Coming soon - Új múzeum…

Coming soon - Új múzeum…

Mindig nagy kérdés egy gyűjtő számára, mi történjék az anyaggal, mikor már túlnőtte a kezelhetőség kereteit. A közelmúltban elhunyt Vasilescu János gyűjteményének java Győrbe került, ahol már Kolozsváry Ernő és Radnai Béla gyűjteménye is elhelyezést nyert, Mihályfi Ernő festményei Salgótarjánban vannak.
Hamarosan Pécsre is kerül egy jelentős gyűjtemény: az Antal–Lusztig Gyűjtemény egy része tartós letétként kerül a városba. Az önkormányzat az ezer négyzetméteres ingatlant és a működtetést tíz évre biztosítja, de a szerződés lejárta után lehetőség van a hosszabbításra.

 
Luthertől a Bauhausig

Luthertől a Bauhausig

A Budavári Palota „A” épülete, a volt Munkásmozgalmi Múzeum szomorúan várja a lassan beköltözködő Nemzeti Galériát - mióta a Ludwig Múzeum kitelepült Dél-Pestre.
A Galéria egy Németországból kölcsönzött időszakos tárlattal nyitja meg új szárnyát. A grandiózus vörösmárvány-mészkő enteriőrrel így elsőként a németek protokolláris kölcsön-kiállítása veszi majd fel a versenyt.

 
Suttogások és sikolyok - A Branly-rakparti Múzeum

Suttogások és sikolyok - A Branly-rakparti Múzeum

Képzeljünk el egy ovális üveg süteménytartót, körkörösen telerakva kekszekkel, és húzzuk fel 50 méteresre. Ilyenek mellett kanyarodik felfele a rámpa, bennük ősi hangszerek, eszközök, gyönyörű tárgyak, mintha ez lenne rendezett tárhelyük, csak épp mi is láthatjuk őket. Párizsban ha valaki múzeumba akar menni, nem az szokott lenni, hogy húzza az időt az indulással, nehogy fájón hamar szembesüljön a választék szűkösségével, hanem inkább minden idejét úgy próbálja beosztani, hogy legalább a kötelező helyeket rendben végiglátogassa. Az ott élők elkényeztetve válogatnak a világ minden tájáról odahordott kiállítások közül, a számos kis galéria, alapítványi múzeum, nagy intézmény programjából.

 
Mi a netsuke?

Mi a netsuke?

Ha a kezünkbe kerül egy négy-öt centiméteres elefántcsont szobrocska, lenyűgöző tökéletességű művészi megmunkáltsággal, a hátán két lyukkal, akkor az egy netsuke, s ha nevén akarjuk nevezni, az „u” hangot félig elnyeljük. A szó „ne” előtagja gyökeret jelent, mivel ebből az anyagból készítették a legkorábbi netsukéket.
E műtárgyak eredetileg nagyon is funkcionális igényből születtek: mivel a japánok öltözékének, a kimonónak nem volt zsebe, a különböző használati tárgyakat zsinórra fűzve, az öv alatt átbujtatva viselték. A selyemzsinór egyik végére a tárgyat akasztották, ellensúlynak, illetve azért, hogy a zsinór ki ne csússzon, a másikra a netsukét. A faragványok alján vagy hátoldalán lévő két kis lyukon lehetett a selyemzsinórt áthúzni és megkötni, de a szobor saját elemei, egy kar, egy láb vagy más természetes áttörés is ekként szolgáltak. A netsukék zöme gyógyszertartó doboz, dohánytartó és pipa tartására szolgált.

