„Szeretettel köszöntök Mindenkit! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Szabó Eszter Ágnes kiállítását megnyithatom. Azt, amit még Eszter kezdett tervezni, de sajnos már nem dolgozhatott rajta. Ez a kiállítás kellően átfogó ahhoz, hogy méltón emlékezhessünk rá, az alkotóra, és kellő bizonyságot ad arról, hogy Eszter szelleme él; itt látható munkáival inspirációt adhat a következő nemzedékek számára ahhoz, hogy közösségben, szabadon alkothassanak.”
A Néprajzi Múzeum MaDok-programjának 2024-es pályázati kiírása olyan hallgatók, kutatók, filmes szakemberek, művészek, szervezetek jelentkezését várja, akik a múzeumi pályázat keretében valósítanak meg egy filmes munkát, amelynek a témája: a hétköznapi kreativitás. A pályázatok beadására május 31.-ig van lehetőség, melyeket szakmai zsűri bírál el.
Egyszer egy interjúban mesélte nekem Spiró György, hogy amikor író-olvasó találkozókon arról kezdik kérdezgetni, szerinte mi lesz a világgal, mit lát, merre megy, abból pontosan le tudja venni, hogy baj van. Ez sokszor eszembe jut. Hogy hű olvasók elvillamosoznak élőben találkozni szeretett szerzőjükkel, és persze dedikáltatják a könyvüket, az irodalmat és történetmondást mennek éltetni, de voltaképpen azt formálják meg, és arra várnak iránymutatást, hogy nekik maguknak most mit kellene csinálni, ha ilyen a világ, ilyenek a dolgok, valaki mondja meg.
Bálványos Levente megválogatja a gesztusait. Ahogy a szavait is. Ha elég hosszú csend vesz körül egy mondatot, erőtér képződik körülötte. Ettől az erőtértől gyakran megijed a folyamatos beszédhez szokott hallgató, és zavarba jön.
Ebben az epizódban Debrecenbe látogatunk, ahol ugyanúgy a szuperszínes virágcsoportozatokkal dolgozó köztéri kertészet dívik, mint az ország többi fővárosában.
A K.A.S. Galériába belépve egy olyan kiállítás fogadja a látogatókat, ahol kerámiából készült tárgyak, de nem használati tárgyak szerepelnek.
Gyászoljuk Szabó Eszter Ágnes képzőművészt, munkatársunkat, aki Balázs Katával együtt társszerkesztője volt a nyolcvanas évek alternatív művészetét bemutató különszámainknak. Alakját, művészetét - a többi erre hivatott orgánummal együtt - szeretnénk életben tartani.
Kozák Gábor kollekciójából a tizedik önálló kiállítás látható. Első vétele 1998-ra megy vissza, ma a galériás + műgyűjtő kombináció egyik legismertebb alakja a hazai kortárs szcénában. A többszáz tételes gyűjteményben így is mindig akad meglepetés. Szubjektív visszatekintés bő húsz évvel azután, hogy a Műértő 2003 / 7. számában Érzelmes és drámai címmel először írtam a gyűjteményről.
Ez a megnyitó nem összegzés lesz és nem is nekrológ, ahogy a kiállítás sem retrospektív tárlat és nem is emlékkiállítás – azaz, hogy nem annak indult, csak a sors tette azzá.
„Előrebocsátom, hogy szegedi származású vagyok, sok időt töltök ebben a városban, mindezt viszont anélkül írom, hogy ez valamiféle lokálpatrióta identitássá formálódott volna bennem. Igazából ez az első alkalom, hogy egy művészeti projektet egyszerre tudom a helybeli közönség pozíciójából és szakmai szemmel is nézni. Őszintén állíthatom, hogy az elmúlt húsz évben mély és bensőséges kapcsolatot alakítottam ki a városon keresztül kanyargó Tisza mentén található ártéri erdővel, aminek része a Boszorkánysziget elnevezésű terület is.”
Íme az ÉLET A KÉPBEN podcast friss epizódja! Topor Tünde és Winkler Nóra a 20. század egyik legeredetibb építészéről, Lajta Béláról beszélget, bejárva a Kiscelli múzeumban látható életműkiállítást.
Tavaly december 21-én, egy hideg és esős napon a Nevesincs-tónál rendezte meg a Project833 kollektíva az Eternit című egyestés művészeti eseményt. (Képgaléria.)
A PAIKKA alkotói közösség nyílt pályázati felhívása.
Mélyi József március 22-én elhangzott megnyitóbeszéde.