 158 x 171 cm, 2014)
 
Kaliczka Patrícia figuratív módon közelíti meg ugyanezt az álomvilágot, de egy pillanatra sem vonatkoztat el tőle teljesen. A kivehető, felismerhető, beazonosítható elemek nem nyújtanak stabil támpontokat, mindegyikbe bele van csempészve valamilyen illúzió. Az alakok és a síkok diszharmonikus egymásba folyása, a színek és felületek ütköztetése, valamint az, ahogyan a felületek kimetszenek egy darabot a másikból, vagy éppen hozzátesznek ahhoz élénk, félelmetes álmot elevenítenek meg. Ebben a világban nem könnyű sem kiigazodni, sem megnyugvást találni. Különösen izgalmas a hiány – az eltűnt részek és megtört egészek – nyomasztó megjelenítése, mivel képes arra, hogy a nézőben is felerősödjön az a zavaró érzés, hogy valami nincs teljesen rendben.


Fotó: Viltin Galéria
 
A művek az álmok és emlékek ingatag talaján mozognak, nincsenek szabályaik vagy konkrét tényeik. Érdekes módon a fiatal kortárs művészek nem a manapság aktuális témákhoz közeledtek, inkább a múltban kerestek inspirációt. Be lehet ezt tudni a romantikus elvágyódásnak, vagy a nosztalgia iránti vonzalomnak, mindenesetre felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen jövő vár a múltban és az álomképekben gondolkodó alkotókra.
 
 
Kapcsolódó tartalmak:
 
Szikra Renáta: Átadták az Esterházy Művészeti Díjat
Képes beszámoló
 
Szoboszlai János: Nem lesz könnyű
Pályakezdők és dilemmák

Kortárs reflexiók a szocializmus kulturális hagyatékára
 
Kortárs reflexiók a szocializmus kulturális hagyatékára
Artmagazin ❤ Artyčok videó
 
Artmagazin videó
 
Márton Zsófia Eszter: Para
Karcolatok az ÁTLÁTÁS 2 kiállítássorozatról - Viltin Galéria