Párhuzamos univerzumok

Párhuzamos univerzumok

Számtalan jele van annak, hogy a geometrikus absztrakció továbbra is aktuális, sőt divatos. Egyre több például a jelentős tematikus nonfiguratív gyűjtemény és múzeum, amelyek között most már nemzetközi léptékben is jelentős rangot vívott ki magának a Vass-gyűjtemény, amely nem egyszerűen csak számba veszi a konkrét művészet, az op-art és a minimalizmus legfontosabb trendjeit és alkotóit, de arra is lehetőséget kínál, hogy felfedezzük a különféle elkötelezettségű „geometrikus” trendek sokféleségét és komplexitását.
 
Szelíd boszorkányok

Szelíd boszorkányok

Könnyű nyári olvasmánynak látszik Németh Ványi Klári zsebkönyvméretű dokumentumregénye, az Anarcsi boszorkányok, alcíme szerint a javasasszony igaz története a Nyírségből, borítóján egy fekete fátylas titokzatos nővel.

 
Legendás szörnyek a vérfagyasztótól a viccesig

Legendás szörnyek a vérfagyasztótól a viccesig

Inkább vicces, mint hátborzongató a szörnyek keringője a nürnbergi Monster kiállítás sötét kabinetjeiben, ahol békésen megfér egymással a főúri ritkasággyűjteményekbe szánt, zsugorított tengeri rájából és egyéb állatmaradványokból összevarrt „sárkányfióka” és a hollywoodi filmipar tündöklő szépségű „vegetáriánus” vámpírja.
 
Talál, süllyed, szíven üt

Talál, süllyed, szíven üt

Végighajtani a Stefánián? Fából faragott kisföldalatti? Ferencjóska szigorúan cz-vel? 1896, te fénylő csillag? Ugyan már! Szórakozzanak mással!
 
Sorozatunkban ezúttal a Magyar Narancs újságírója idézi fel a Vidám Park hetvenes évekbeli hangulatát, de mivel Legát Tibor egyben a székesfőváros tömegközlekedésének avatott szakértője, így azt is felelevenítjük, mi köze van Sztálinnak a ligeti trolihálózathoz.
 
 
 
Minták, mintázatok

Minták, mintázatok

Nagymamám, nyugdíjas éveiben egy belvárosi szalon előkelő nőinek varrt. És nekünk, lányunokáknak is, gyakorlatilag bármit, amit csak elképzeltünk. Gombok csörgése, anyagok vásárlása, tapintgatása, minták egymáshoz illesztgetése, gőzölős vasalás mindennapi program volt. Anyám textilmérnök, és munkatársa volt annak a csapatnak, akik az Óbudai Textilgyár utódvállalatát, az Innovatextet vitték. Így aztán van persze bennem elfogultság a Goldberger Textilmúzeum iránt, de igazából nincs szükség családi szálakra, hogy az ember rajongóvá váljon.
 
Van füle a látásra

Van füle a látásra

„Tudom, hogy a Barcsay modernségből valamikor nagy valami lössz.”
Endre Béla levele Barcsay Jenőhöz, 1927
 
Erósz és egy kis emberi nagyság

Erósz és egy kis emberi nagyság

Birkás Ákos írása a NEM SZABAD. Huszonötöt arra, aki így fest! – művészettörténeti dokumentumszínház több képben című előadásra készült, ennek keretében rövidített formában el is hangzott. A produkciót az OFF-Biennále Budapest rendezvénysorozata részeként 2015. május 28-án, a MÜSZI-ben mutatták be.
 
Hordozható kápolna

Hordozható kápolna

Ikarosz, Sixtus-kápolna, mozi, villámcsapás, periszkóp, egri bikavér és a tapasztalat, hogy mindezek összefüggenek egymással. A köztes lét lenyomatai, és a lenyomatokban megőrzött emlékrétegek felfejtése. Rendhagyó tárlatvezetés egy különleges kiállításban.
 
Jan Mankes titokzatos világa

Jan Mankes titokzatos világa

Sajnos egyelőre csak hollandul olvashatóak azok a levelek, amelyekből kiderülhetne, milyen összefüggés mutatkozik a tuberkulózisban fiatalon elhunyt holland festő betegsége, vegetarianizmusa, antropozófia iránti érdeklődése és művészetének titokzatos, néha már-már éteri jellege között. Azt is nehéz megállapítani, hogy a holland előképek és a japán hatás mellett minek köszönhető senki máséval össze nem téveszthető stílusa. Egy különleges festői pálya a századelő Hollandiájában.
 
