Kívül továbbra is tágas

A 2013-as év hozzám legközelebb álló művészeti projektje január 23-án csoportképpel zárta sorozatát. 2012 decemberében került nyilvánosságra a kormány azon szándéka, hogy a Műcsarnokot az MMA tulajdonába játssza át. A művészek, kurátorok tiltakozását mederbe terelő elképzelés Mélyi József műkritikus és az MKE Képzőművészet-elmélet Szakán végzett hallgatói, Kozma Eszter és Pacsika Márton agyából pattant ki. Az egyszeri tiltakozó akció helyett aztán a projektből 52 hét alatt 50 művésznek megszólalási lehetőséget biztosító, hosszú távon is hatni képes művészi tabló lett: mindenki a saját eszközeivel járult hozzá, hogy a véleménynyilvánítás minél sokszínűbb legyen.

 

Te hogy nézed meg?

Az A kis cigány (1996) c. kisjátékfilm akkor készült, mikor Kállai Henrik még a szegedi tanárképző főiskolára járt. Egy videokamerán keresztül kezdte el rögzíteni családja mindennapjait, így az A kis cigány története is az alkotó családjának, pontosabban nagybácsikájának, Pikács Gábornak – aki a film főszereplője, illetve a kiállításon is résztvevő művész – az életéből merítkezik. A mesemondói narrációval kiegészült néhány jelenetből álló történet egy kisnövésű roma fiú nehéz sorsát és tragikus halálát mutatja be, s mindennek egészen különös atmoszférát kölcsönöznek – a szalagok roncsolódása és az újrarögzítés eredményképpen – az olykor nehezen kivehető alakok, illetve az alig érthető párbeszédek.

 

Mint a művészet

Az állatok viselkedésével foglalkozó etológia az állatvilág jelenségeit gyakran állítja párhuzamba az emberi kultúra jelenségeivel – összehasonlításként vagy ráközelítő magyarázati elvként. Kulturális magyarázatokra fogékony etnográfusként, bevallom, mindig borzongással töltött el a tudományos összeolvasásnak ez a formája. Még akkor is, ha elgondolkodtatott egy-egy sztori (például a falkáról, vagy a hangyabolyról). Mert nem tűnt elégségesnek, valóságosnak és relevánsnak. Számomra.