Top 5 – az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény – Prosek Zoltán szerint

2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.

Negyedik válaszadónk Prosek Zoltán, a Paksi Képtár vezetője.


1. A Magyar Nemzeti Galéria

… de csak is az El Kazovszkij-kiállítás miatt, különben nem is lenne a listámon. Pedig a szakember-gárdája alapján predesztinálva van arra, hogy meghatározó csúcsintézmény legyen. Kérdés, hogy a Szépművészeti Múzeum gyámsága alatt a későbbiekben miként tud érvényesülni.


A túlélő árnyéka - Az El Kazovszkij-élet/mű című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában   Forrás: MNG Facebook

2. Trafó Galéria

A legfontosabb jelentőségű független kiállítótér az intézményrendszerünkön belül. A Trafó Galéria hiánypótló szerepet tölt be, talán nincs is más hasonló, gyorsan reagáló, közepes-méretű galéria, ami összeköti a kis galériákat a nagy múzeum(szerűen) működő intézményekkel. Ez az egyetlen intézmény, ahol koherensen épül egymásra az elmúlt tizenvalahány év programja annak ellenére, hogy a galéria élén egymást követő kurátorok szakmai elkötelezettsége részben eltérő volt. A Trafó Galéria tehát a vezetőváltások ellenére is egységesen magas minőséget produkált, valamint mindig is világos állásfoglalást közvetített és közvetít most is.


3. Off Biennálé Budapest

Az elmúlt hat év történései után vártam, hogy mikor fog végre egy innovatív ötlet alapján elindulni, megvalósulni egy olyan meghatározó kritikus produkció, amely kortárs művészetünk állóvizét megmozgatja. Az Off Biennálé munkatársai nagyon fontos lépést tettek ez ügyben, de csak akkor tud pozíciójuk tartóssá válni, ha levonják a konzekvenciákat, majd ebből megerősödve vízióikat a második Biennálé során is megvalósítják. Hiszem, hogy ez a csapat képes lenne egy alternatív Műcsarnokot létrehozni – ehhez minden külső segítséget meg is kapnának.
 

4. Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum

Kínos lenne, ha a listámon nem szerepelne a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum. Pedig itt kell lennie mint meghatározó, ... és így tovább intézmény. Csak kapkodtam a fejem az olyan kiállítások láttán, mint a no pain no game vagy a KéptaktikákMakói Grafikai Művésztelep, 1977-1990. Hasonló izgalommal várom Peter Farago & Ingela Klemetz Farago: Nők Chanelben c. kiállítását. Elteltek az évek, a Múzeum mint remek kiállítótér működött, remek kiállításokkal, persze nem láttam a koherenciát, a következetességet, hogy mit, miért, miért így... Szóval, többek között nem működött mint Múzeum. Most még nem késő, lehetne úgy működni, mint egy múzeum, azaz neoavantgárd és posztavantgárd életművek feldolgozásával foglalkozni a kurrens nemzetközi diskurzusok kontextusában – ezekkel lehetne izgalomba hozni bennünket. Vannak azért biztató jelek: Ludwig Goes Pop + The East Side Story, Ciprian Mureşan – Egzisztenciátokat szerződés szavatolja.



Ciprian Mureşan: Magam ellen tüntetek, 2011. HD videó, 30’ 35” (társszerző: Gianina Carbunariu)   Fotó: Ludwig Múzeum
 

5. Vintage Galéria

Ötödik helyre rakhattam volna jó néhány magángalériát. Miért? Hogy részesei tudjunk lenni a nemzetközi művészeti párbeszédnek, azért a teljes magyar intézményrendszernek – galériáknak és múzeumoknak – közösen kell tennie. Szubjektív értékelésemben a Vintage Galériát emelem ki. Pőcze Attila következetes programja, mely a modern magyar fotográfia és a neoavantgárd különböző művészeti pozícióit veti össze, kontrasztba állítva a már ismert korai műveket a hatvanas-hetvenes évek konceptuális művészetével. Továbbá a magyar művészetnek egy olyan szegmensét mutatja be, mely a lokális párbeszéden túl a nemzetközi szakmai színtéren is releváns. Jelenleg is remek kiállítás tekinthető meg; a Constructed view Csörgö Attila és Ősz Gábor műveivel, 2015-ben pedig olyan produkciók voltak, mint Maurer Dóra Áthatások, Szabó Dezső Fekete-fehér című bemutatói, vagy Vera Molnar tárlata.


Prosek Zoltán a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténet tanulmányait befejezve hat éven keresztül magángalériákat vezetett a 90-es évek végétől. Öt éven át munkatársa volt a Győri Városi Képtárnak, személyéhez kötődik a város kortárs művészeti gyűjteményének létrehozása. Egy kitérő után, amelyet az Új Dialóg Filmstúdiónál töltött, felkérést kapott, hogy legyen a Paksi Képtár új épületének projektvezetője, majd 2007-től a vezetője. A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS) egyik alapítója.

 

Kapcsolódó tartalmak:

Top 5 – az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény – Fenyvesi Áron szerint

Top 5 – az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény – N. Mészáros Júlia szerint

Top 5 – az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény – Nagy Edina szerint


Körkérdés, avagy milyen volt az OFF-Biennálé Budapest és mi lesz két év múlva? In: Artmagazin 2015/5. 10-16 o.

„...engem sohasem zavart, hogy gyerekként nem ihattam Coca-Colát” // '...it did not really bother me that we did not have Coca-Cola'