 
Európa keleti peremén - Balti körkép

Európa keleti peremén - Balti körkép

A balti államok között örökös és termékeny küzdelem zajlik az elsőbbségért minden műfajban és minden műnemben. Egységes rangsor felállítása lehetetlen, bár nehézkes következtetéseket le lehet vonni az adatbázisok végtelen számoszlopaiból. Például hogy Észtország lakossága a legkisebb (1,3 millió), Lettországhoz (2,4 millió) és Litvániához (3,6 millió) viszonyítva, miközben a GDP 2006-ban Észtországban nőtt a legdinamikusabban (11,8%), alig megelőzve Lettországot (10,2%), és kicsivel jobban Litvániát (7,4%); ugyanakkor míg az orosz kisebbség aránya a letteknél (30%) és az észteknél (25%) jóval magasabb, mint a litvánoknál (5%), addig Litvániában az orosz érdekeltségű vegyipar a húzóágazat, Lettországban a szállítmányozás, Észtország pedig jobbára skandináv szomszédaival üzletel; a finnugor nyelvet beszélő észtek hagyományosan evangélikusok, a balti nyelvcsaládba tartozó litvánok katolikusok, a szintén balti lettek között pedig sok a katolikus, a lutheránus, a pravoszláv és az újpogány is. Ebbe a mozaikba – tetszőleges kauzális összefüggésháló felrajzolásával – beilleszthető a három balti köztársaság eltérő karakterű képzőművészeti élete is. Ha sarkítani akarunk és mindenáron rangsorolni, akkor első helyre Lettországot, a másodikra Észtországot, a harmadikra pedig Litvániát helyeznénk. De ennél alighanem többet mond a részletekbe menő – bár szubjektív meglátásoktól terhes – elemző körkép.

 
„Ragyogó magyar sikerek krónikája” - Az 1906-os milánói világkiállítás magyar pavilonja, avagy ember tervez, Isten végez

„Ragyogó magyar sikerek krónikája” - Az 1906-os milánói világkiállítás magyar pavilonja, avagy ember tervez, Isten végez

A 19. század végén az európai kiállításokon elért egyre kiemelkedőbb magyar sikersorozat állomásait az 1873-as bécsi, az 1889-es és az 1900-es párizsi kiállítások jelentik. Az ország világkiállításokon való szereplésének módja együtt alakult a nemzeti függetlenség kivívásával, a kiállítók főleg az osztrák bemutatótól igyekeztek minden alkalommal hangsúlyosan elválasztani a magyar anyagot. A világkiállításon való részvétel minden ország számára fontos nemzeti reprezentációs célt szolgált, valamint lehetőséget adott az árucikkei és ipari termékei iránti figyelem felkeltésére. A világkiállítás koncepciója a nemzeti versengés és az európai fejlődés eszméjének jegyében fogant.

 
Mûtárgyaink védettségérôl – hivatalból

Mûtárgyaink védettségérôl – hivatalból

Örömmel vettük az Artmagazin vállalkozását, hogy a 2006. évben két lapszámban is közölte a műtárgyak védettségére vonatkozó körkérdés válaszait. (Köszönet érte!) Örülnünk kell ugyanis, a vélemények akár a védettség jelenlegi rendszere mellett, akár ellene szólnak, hogy ez a téma az utóbbi hónapokban egyre inkább érdekli a nyilvánosságot is.

 
Párnacsata - Wahorn Andrással Mezőszemerén

Párnacsata - Wahorn Andrással Mezőszemerén


Bokalengetős mackónadrágban áll a fiú, nézi, ahogy ég a faluszéli tarló. Mellette még ketten, az egyik lány, ő is bámulja a lángokat. Őket nem zavarnám meg, noha az volt Wahorn instrukciója, hogy csak kiabáljuk oda a nevét bárkinek Mezőszemerén, majd az elmondja, hol lakik a Fábry sofőrje.
Hát egy parasztházban, de nem olyanban, amiben egy pesti meglátná a romantikát, amit majd olasz minimálbútorral hangsúlyoz, hanem egy rendes falusi parasztházban. Bicikli a kertben, virágágyások mellett út a házba. Itt lakik a Wahorn András, aki azt mondja körbemutatva a ház mögötti földjén, hogy itt olyan energiák sűrűsödnek, mint sehol Közép-Európában.

 
Egy talált kép „megtisztítása” - Mattyasovszky-Zsolnay László: Harangvirág

Egy talált kép „megtisztítása” - Mattyasovszky-Zsolnay László: Harangvirág

„Mattyasovszky Zsolnay Lászlót java férfikorában ragadta el a halál. Művészetének nyugodalmas fejlődési menete elérkezett a finom leszűrtség szintjére, a sors azonban nem engedte a folytatást. Hirtelen és váratlan halála nemcsak művésztársait döbbentette meg, hanem azt a választékos társadalmi kört is, amelynek megbecsült tagja volt. Tisztelték férfias komolyságát, az átlagot messze felülmúló kultúráját, egyenes jellemét, halkszavú, finom modorát. Ezek a vonások megvannak művészetében is” – ezekkel a szavakkal kezdôdik a Magyar Mûvészet címû folyóirat 1935. évi 9. számában egy megemlékező írás (1), s akire a név nélküli szerző (talán maga a felelôs szerkesztő, Oltványi-Ártinger Imre? (2)) emlékezik, az bár mára a nagyközönség előtt talán már elfeledett, ám akkor igencsak közismert szereplôje volt a magyar képzőművészeti életnek.