Rondák vagyunk

Rondák vagyunk

Tudta-e Ön, hogy amikor Leningrád ismét Szentpétervárrá változott, az ottani művészeti életben egy új akadémizmusnak nevezett irány kapott lábra? Aminek képviselői a modernizmus jármából szabadulva elkezdték szépnek látni mindazt, amitől évtizedekig utálkozva kellett elfordulni? Antik előképeket, a klasszicista Szentpétervár oszlopsorait, az aranyozást, a kidolgozott férfitesteket, operát, balettet, allonge-parókát, rizsporos arcokat, felékszerezett meztelen testeket, puttókat. Mi lett az abszolút szépség keresőiből? Erről olvashatnak orosz témákra szakosodott szerzőnktől.

 
Mindig azt képzeltem, hogy a Gellért-hegy mögött ott a tenger

Mindig azt képzeltem, hogy a Gellért-hegy mögött ott a tenger

A budapesti aukciók, kiállításmegnyitók elmaradhatatlan szereplője, orosz akcentussal beszél, rendhagyó módon licitál, tweedruhákban jár, mintha épp csak ideugrott volna dél-angliai birtokáról, szivarkákat szív, és a róla eddig megjelent életrajzzal ellentétben nem pszichológiát, hanem sinológiát tanult (az akcentusa miatt könnyű volt félreérteni, ezt készséggel elismerjük). Egy orosz Budapesten, avagy a rendszerváltás éveinek magyar műkereskedelme az akkor még kívülálló szereplő szemével.
 
Hőközlés a jégveremben

Hőközlés a jégveremben

Ismerős és ismeretlen nevek, már messziről, fél szemmel beazonosítható művek és hatalmas meglepetések: itt az alkalom az erdélyi művészet több mint hetven évének áttekintésére. Ideje volt már, hogy láthassuk, hogyan fog mindez beépülni a magyar művészetről alkotott, folytonosan alakuló képbe.
 
Megcsináltuk Miskolcot

Megcsináltuk Miskolcot

Pünkösd hétvégéjén különbuszra szálltunk és meg sem álltunk az Edda-életműből is jól ismert Miskolcig, csak mi, szemben Pataky Attilával, épphogy odamentünk mindenért, mit Miskolc adhat. Az Artmagazin saját OFF-Biennále-programjának résztvevői már a buszon kaptak eligazítást a napról, szendvicseik mellé történetmorzsákat és azt a lapszámot is, melynek borítójáról oly igézőn néz egy Erdély Miklós-mozaikkép nőalakja.
 
Inside Out – Offer Up

Inside Out – Offer Up

Előző számunkban már megemlítettük, hogy az OFF-Biennále programsorozat felénél el kellett oltani Sugár János közösségkovácsoló tüzét a Rombusz Teraszon, de lett még egy tűz, Perbálon.

 
Körkérdés

Körkérdés

Az elmúlt évek legmeglepőbb kortárs művészeti akciója volt az OFF Biennále kitalálása. Ennél már csak az volt nagyobb - örömtelibb - meglepetés, hogy az ötlet meg is valósult. Ennek mikéntjéről és a jövőbeli kilátásokról kérdeztünk olyanokat, akik kívülről, és olyanokat is, akik belülről látták az önszerveződésben mindenképpen fordulópontot jelentő program-sorozatot.
 
Milánra várva

Milánra várva

Nem tudom, véletlen vagy csak velem esett így, illetve biztosan nemcsak velem, mert mások is problémáztak, hogy a Füst Milán-kiállítás a végével kezdődik, aki nem figyel, visszafelé haladhat az időben. De ha véletlen, akkor is beszédes véletlen, előbb volt Füst Milán öregember, mint fiatal, az a horgasorrú – dehogy -orrú – horgaselméjű és szikár öreg, aki lenni akart, és akiről azt hitte, hogy nem lesz soha az, élt köztünk. Aki kerekes székben elnökölt a Bölcsészkaron, és akiről Balassa Péter azt mesélte azokon a régi, titokzatos összejöveteleken, hogy teljesen normálisan tudott járni, de amikor észrevette, hogy figyelik, elkezdett a botra támaszkodva, kificamodott tagokkal csoszogni.

 
Az elveszett magyar kubizmus

Az elveszett magyar kubizmus

Nemrégiben egy kávéházi asztalnál Dan Nolannek, a The Guardian tudósítójának arról meséltem, hogy elkezdtem kutatni a „magyar kubizmus” történetét, egy olyan kvázi szűz területet, amely eddig még csak alfejezetet sem érdemelt kézikönyveinkben.1 

 
HAJRÁ, KOVÁCS BÁCSI!

HAJRÁ, KOVÁCS BÁCSI!

Miért töltött Zsigmond király népes kíséretével 9 hónapot Sienában, római megkoronázására várva? Ezzel foglalkozik egy Itália-mániás történész. Szerzőnk pedig azzal, milyen érzés önreflektív történeti munkákat olvasni.
 
Kettős kötődésben

Kettős kötődésben

1944-ben a nyilasok elhurcolták az egyik legígéretesebb tehetségnek számító művészettörténészt, Péter Andrást, az itáliai trecento festészet kutatóját. Tanulmányai közül néhány most először jelent meg magyarul.