Augustus júliusban Párizsban

Augustus júliusban Párizsban

Jó nyári program! De vigyázat! Csak július 13-áig látható a párizsi Grand Palais-ban az Augustus halálának kétezredik évfordulójára rendezett nagyszabású, olasz–francia koprodukcióban rendezett tárlat, melyet idén február elejéig a római Scuderie del Quirinaléban lehetett megcsodálni.
 
Az emberarcú pártfunkcionárius

Az emberarcú pártfunkcionárius

Egy rendhagyó karrier a 20. századból: miként vált a kiváló Aba-Novák-tanítványból marxista tótumfaktum. A század egyik nagy tanúja papírra vetette emlékeit.
 
Nizsinszkij - az utolsó tánc

Nizsinszkij - az utolsó tánc

„Az ember nem is hinné, hogy ez a kis majom a ritkuló hajával, egy számmal nagyobb télikabátban, kalappal a feje tetején a közönség bálványa lehet. És mégis az volt. Színpadon a túlfejlett izomzata hajlékonynak látszott. Magas lett (a sarka soha nem ért a talajhoz), a keze mintha a gesztusok lombjává vált volna, és az arcából sugárzott a fény.”
 
Mézeskalács-revü Korb Flóra

Mézeskalács-revü Korb Flóra

A Zeneakadémiát tervező édesapa és a tehetséges, ám tragikusan fiatalon elhunyt festő nővér mellett nem lehetett könnyű művészi pályán érvényesülnie a kisebbik Korb lánynak. Flóra azonban nemcsak a mozdulatművészet terén ért el szép sikereket, de igazi hungarikum köthető nevéhez. A két világháború közti időszak felfokozott nemzeti érzületének jegyében társulatával megteremtette a magyaros revü különös műfaját.
 
Mégis Berény!

Mégis Berény!

Amikor a laikus csak annyit lát, volt egy pár festő a 20. század elején, akik nagyjából hasonlóan festettek, a téma szakértői nagyon apró, de fontos különbségeket tesznek. Próbáljuk meg követni a gondolatmeneteket, és közben sok mindent megtudunk az akkori Párizsról, benne a festőkről, a festői problémákról és azok különböző megoldásairól.
 
 
 
Nők a prés alól

Nők a prés alól

A Magyar Képzőművészeti Egyetem egyik kiállítóhelyiségében az elmúlt hónapokban az intézmény egyik legizgalmasabb gyűjteménye kapott helyet: a Barcsay Termet a 19–20. század fordulóján készült litografált plakátok foglalták el.

 
Kőnyomó műhelyek

Kőnyomó műhelyek

A litográfiát, bár eredetileg nem erre találták fel, manapság már leginkább csak a képzőművészetben használják. Ahhoz, hogy nagy szériában is termelni képes kőnyomó gépet találjunk, olyat, aminek nem nagyon van már párja Európában, elmehetünk Vácra vagy különböző budapesti helyszínekre.
 
A művészet sugárúti palotái

A művészet sugárúti palotái

Kevesen tudják, hogy a budapesti Képzőművészeti Egyetem hallgatói két különálló, később összenyitott, az elmúlt évtizedek során rendkívül változatos funciókat betöltő épületben tanulnak. Régi Műcsarnok, Mintarajztanoda, Plasticon, a Kalifa Tündérkertje, Nagy Endre Kabaré, avagy egy hely szelleme.
 
 
 
Minthaportré: Farkas Gábor

Minthaportré: Farkas Gábor

Míg a volt újlakosok a csoport 1995-ös feloszlása óta különböző intenzitással, de aktívan tevékenykednek a magyarországi és a nemzetközi művészeti közegben, addig Faresz inkább öntörvényűen utazgat a világban, és néha-néha kiállít itthon. Megmagyarázhatatlanul hosszú időre eltűnik, aztán teljesen kiszámíthatatlanul előkerül.
 
 
 
 
A Rottenbiller

A Rottenbiller

Budapesti utca, ami egyúttal művészettörténeti fogalom. Egy ottani lakásban koncentrálódott ugyanis a háború utáni évtizedek művészi energiáinak aránytalanul nagy része. Máig ható történet – a Nemzeti Galéria Bálint Endre-kiállításának apropóján. Egy furcsa világ különleges modellje.
 
 
 
Suhogások és sikolyok

Suhogások és sikolyok

2010-ben Giovanni Boldini egy tipikus (mondhatni 12 egy tucat) festménye rekordáron kelt el Párizsban a Drouot-nál. A rekordösszeg hátterében egy időkapszulaszerű lakásban érintetlenül megőrződött szerelem emlékei állnak. Festő és modellje, valamint a német megszállás.
 