 
Art buisness - kaviárdömping és kríziskommunikáció, Channel táskák kínaiak, húszmillió dolláros művészeti piac és egy félreárzott Fehér László-kép

Art buisness - kaviárdömping és kríziskommunikáció, Channel táskák kínaiak, húszmillió dolláros művészeti piac és egy félreárzott Fehér László-kép

Hogyan lépdel el egy magyar szociológus fiú a művészeti piacig, amiről New Yorkban a Sotheby’snél tanít?
Eredetileg közgazdasági pályára szántak a szüleim, bár szociológia szakon tanultam és a kitelepítést kutattam. De mindig művészettel szerettem volna foglalkozni. Magyarországon ezt úgy éltem ki, hogy fordítója voltam több művészettörténésznek. Gyerekkoromban Londonban éltem, úgyhogy egész jól beszéltem angolul. Így, a szövegeken keresztül, a hazai művészettörténész-szakma krémjétől tanultam meg a mûvészettörténetet. Amikor 1988-ban kimentem Amerikába, még a magyar középosztály történetét terveztem megírni, de távol otthonról, engedélyt kaptam magamtól, hogy most már végre a művészettel foglalkozzam. Ekkor – a nyolcvanas évek végén – minden idôk legnagyobb konjunktúráját élte át a mûvészeti piac. Leendő szociológusként érdekelt, hogyan működik ez, hogy realizálódik a művészeti érték, mi történik a galériákban. New Yorkban élő magyarként a művészekkel akartam találkozni, mint a nagyapám generációja a húszas években Bécsben vagy Párizsban. Úgyhogy az összes nagy művésszel megismerkedhettem.

 
Reflex - „LEVÉDVE, LE…”

Reflex - „LEVÉDVE, LE…”

KISSZÓTÁR

Igen, a kulturális és mûvészeti emlékek, egyéb szellemi értékû és veszélyeztetett javakat az arra illetékesek védetté nyilvánítják. Bizonyos körök ezekre nem azt mondják, hogy védett, hanem hogy le van védve, „levédték”. Az eredeti jelentés így tökéletesen megváltozik. A „véd” egyszerû kijelentés, értelme: valamit, valakit, aki veszélyben van, megóv attól, ami vagy aki veszélyezteti. A „levéd” viszont már negatív tartalom kifejezôje. Sok ilyen szópár juthat eszünkbe. „néz – lenéz”; „épít – leépít”; „ír – leír”; „csinál – lecsinál”; „mond – lemond”; „tol – letol”; „ég – leég” stb., stb. Néhány oldalt elég gyorsan össze lehetne állítani hasonlókból.

 
Körkérdés a védettségről

Körkérdés a védettségről

A műtárgyvédelem, és a védettséggel kapcsolatos hazai törvénykezés viták állandó kereszttüzében áll. Körkérdésünkben a hivatalos álláspont és a mákereskedelem fejlődésének érdekeit kívántuk ütköztetni.

Kérdéseink:

1. Mi az ön véleménye a védettség intézményéről?

2. Kielégíti-e a műtárgyvédelemmel kapcsolatos elvárásokat?

3. Ön milyen változásokat tartana szükségesnek?

 
Wanted - Lopott műtárgyak - mit tehetünk, mit tehetnek a hatóságok?

Wanted - Lopott műtárgyak - mit tehetünk, mit tehetnek a hatóságok?

Az alábbiakban tájékoztatást adunk egy, a kortárs mûvészetet ért újabb szomorú eseményrôl. Veress Pál (Budapest, 1920 – Budapest, 1999) festô és grafikus ismert salakreliefjeinek egy szép sorozatát, valamint további három mûvét, összesen 16 alkotását vitték el ismeretlen tettesek 2006. szeptember 26-án.
Az esemény több szempontból is tanulságos. Ugyanis azt a hazai aukciós és galériás mûkereskedelemben egyaránt tükrözôdô folyamatot mutatja, hogy a kereskedôk és gyûjtôk érdeklôdése egyre inkább a (klasszikus) kortársak felé fordul. E növekvô érdeklôdés – jogellenes és sajnálatos – mérföldköve a fenti eset. Emellett azért is fájó veszteség, mert a mûvész eddig egyben ôrzött hagyatékát fosztották meg több kiemelkedôen értékes darabjától.