2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.

Harmadik válaszadónk Nagy Edina, akinek véleménye szerint, az általunk feltett kérdésben az intézmény szó okozza a legtöbb problémát, hiszen ez az utóbbi évtizedek folyamán lényeges (kritikai) változásokon ment keresztül és jelentéstartománya meglehetősen kiszélesedett, aminek következtében nem definiálhatjuk egyértelműen, mit is értünk tulajdonképpen „intézmény” alatt.

1. OFF Biennálé Budapest

A fentebbiek értelmében én azt gondolom, hogy az elmúlt évek legmeghatározóbb magyar kortárs képzőművészeti intézménye az OFF Biennálé volt. Az OFF minden gyerekbetegsége ellenére egészen egyedülálló teljesítményt hajtott végre mind intenzitás, mind sűrűség és fajsúly tekintetében. Egyéni kezdeményezésre, közösségi összefogásból olyan program jött létre, ami a kortárs képzőművészeti közeg már-már feledésbe merült kezdeményezőkészségéről, kreativitásáról, sokféleségéről és hatékonyságáról tanúskodott, ezzel egy időben pedig kétségkívül komoly nemzetközi rezonanciát váltott ki. Persze nem felelt meg minden elvárásnak, nem váltott be minden hozzá fűzött reményt, de az talán már túl sok is lett volna a jóból így elsőre. A folytatás mellett pedig most már nemcsak a hazai pálya további beszűkülése szól, de a tágabb értelemben vett közép-kelet-európai régió (kultúr)politikai változásai is indokolttá teszik, kijelölve talán egy lehetséges haladási irányt is. Mindenesetre, a tapasztalatok összegzése, a tanulságok levonása után a folytatás, amin az első OFF hibáit és sikereit is számon fogják kérni, még több munkával jár majd, de reméljük, hogy 2017-ben egy sok szempontból fontos OFF2 Biennálé jön majd létre.


2. Kassák Múzeum

A magyar „hivatalos” művészeti intézmények vigasztalan térképén valóságos felüdülést jelent a Kassák Múzeum. Sasvári Edit művészettörténész igazgatói tevékenysége alatt a múzeum innovatív, inspiráló közösségi színtérré, a nemzetközi modernizmus-kutatás egyik fontos helyszínévé lett, a kutatócsoport munkája pedig kiállítások formájában is transzparenssé válik a látogatók számára. Az intézmény mind arculatában, mind szellemiségében megújult. Sok fiatal, különböző területekről érkezett munkatárs vesz részt a kutatásokban, a nézőpontok sokfélesége pedig egyértelműen tükröződik a munkamódszerekben, az eredményekben és magukban a kiállításokban is. A múzeum és vezetője az elmúlt években több jelentős díjat söpört be úgy az arculat és a kiállításdesign, mint a tartalmi megújulást értékelő elismerések formájában. Lendületes, sokoldalú, izgalmas, ugyanakkor alapos, releváns, aktuális, a kutatómunkára és az intézményi felelősségre komoly hangsúlyt fektető intézmény a Kassák. Hogy egy éppen kevésbé dicsőséges korszakát élő intézmény korábbi szlogenjével éljek: pont kortárs. Az, amire szükség van.

(Balról jobbra) Sasvári Edit MúzeumCafé díjazott, a Kassák Múzeum vezetője; Szőke Katalin és Csatlós Judit, a Kassák Múzeum munkatársai   Forrás: szépművészeti.hu

3. Katalizátor díj

A 2010 óta létező, a tranzit.hu által alapított Katalizátor díj az elmúlt két évben alakult pályázattá. Ezáltal új formát is öltött, az első évek főként a művészeti teljesítményekre fókuszáló elismeréséből fokozatosan a társadalmiasítás, a művészet közösségteremtő ereje, az alulról szerveződés lehetőségei felé fordult, az aktuális kiírás hívószavai például az olyan, kiüresedett és előítéletektől sem mentes fogalmak, mint a népművelés, közönségfejlesztés, stb. A díjban vagy a pályázatban én nemcsak a díjazottaknak járó elismerést, az ezáltali lehetőségteremtést értékelem, hanem magát a többfordulós előkészítő-értékelő-kiválasztó folyamatot, ami már évek óta megelőzi a díjátadót és magában is közösségteremtő fórumként funkcionál. Ennek jó példája az ez évi Katalizátor-turné, ami vidéki helyszínekre is eljuttatja a kezdeményezés hírét, lehetővé téve a folyamatosan hiányolt és kudarcra ítélt információ- és tapasztalatcserét a vidéki helyszínek és a fővárosi művészeti közeg között. Az idei Katalizátor-projekt, a pályázat véleményem szerint jelenleg az egypólusú magyar művészeti közeg ha nem is felszámolására, de legalább kikezdésére tett legfontosabb kísérlet.

Nyilvános pályázati BÖRZE a Trafóklubban   Forrás: facebook.com

4. acb Galéria

A több helyszínes kereskedelmi intézménnyé vált acb Galéria nemcsak azért vált megkerülhetetlen tényezővé a művészeti közegben, mert folyamatosan bővülő magyar és nemzetközi művészlistája a hazai és nemzetközi mezőnyben is releváns. Nem is csak a jól megválasztott piaci stratégiák, vásári szereplések és a galéria több fronton is megnyilvánuló, non-profit jellegű támogatói tevékenysége miatt – amivel egyébként kilóg a klasszikus kereskedelmi galériás mezőnyből. Számomra a nemrégiben megnyílt, a galéria konceptuális profilját tovább erősítő acb researchlab és ennek kutatási tevékenységéhez kapcsolódó, azt láthatóvá tevő, a neoavantgárd művészet bemutatására specializálódott NA kiállítóhely teszi indokolttá a toplistás pozíciót. (Hogy ennek a kutatásnak máshol is lehetne – volt is – helye, arról tényleg csak zárójelben.) Persze, tisztában vagyok vele, hogy a labor és a kiállítótér egy piaci rést is betölt majd, hiszen egyre nagyobb a nemzetközi piaci érdeklődés és a kereslet a régió neoavantgárdja, a hetvenes évek közép-kelet-európai konceptuális művészete iránt. De e labor tevékenysége egyszersmind hiánypótló, kutatásuk vakfoltok feltérképezésére irányul, az általuk tervbe vett publikációk pedig a piaci érdekektől függetlenül fontos hivatkozási pontok lehetnek a hazai és a nemzetközi művészettörténet számára is.

5. Chimera Project

A kilencvenes évek művészeti diskurzusai többek között arról is szóltak, hogy milyen termékeny lehet a művészeti gyakorlatokon, kurátori, adott esetben intézményvezetői pozíciókon belül a különböző tudományterületek egymásra hatása, eltérő tapasztalatok, geopolitikai hátterek érvényesülése. A Chimera-Project számomra ennek bizonyítékaként is fontos a toplistán. A Chimera alapítói „kívülállóként” érkezve rövid időn belül kerültek a kortárs magyar művészeti szcéna főáramába, sőt alakítják is azt, központi jelentőségű, népszerű helyet teremtve a fiatal művészgeneráció számára. Művészetközvetítő és piaci stratégiáik, az általuk koordinált/alapított díj, ösztöndíjak, a művészek következetes, tudatos nemzetközi pozicionálása új színt és dinamikát hozott a némiképpen a rutinokba belemerevedett közegbe.  
 

Nagy Edina a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszékének óraadó tanára, kurátor, képzőművészeti szakíró, számos publikációja jelent meg a hazai és nemzetközi szaksajtóban.