Hazai konstruktivizmus

Hazai konstruktivizmus

Mikor Majakovszkij a húszas évek legelején Párizsban járt, diadalittasan jegyezte meg egy kiállításkritikájában: „Először történt meg, hogy nem Franciaországból, hanem Oroszországból kelt szárnyra a művészet új szava – a konstruktivizmus.” És ebben igaza is volt, bár a stílus kivirágzásában elévülhetetlen érdemei voltak Németországnak (Bauhaus) és Hollandiának (De Stijl) is.

 
„Elegancia, fény, panteizmus és költészet…” - Tiffany és Gallé – A szecesszió üvegművészete az Iparművészeti Múzeumban

„Elegancia, fény, panteizmus és költészet…” - Tiffany és Gallé – A szecesszió üvegművészete az Iparművészeti Múzeumban

Beszélgetés Balla Gabriella főmuzeológussal, a kiállítás egyik rendezőjével. A 2007. november 18-ig látogatható tárlaton a múzeum kiemelkedő jelentőségű szecessziós üveggyűjteményéből közel 200 műtárgyat tekinthetünk meg. A két stílusteremtő egyéniség, az amerikai Louis Comfort Tiffany (1848–1933) és a francia Emile Gallé (1846–1904) alkotásai mellett a vitrinekben helyt kaptak angol, francia, német, osztrák és magyar mesterek, műhelyek munkái is, reprezentálva a szecessziós üvegművészet forma- és motívumkincsének sokszínű, ám hasonló impulzusokról árulkodó világát. A magyar vonatkozásokat Rippl-Rónai József díszüvege, Sovánka István virágos vázái, Róth Miksa üvegablakai és Pantocsek Valentin Leó „íriszes” üvegei képviselik. A kiállítás felvillantja azoknak a kortárs magyar művészeknek – például Smetana Ágnesnek és Horváth Mártonnak – a munkásságát is, akik a szecesszió világából merítettek formai és technikai ihletet.

 
Ameddig a szem el nem lát

Ameddig a szem el nem lát

Varga Ferenc nem sokkal azelőtt született, hogy Roland Barthes 1968-ban publikálta A szerző halála (La mort de l´auteur) című írását. Michel Foucault Mi a szerző? (Qu’est-ce l’auteur?) cikkével egy időben, amely a szerző intézményesüléséről, pontosan megnevezhető társadalmi és kulturális tekintélyéről szól, Barthes arra hívta fel a figyelmet, hogy a szerzőiség az olvasó színre lépésével megszűnik egyértelmű lenni, amennyiben „felhasználó-
szerzőként” más és más olvasatokat és értelmezéseket teremt. Mindketten adott korok és azok konvencióinak függvényében vizsgálták a művészeti alkotások jelentését. Most, negyven évvel később, egy önmagába forduló, „alkotói programját” konok kitartással teljesítő szobrásszal van dolgunk, aki látszólag mentesíti magát e kérdésektől azáltal, hogy a művészetnél tágabb rendszerben
helyezi el tevékenységét.

 
A biennálén innen és TÚL…Velence, 2007 nyár

A biennálén innen és TÚL…Velence, 2007 nyár

Az 52. Velencei Biennáléról, művekről, hírekről, újdonságokról, érdektelenségekről e magazin hasábjain is beszámoltunk már (Artmagazin 2007/3.). A következőkben mindarról lesz szó, amit a biennálén túl láthat, fedezhet fel a kalandos kedvű látogató (tegyük hozzá: akinek nem szűk 2-3 nap áll rendelkezésére, hogy feltérképezze a meglehetősen zegzugos mûvészeti útvesztôt).
Kezdjük a szelektív programajánlót a szerző számára az idei velencei nyár szenzációjával, a Palazzo Fortunyban látható Artempo, Where Time Becomes Art című kiállítással, ami többé-kevésbé a biennále nyitva tartásához igazodva, október elejéig látogatható (1).