CTM – BERLIN, TRAVELOGUE – 2017-01-28

CTM – Festival for Adventurous Music and Art minden évben jól kiszámíthatóan január végén következik. Az éjszakai programok live act-jeit nappal muzikológusok előadásai, interaktív installációk, performanszok, filmvetítések és kiállítások váltják. A fesztivál idei témája – FEAR ANGER LOVE – jól jelzi az érzelmek felértékelődésének megatrendjét, annak a tudatosan alkalmazott érzelmi alapú politizálásnak a mindenütt jelenvalóságát, ami az utóbbi időszak felívelő populista gyakorlatát leginkább jellemzi. A művészeti műfajok közül köztudottan a zene hat legjobban az idegrendszerre, ennek köszönhető, hogy az idei CTM esetében nem tátongott akkora lyuk a sokszor kötelességszerűen megfogalmazott általános hívószó és a valódi zenei tartalom között. Annak ellenére sem, hogy az egyik elméleti előadásból kiderült, hogy a túlélési funkciókkal összekötött hétköznapi érzelmek nem feltétlenül azonosak azokkal az „esztétikai érzelmekkel”, amelyek a zenehallgatással alakulnak ki bennünk.

 

Majdan megszületendők kórusa

Ország Lili képe jutott eszembe ma, ahogy újraolvastam Nelly Sachs versét Domonkos István fordításában. A vers címe Majdan megszületendők kórusa, nekünk, a búcsú betegeinek. 

 

 

Do You Read Me?! – BERLIN, TRAVELOGUE – 2017-01-24

Január vége-február eleje élénk időszak Berlin kulturális életében: idén ünnepli fennállása 30. évfordulóját a nemzetközi art&tech élvonalához tartozó Transmediale fesztivál (ever elusive). Előtte a Fear Anger Love témában a kísérleti zenét pártoló CTM – Festival for Adventurous Music and Art 18. kiadása jelentkezik, a két szervezet kezdeményezésére létrejött Vorspiel pedig megannyi más (több mint 45) lokális résztvevőt csatornáz be ebben az időszakban a programkínálatba. Európa kreatív iparának fővárosában persze akkor is van látnivaló, ha a szezonális eseményeken túl csak az önjáró galériaszíntérre vagy az örökségőrző kőlétesítményekre koncentrálunk. A BERLIN, TRAVELOGUE abból az elhatározásból született, hogy a berlini évelőn meglátogatott intézmények és a rajtuk keresztül kibontakozó témák felkerüljenek egy naprakész, szubjektív várostérképre.

 

ARTMAGAZIN OPEN CALL

Az Artmagazin szerkesztősége kritikaíró-pályázatot hirdet azoknak, akik úgy érzik, szívesen összegzik gondolataikat egy-egy kiállítás-élmény után. A kiállításokról írt szövegek a kortárs kultúra fontos dokumentumai, ezért ezúton is szeretnénk támogatni minél több ilyen írás létrejöttét.

Azok számára, akik vágynak az összefüggések feltárására, itt a lehetőség!

 

„Az ipari közeg éppannyira fontos számomra, mint a művészeti, a pozícióm e kettő között van, ezen a senkiföldjén, a buffer zone-ban”

Kristóf Gábor 1988-ban született Kassán, Miskolcra járt, majd a Képzőre, ottani tanulmányai alatt egy alkalommal belépett egy ofszet nyomdába, ahol a gépesített ipari képalkotó közeg rögtön „beszippantotta”. Persze nem nyomdászként folytatta tovább, hanem olyan képzőművészként, aki képalkotó gondolkodóként közelít a különböző nyomdai technikákhoz és eszközökhöz: egy-egy stanckéshez, festékekhez, a selejt nyomóköpenyekhez. De nem csak ez érdekli. Mára például már a házi szinterezésben is egyre több tapasztalata van – ezt is festészeti eszköznek tekinti.

 

A (2) HÉT MŰTÁRGYA: Péter (Fodor Dániel János)

Fodor Dániel Jánossal,1 az egyik új FKSE taggal beszélgettünk Péter című, fotóarchívumon alapuló projektjéről a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában megrendezett (2) hét műtárgya eseményen 2016. november 28-án.

 

Nyáry Krisztián: „AZT SEM TUDOM, MIKOR FESTETTE MINDEZT” Czóbel Béla, Isolde Daig és Modok Mária

