ART-LOVES-DESIGN

ART-LOVES-DESIGN

A 10 éves Artmagazin a NORAWINKLER&Co, valamint a L’OFFICE+Art közreműködésével a 10 éves Design Héten – stílszerűen – egy szabad asszociációs módszerrel párosított, színes, szubjektív és magával ragadó kollekció összeállításával mutatta be a képzőművészet és formatervezés inspiratív együttműködését. A negyvenes évekből származó kecses Zsolnay citromfacsaró, múzeum shopokból ismerős festmény-kendők, Calder mobiljainak alapformájára rímelő Alessi kávéskészlet, karkötővé avanzsált Mondrian és a hatvanas évek Gorka mániáját tükröző kerámiák mellett kortárs műalkotások (többek közt Karácsonyi László csodás dobozművei), fiatal iparművészek és divattervezők alkotásai egyenrangú tételként kerültek terítékre az Art-Loves-Design aukción. A L’OFFICE Paulay Ede utcai konferenciatermében a szombat (október 5.) délután 5 órára meghirdetett aukcióra gyülekezők közül csak a legóvatosabbak biztosítottak maguknak ülőhelyet, s hogy milyen jól tették, akkor derült ki, amikor Winkler Nóra a zsúfolásig megtöltött teremben felkonferálta az első tételt.

 
„Rettegek minden kortárs aukciótól!”

„Rettegek minden kortárs aukciótól!”

Nemrégiben Birkás Ákos osztotta meg velünk a kereskedelmi galériákkal, műtárgypiaccal kapcsolatos tapasztalatait. Ezúttal Bak Imre vall arról, hogy mennyi ösztönzést kapott a nyugat-európai galériáktól és mennyire maradt egyedül a hazaiak között. 

 
Egy saját hely. 4. rész: Múzeum Szalon

Egy saját hely. 4. rész: Múzeum Szalon

„Ki tudja a ma esti jelszót? Senki sem emlékszik rá, hogy mi volt? Mondjuk amúgy se kéne felcsöngetni, mert már elkezdődött a koncert... akkor hívjuk fel Sárit!” Múzeum körúti bérházba lépünk be, tervezője nem kisebb név, mint Ybl Miklós. Az első emeleten két és fél éve működő szalonba tartunk. Ember Sári fotóművész nagyszülei régi lakásában vágott bele barátaival az életmódváltásba: a háborítatlan magánélet helyett mással szerették volna megtölteni a kihasználatlanul álló, hatalmas szobákat. Eleinte a barátok jöttek zenélni, aztán már színészek is csatlakoztak. A közönség pedig egyre gyarapodott; mára kilencszáz fős levelezőlistájuk van. Más felületen nem elérhetőek – Sári szerint „ennek van egy bája, hogy egy csomó ember ismeri hallomásból, és nem lájkolásból”. Bemutatunk egy „saját helyet” – a szó legszorosabb értelmében.

 
Egy saját hely. 3. rész: Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató

Egy saját hely. 3. rész: Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató

Az utóbbi években Magyarországon is beinduló gasztroforradalom és közösségi kert-láz is garantálhatta, hogy a Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató – amely a Chimera-Projecthez hasonlóan szintén a Klauzál tér kulturális kínálatát gazdagítja – gyorsan népszerű lesz. A hely lassan első születésnapját ünnepli: 2012 szeptemberétől találkozhatunk a családi tulajdonban levő üzlethelyiségben a zöldségek, egzotikus alapanyagok, fűszerek, házi lekvárok mellett kortárs művészettel is. Itt a párhuzamosan zajló tevékenységek nem úgy tartják fenn egymást, mint a cikksorozatunk előző részében bemutatott Chimera esetében – de kétségtelenül segítik egymást, hiszen a sokféle működés és a sokszínű programok változatos közönséget vonzanak.

 
Bloom a teraszon

Bloom a teraszon

Leopold Bloom azért lett a díj neve, mert az ír James Joyce Ulyssesének főhőse magyar származású, a díj pedig az ír-magyar kulturális együttműködés eredménye. Progresszív művészet, utazás, nemzetköziség – ezek a fogalmak ugranak fel, amikor a Maurice Ward Group ír nemzetközi szállítmányozási cég az ACAX-Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Irodával és a Ludwig Múzeum támogatásával alapított Leopold Bloom Díjára kattintunk, amely a magyar képzőművészek külföldi bemutatkozását, illetve nemzetközi karrierjét kívánja előmozdítani. Konkrétan pedig európai  viszonylatban is jelentős összeget, 10.000 eurót ítél oda a pályázat nyertesének, s emellett hozzásegíti egy külföldi kiállításhoz. A tavaly első ízben kiosztott díjat – amelyet akkor Batykó Róbert kapott –  a zsűri idén Nemes Csabának ítélte. A díjátadóra szeptember 6-án, péntek este került sor a Ludwig Múzeum teraszán.

 
Egy saját hely. 2. rész: Chimera-Project

Egy saját hely. 2. rész: Chimera-Project

Az elmúlt pár év független kortársművészeti kezdeményezéseit bemutató cikksorozatunk második része a Chimera-Projectről szól. Továbbra is arra kerestük a választ, milyen modellek mentén képzelik el a pályájuk elején álló fiatalok egy állandó művészeti helyszín működtetését? Milyen válaszokat adnak a függetlenek körében olyan gyakori, a hosszú távú fenntarthatósággal összefüggő kérdésekre? A Chimera működésmódja leginkább azért érdekes, mert a hazai közegben szokatlan módon kombinálja az üzleti és a non-profit tevékenységet. Ez azonban nem az egyetlen rendhagyó ötletük a „helycsinálásról” – igyekeznek minél inkább kitágítani a galériához hagyományosan kapcsolódó szerepkört, és egyfajta platformként is funkcionálni.