 
 
 
Nők a kult mögött

Nők a kult mögött

Két jelentős nő kap kiemelt figyelmet jelenleg a művészet világában, egyikük nem meglepő módon, a másik ittléte elég nagy fordulat. Mindketten hazájukat elhagyva lettek világhírűek, egyikük történelmi kényszerből menekült, a másikat simán csak ambíciói mozgatták. Lehetőségeiket, családi hátterük adottságait jól használva tudtak látványos változásokat hozni – részben pop-kulturális területen. Közben mindketten házasodtak, majd váltak, és felneveltek két-két gyereket.
 
 
 
30 FELETT

30 FELETT

24 festmény; három szobor – egy kortárs (Jeff Koons), egy klasszikus modern (Alberto Giacometti) és egy 15. századi kínai –; négy gyémánt; egy autó és egy szőnyeg. Vajon mi bennük a közös?
 
 

 

 
Gyere, gyere közelebb!

Gyere, gyere közelebb!

A Bátor Tábor Alapítvány, amely beteg gyerekek táboroztatásával foglalkozik, Magyarországon az elsők között rendezett jótékonysági árverést kortárs művekből 2005-ben. A budapesti rendezvény ma már nemzetközi hírű és rangú eseménynek számít, az aukció anyagát külföldön is elismert szakemberekből álló zsűri válogatja. A Mosoly otthon Alapítvány a Bátor Tábor sikerein felbuzdulva vágott bele az aukciószervezésbe három évvel később, de ők már autizmussal élő alkotók munkáit is szerepeltetik árveréseiken. Most pedig itt az újabb szereplő: a Magyar Rett Szindróma Alapítvány, amely külön erre az alkalomra készült fotósorozatot és a fotók által inspirált verseket aukcionált. Az utóbbi két szervezet árverésén vettem részt ősszel.
 
 
Zeneakadémiai mustra

Zeneakadémiai mustra

Talán kevesen tudják, hogy ha koncertet hallgatnak a Zeneakadémián, akkor egy szigetre keltek át, és mindenféle alantas szórakozási fajtát (bor és szex) maguk mögött hagyva üldögélnek csodálatos lények között, babérligetben, mint egy görög isten. Vagy inkább mint egy zenélő görög isten vendégei.
 
Kéméndy Jenő - A szemvidító zsánertől az expresszív díszletig

Kéméndy Jenő - A szemvidító zsánertől az expresszív díszletig

Kéméndy Jenő1 a müncheni magyar művészek egyik legkülönösebb, legérdekesebb egyénisége volt. Lyka Károly a festő virtuóz technikáját, amelyet a miniatűr méretű képek gyártásakor alkalmazott, nem becsülte túl sokra, és ebben talán igaza is volt. Ám nagyot tévedett, amikor „ezermesterkedéseit", „piktori ötleteit", amelyeket az Operaház és a Nemzeti Színház szcenikai felügyelőjeként valósított meg, a rá jellemző szeretetteljes legyintéssel „leszólta", mert Kéméndy Jenő éppen e tulajdonságaival került be a magyar színháztörténet nagyjai közé.
 
 
Egy előbújt fotó a Rippl-Rónai-hagyatékból

Egy előbújt fotó a Rippl-Rónai-hagyatékból

Az alkotások mögött rejtőző történetek, a művészek személyes kapcsolatai nyomán kibontakozó kölcsönhatások tára kifogyhatatlannak látszik a művészettörténetben. A Magyar Vadak című kiállítás is számos érintkezési pontra világított rá a 20. század eleji francia és magyar művészeti élet köréből. Ilyen többek közt Czóbel Béla és Kernstok Károly közös, Rippl-Rónai Józsefhez írt levele, amelyre Szűcs György hívja fel a figyelmet a kiállítás katalógusában.1 A Párizsból, 1908. február 23-án keltezett levélben Czóbel mellékelten „Matisse reprodukciókat" küldött idősebb festőtársának. 
 
Egy talált kép

Egy talált kép "megtisztítása"

1937. november 25-én az Ernst Múzeumban emlékkiállítás nyílt az éppen tíz évvel azelőtt elhunyt Rippl-Rónai József munkáiból. A tárlaton, amelyet (a katalógus belső címlapja szerint „özv. Rippl-Rónai Józsefné és az Ernst Múzeum felkérésére") Petrovics Elek rendezett, a művész 178 alkotása került egy hónapra (december 26-ig) a közönség elé, hogy — mint azt maga Petrovics írja a füzet előszavában — „rendkívül gazdag œuvre-jének válogatott darabjaival" úgy mutassák be a festőt, hogy a közönség „hozzá méltó képet" kapjon Rippl-Rónai „tehetségéről és művészi jelentőségéről".