A 75 éves Czóbel Béla és a 62 éves Modok Mária szentendrei otthonát gyakran keresték fel budapesti vendégek. Az ötvenes években a minden telet Párizsban töltő házaspár szinte az egyetlen kapcsolódást jelentette a nemzetközi képzőművészeti élethez, tőlük lehetett új kiállításokról, friss festészeti trendekről hallani. Ilyenkor a férj beinvitálta a látogatókat műtermébe, megmutatta nekik legújabb munkáit, és párizsi barátai, Picasso vagy Braque dedikált albumait. Amikor a házigazda lefeküdt sziesztázni, a legszorosabb barátok tudták, hogy még mindig van néznivaló. Az ő kedvükért a háziasszony is elővett a dívány alól egy festményekkel teli mappát. A saját munkái voltak. Az apró képek elborították a padlót, Modok Mária pedig átsétált rajtuk, miközben mutogatta őket. „Ugyan már, ez csak használ az ilyesmiknek!” – mondta az elképedt vendégeknek, akik pontosan tudták, hogy remekműveket látnak. Szinte titokban alkotott, miközben a férje aludt vagy a kertben dolgozott képein. Többnyire Czóbel elrontott vásznainak hátoldalára, hulladék papírokra, cukorkásdobozok kartonfedelére festett. A festő, aki imádta a feleségét, a barátoknak gyakran beszélt arról, mennyire sajnálja, hogy az asszony elpazarolta a tehetségét, és abbahagyta a festést. Valójában azonban egyáltalán nem örült volna, ha a biztos hátországát jelentő, őt mindenben kiszolgáló Modok Mária saját művészi karriert épít. Így inkább nem is vett tudomást arról, hogy felesége az ebédfőzés és a takarítás között a kortárs francia képzőművészet hatását mutató absztrakt képeket fest. Czóbel nevét addigra világszerte ismerték, Modokét idehaza is csak kevesek. Pedig házasságuk előtt ő volt az egyik legismertebb, legtöbbet alkotó hazai festőművésznő. Karrierje az új szerelemmel egyidejűleg mégis megszakadt. „Czóbel bizony árnyékot vetett rá – fogalmazott egy közeli barátjuk. – De szerette ezt az árnyékot. Mint egy meleg kendőt, úgy vette magára. Feleség volt, úgy vélte, a legnagyobb magyar festő felesége.” Így aztán csak a vendégek egy része volt a közönsége. Amikor megnézték a műveit, a festőnő gyorsan összecsomagolta a képeket, és visszatuszkolta a dívány alá. Csak ma, halála után több mint négy évtizeddel kezdik felfedezni, hogy férjének nemcsak felesége, hanem egyenrangú művésztársa is volt.

 

Artmagazin-díj az Art Market Budapesten

Október 13-án, csütörtökön az Artmagazin csapata – Mucsi Emese, Páldi Lívia, Szikra Renáta, Szilágyi Róza Tekla, Topor Tünde és Winkler Nóra – egész napos terepszemlét tart a Millenárison. 

 

Száguldó Riporter – Gallery Weekend Budapest 2016

A jövő héten kétségtelenül beindul a kulturális élet, pláne Budapesten. Az egymásra szervezett kiállításmegnyitók és a Gallery Weekend Budapest hírei már most készenlétbe állítják szupergyors, laza, szózsonglőr munkatársainkat: a Száguldó Riportereket.

 

A (2) HÉT MŰTÁRGYA – 05.: A LIFE TO SEE (Société Réaliste)

A Hitler kedvenceként elhíresült rendezőnő, Leni Riefenstahl rendkívül ellentmondásos életművét dolgozza fel a Société Réaliste A life to see (Egy életen át nézni) című interneten követhető kísérleti filmje, amiről Gróf Ferenccel beszélgettünk A (2) Hét Műtárgya évadzáró eseményén. 

 

A (2) HÉT MŰTÁRGYA – 04.: Attachment (Tarr Hajnalka)

Június 4-én folytatódott A (2) Hét Műtárgya eseménysorozat ezúttal Tarr Hajnalka meghívásával. A hétfői esemény műtárgya a művész nagy volumenű térspecifikus installációja, az Attachment volt, amelyről interaktív beszélgetés indult el a 2-es műterem falai között.

 

A (2) Hét Műtárgya – 0.

A (2) Hét Műtárgya lehetőséget biztosít a kortárs művészettel kapcsolatos kötetlen eszmecserére a Fiatal Képzőművészek Stúdiója és a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóiból alakult csapat (Helyes Dániel, Hitka Lili, Kormos Zsófia, Lőrinczy Lia, Zemlényi-Kovács Barnabás) együttműködésének keretében.

 

Szeretet a káposzták ölelésében

Átható petrezselyemillat: ez fogadta a vendégeket, ha betértek a hetvenes évek elején a londoni SoHo egyik kultikus helyének számító FOOD étterembe. A Prince street sarkán fekvő, kezdetben három művész, Carol Goodden, Gordon Matta-Clark és Tina Girouard által üzemeltetett hely ötlete 1971-ben stílszerűen egy Goodden által szervezett tematikus vacsora alkalmával pattant ki Matta-Clark fejéből. A tavaszköszöntő bulin a vendégek virágnak öltöztek, virágot vittek ajándékba és ehető virágokat fogyasztottak.

 

ART ♡ LOVE AUKCIÓ 2016. 02. 12.

⬇ Kattints bele a katalógusba! ⬇

 

„Szerintem a képzőművészeti élet...” – Összegzés

Van-e ma értelme egy két éve készült interjúsorozat eredményeit közreadni? Egyfelől kétségtelenül érdemes lenne további – akár évente megismételt – kutatásokkal feltárni a képzőművészeti színtér működésének változásait, folyamatosan csiszolva a módszertant és bővítve a megkérdezettek körét. Másfelől azonban szociológiai evidencia, hogy a tárgyalt mechanizmusok lassan változnak, melyet az is jól illusztrál, hogy a vezetők az interjúk során sok esetben világosan kiemelték, hogy gyakran a szocializmus örökségeként ismerik fel a jelen állapotok egyik fő okát. Egy adott rendszer átalakulása ugyanis jóval több időt vesz igénybe, mint az egyéné.
 

 

„Szerintem a képzőművészeti élet...” – A versengés és az együttműködés gyakorlatai

Min múlik, hogy versenytársainkat riválisnak, segítőnek vagy ellenségnek tekintjük? Hogyan különböztetünk meg a versengésre sarkalló és az együttműködésre hívó helyzeteket? Még ma is sokan úgy képzelik az ördögi versengéssel az angyali együttműködés áll szemben, holott ez a nézet – amely részben a második világháború hatására, moralizálástól sem mentesen jelent meg a szociálpszichológiában1– mára idejétmúlt.2

 

To the fair’s fairest

Interview with Natalija Vujošević, founder of the Institute of Contemporary Art in Montenegro and Jelena Stanovik, director of Trema publishing house.